Mi lesz veled, debreceni női kézilabda?

Cívishír: – A szurkolók írták, kezdik a hitüket veszteni a sok vereség miatt. A klub menedzsmentje hogy viszonyul a jelenlegi helyzethez?
Makray Balázs: – Egy hosszabb ideje tartó nyeretlenségi sorozat mindenkit nagyon megvisel, de pont ilyenkor kell a hitünknek a legerősebbnek lennie, legyen az vezető, edző, de leginkább játékos, hiszen mégis ők tudják a legtöbbet tenni azért, hogy ebből a gödörből kilábaljunk.

Cívishír: – Feltételezem, kiértékelték a szakmai stábbal, hogy mi a vesszőfutás oka. Megosztaná?
Makray Balázs: – Nagyon sok beszélgetés, elemzés volt a szakmai stábbal és a játékosokkal is. Sok összetevője van a rossz szereplésnek. Túl az ismert tényeken, hogy összességében fiatal, NB I-es szinten tapasztalatlan csapatunk van, hogy a mezőny a tavalyihoz képest erősebb, kiegyensúlyozottabb lett, hogy ebből a szűk keretből szinte egyszerre esett ki négy játékos (Karalyos, Kudor, Kazai, Karnik Szabina) hetekre-hónapokra, leginkább az a probléma, hogy nem nyújtunk egyenletes teljesítményt. Ez csapat akkor tud jól szerepelni, ha a játékosok közül 4-5 nyújt átlag feletti teljesítményt. Nálunk ez a bajnokság elején fordult elő, azóta meccsenként jó, ha 1-2 jobb teljesítmény van. A mostani csapatunk akkor eredményes, ha a pályán meglévő tudáskülönbséget a sportszerű agresszivitással, győzni akarással, igazi küzdőszellemmel próbálja kompenzálni. Itt igenis van hiányérzetem, mert míg az előző bajnokságban és az idei szezon elején ez jellemző volt ránk, a későbbiek során már nem egy mérkőzésen nem volt érzékelhető ez az akarat. Ez nem megengedhető és emellett nem is mentünk el következmények nélkül. Sajnos, azonban a sikertelenség egyre görcsösebbé teszi a sportolókat, így mindenkinek most az a legfőbb feladata, hogy a jelenlegi helyzetből segítsen kizökkenteni a csapatot. Leginkább saját magukban kell elrendezni dolgokat, egymást segítve, és  nem a másikra várva kell küzdeni az elkövetkező meccseken, természetesen minimum 100%-os odaadással. A csapatunk a táblázaton elfoglalt helyénél jobb helyezésre hivatott, de ezért minden meccsen sokkal többet kell tennünk, mert csak nagy küzdőszellemmel sikerült pontokat szerezni korábban is és most sem várható másként! A helyes útra való visszatéréshez leginkább egy győzelem segíthet hozzá. Mielőbb át kell szakítani ezt a gátat, lehetőleg hétvégén a hozzánk hasonlóan csalódott siófoki csapat ellen!

Cívishír: – A szurkolók szerint ha a DVSC kiesik, annak beláthatatlan következményei lesznek. Túl közeli az emlék, hogy a férfi kézilabda meghalt a városban. A női vajon megmenekül?
Makray Balázs: – A debreceni női kézilabda országos szinten szerves része a magyar kézilabda életnek. Debrecenben évtizedek óta magas színvonalú képzés, versenyzés folyik, a DVSC női kézilabda szakosztálya 1948 óta működik. A kézilabdában jártas emberekben és a tulajdonosi körben senkinek nem jutott eszébe az, hogy ennek a hagyománynak bármilyen indokkal vége legyen.

Cívishír: – Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de van-e arra az esetre forgatókönyv, ha nem sikerül kivívni a bennmaradást? Mi lesz a sikeres utánpótlással?
Makray Balázs: – Hiszem, hogy bennmaradunk az NBI-ben! A női csapatsportágak, de inkább az összes női sportágat tekintve is Debrecenben a kézilabdának van a legnagyobb bázisa és marad is. Az utánpótlással kapcsolatban leginkább az az elvárás, hogy tömegbázist építsünk, neveljünk, képezzünk és az eredményesség ebből a szempontból csak eggyel hátrébb van. Abszurd és rosszindulatú felvetés az, hogy az utánpótlás-nevelés Debrecenben megszűnhet.

