Hidegzuhany, Loki-bukta, csalódás a köbön
Megtelt a Hódos, de nem zsúfolásig. Sokan panaszkodtak a jegy árára (2000 forint), de különösebb ok nélkül. Egy bajnoki elődöntő - főleg, ha a Loki játszik - vitán felül megér egy fél láda sört. A hangulatra persze nem lehetett panasz, hála a B-középnek. Soraiban jókora monoklis srácokra lettünk figyelmesek, s kiderítettük, hogy nem konyhabalesetben szerezték, s nem is a létráról estek le ablakpucolás közben, hanem a fradistákkal meccseltek valahol a debreceni külvárosban, „jó” szokásuk szerint. Több fradista maradt a földön, ezzel együtt ikszre hozták ki az utcai küzdelmet, nagy egyetértésben. A debreceni sebesülteknek a kórházban nem volt rosszabb élményük, mint nekünk a Hódosban.
Négy perc, öt gól – belekezdtek a lányok rendesen. Mi ez a nagy sietség? – kérdeztük magunkban, pedig a válasz magától értetődő volt: a Lokinak futnia kellett az eredmény után (10. p.: 3-7). Jött is a „Harcoljatok!” a lelátóról, mert bizony a debreceni hölgykoszorú egy pipogya társaság benyomását keltette. Bognár és Bogdanovics góljai csak arra voltak jók, hogy meccsben tartsák a DVSC-t, Tomoriék olyan könnyen dobták a gólokat, mintha a Loki serdülő B-je védekezne ellenük (18. p.: 10-15). Az ötgólos különbség sajnos állandósult, mert a Loki-fal csak nem tudott összeállni, így fel volt adva a lecke Köstner-mesternek a szünetben, illetve a lányoknak a második félidőben.
Gyors felzárkózásban bíztunk, de nem lett belőle semmi (35. p.: 18-24). Más lehetőség nem lévén, őrült rohanásba kezdett a Lokomotív, csak éppen nem nagyon haladt előre. Még csak nem is döcögött, mert továbbra is úgy ment át a Fradi a debreceni-falon, mint kés a vajon (42. p.: 22-28). Amikor felcsillanni látszott a remény, ziccert hibáztak a mieink, egymás után gyorsan hármat is. Slakta góljával feljöttünk háromra (46. p.: 25-28), egy emberként ugrott talpra a közönség. Azzal a lendülettel vissza is ült a helyére. Annyira maga alatt volt ugyanis a DVSC, hogy még hármas emberelőnyben sem tudott gólt lőni (56. p.: 28-32). A hajó elment, a Fradi egyenlített, minden a budapesti, harmadik meccsen dől el.
Női NBI, elődöntő, 2. mérkőzés:
DVSC-KORVEX-FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 29-34 (17-22)
Debrecen, játékvezetők: Horváth, Marton
DVSC: Triffa, Kiss É., Pácz (kapusok), Bogdanovics 6, Bognár 2, Borbás 1, Csáki 1, Dakos 2, Hornyák 1, Juhász 4, Karalyos, Kazai 1, Mörtel 6 (3), Slakta 1, Sopronyi 3, Szabó V. 1, Varsányi. Edző: Köstner Vilmos.
FTC: Abramovics, Pastrovics, (kapusok), Balogh B., Bari Nagy, Kovács G., Kovacsicz 5, Németh Cs., Szádvári 6, Szamoránsky A., Szamoránsky P. 5, Szarka, Szucsánszki 7 (3), Tomori 7 (1), Trufán, Zácsik 4. Edző: Elek Gábor.
Kiállítások: 2, ill. 8 perc
Hétméteresek: 4/3, ill. 6/4.