Cívishír: – Ádáz harc várható a rájátszás alsóházában. Mivel lehet motiválni a lányokat?
Makray Balázs: – Ha egy szinte kivétel nélkül hajdú-bihari, debreceni lányokból álló csapatnak az nem elég motiváció, hogy a több mint 110 éves Debreceni VSC hagyományainak megfelelően szerepeljenek, akkor az régen rossz. Itt az idő arra, hogy végre bebizonyíthassák, hogy igenis NB I-es játékosok, minden szempontból. Saját árnyékukat kell átlépni ahhoz, hogy felülkerekedjenek az ellenfeleken az elkövetkező időszakban. Már bebizonyították, hogy képesek hajtani és azzal együtt eredményesen is játszani, most újjá kell éleszteni az önbecsülésünket és újból vissza kell térni ahhoz a fizikai, szellemi, szakmai teljesítményhez, ami korábban jellemzett minket! Egyes játékosok esetében már érezhető a pozitív változás, itt az idő, hogy mindenki újra a korábbi szintjén teljesítsen.

Cívishír: – Mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy dobogóért küzdő csapata legyen a városnak, ahogy azt egyébként a debreceni közönség megszokta az elmúlt évtizedekben, és most el is várja?
Makray Balázs: – Jogos az az elvárás, hogy a debreceni női kézilabda előbb-utóbb azt a szerepét, helyezését kezdje visszaszerezni a bajnokságban, ami régen sokszor jogosan megillette. De azért azt is tudomásul kell venni, hogy a tabella első három, nagyon kivételes helyzetben lévő klubjához való felzárkózás igenis elsősorban pénzkérdés. Pont a mi szereplésünk bizonyítja, hogy kizárólag utánpótlásra (főleg nagyjából egy korosztályra) építve korlátozott lehetőségek vannak. Ahhoz, hogy az utánpótlásunkra építve, de azt tapasztaltabb, klasszis játékosokkal megerősítve tudjuk a csapatot versenyeztetni és a klubot tisztességesen, jogszerűen működtetni, akkor véleményem szerint minimum 180 millió forintra van szükség évente, és ebben nincs benne az utánpótlás-nevelés költsége.

Cívishír: – Száz százalékban önkormányzati tulajdonú a csapatot üzemeltető gazdasági társaság.  Mennyit áldoz a város a női kézilabdára évente?
Makray Balázs: – Debrecen 97 százalékban tulajdonosa DVSC Kézilabda Kft-nek. A város a közgyűlési határozatának megfelelően 2012-ben 50 millió forinttal segítette a klub működését. Ismereteim szerint ugyanez az összeget tervezték be a 2013-as költségvetésben is. A város segítőkészsége, hozzáállása a kézilabdához egyértelműen pozitív, de sajnos a teherbíró képessége és a jogszabályi környezet sem teszi egyelőre lehetővé, hogy közvetlenül ennél nagyobb összeggel támogasson egy hivatásos sportszervezetet.

Cívisíhir: – Megvan 50  millió, nem kis pénz, de még hiányzik 130 az üdvösséghez.
Makray Balázs: –  Nyilván nem megy majd egyik napról a másikra feltornázni a költségvetést, de bízunk abban, hogy a  helyi cégek, szponzorok fokozatosan nagyobb mértékű támogatással mellénk állnak. Javult ilyen szempontból a helyzet, de még nem ideális. Vélhetően eltelik még egy-két év, hogy igazén komoly lehetőségünk legyen.

Cívishír: – Fő az optimizmus, a csapat bennmarad! Mekkora felfordulás, átalakulás lesz a keretben nyáron? Úgy tűnik, ez a formáció nem képes többre.
Makray Balázs: – Mindenképpen meg kell erősíteni a csapatot, de nem elvtelenül! A lejáró szerződésű játékosainknál már ott vannak a jövő évre vonatkozó szerződéstervezetek, szerintem rövidesen be is tudunk jelenteni majd szerződéshosszabbításokat. Vannak kiszemeltjeink, akikkel már beszéltünk, sőt szóbeli megállapodásunk is van már, de addig nem kívánunk nyilvánosságra hozni semmit, amíg nincs aláírt megállapodás, mert sajnos sokszor kellett csalódnom ilyen helyzetekben a múltban.

Cívishír: – Olybá tűnik, hogy Ön a város válságmenedzsere, azaz oda teszik, ahol baj van. A DVSC futballistáinál is akkor „ügyvezetősködött”, amikor csőd- vagy legalábbis – finoman szólva – nehéz helyzet állt elő. Nincs elege ebből a szerepből?
Makray Balázs: – A feladatot kell nézni, és azt, hogy tudunk-e segíteni. Nyilván fárasztóbb és frusztrálóbb is az ilyen helyzet, de megvan az elkötelezettségem Debrecen és a DVSC irányában.

Cs. Bereczki Attila