Kivételes alkalom volt ez a debreceni jégkorongozás történetében. A másodosztályban már számos alkalommal bajnokká avatták a hajdúságiakat, ám a mostani igazi örömünnep volt, annyi nézővel, amennyi emberemlékezet óta nem tette tiszteletét egy debreceni hokimeccsen. Hokifanatikusok és a sportággal csak most ismerkedők, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek foglalták el a helyüket a lelátón, abban bízva, hogy a debreceni jégkorongozók varázslatos estét varázsolnak a jégcsarnokba.

Megteltek a lelátók!

Az előjelek semmi jót nem ígértek a DHK számára, hiszen egyik legjobbjuk, a játékosedző György József kéztörést szenvedett a legutóbbi összecsapáson, lélektanilag pedig a vendégeknek kedvezett, hogy a bajnoki döntő utolsó két csatáját megnyerték, az elsőt nem is akárhogyan, 10-3-ra.

A találkozó hatalmas iramban kezdődött, a dunaújváros fiataljai egyértelműen uralták a pályát, s valljuk be, az első harmad jelentős részében a debreceniek csak keresték a korongot. Mégis a DHK vezetett 2-1-re az első harmad után, ami azzal magyarázható, hogy Máthé kapus sziporkázott, és bár a hazai mezőnyjátékosok lassabbnak és kevésbé frissnek tűntek, helyén volt az eszük, s könyörtelenül kihasználtak két emberelőnyös helyzetet.

Bálint Artúr és a Debreceni HK első gólja előtti jelenet

A második játékrészben mindent egy lapra feltéve támadott az egyenlítésért a Jégtörők együttese, de Máthé lehúzta a rolót, a társak pedig a védekezés és a kontratámadás magas iskolájából adtak ízelítőt. A harmadban hol az egyik, hol a másik fél élvezhetett emberelőnyt, öt-öt elleni játéknak ebben a periódusban alig lehettünk szemtanúi. Az "öreg" sor, azaz a Razov nevével fémjelzett kvintett ámulatba ejtő gólokat szerzett, s ezzel tulajdonképpen eldőlt az aranyérem sorsa.

A harmadik harmadban becsületből még indított egy utolsó nagy akciót az OB I-es játékosokat és egykori nagy klasszisokat is felvonultató Dunaújváros, de a kedélyeiket hamar lehűtötték a debreceniek, akik 6-1-re is elhúztak, s ekkor már lélekben feladta a harcot az ellenfél.

Kósa Lajos polgármester a lányaival szurkolta végig a palánkcsatát

A végén a közönség -  soraiban Kósa Lajos polgármesterrel - hosszú perceken át éltette a debreceni hokisokat, akiknek a teljesítményéről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. György József törött csuklóval is végig játszott, nem is akárhogyan, Razov korát meghazudtoló elánnal küzdött, György István ismét világossá tette, hogy nélküle nem lehet a közeljövőben élvonalbeli csapata Debrecennek, Köllő István a régi fényében tündökölt, Bálint Artúr tanári módon kezelte a korongot, Máthé Csaba kapus teljesítménye láttán még Vlagyiszlav Tretyak is elismerően bólintott volna, Salánki Attila újfent bebizonyította, hogy ő minden idők legjobb debreceni születésű jégkorongozója és még hosszasan sorolhatnánk...

A legnagyobb dicséret azonban a közönségnek jár, mely igazán kitett magáért. Ismét jó volt debreceninek lenni!

Jégkorong OB I/B, döntő, 5. mérkőzés:
Debreceni HK-Dunaújvárosi Jégtörők 6-2 (2-1, 2-0, 2-1).
Debrecen, 1000 néző, vezette: Sütő, Varjú (Soós, Bellus)
DHK: MÁTHÉ – MOLNÁR, SZERDAHELYI, GYÖRGY I., SALÁNKI, KÖLLŐ , BALLA,  NAGY Z., BÁLINT,  RAZOV, TÓTH I., KOVÁCS P.,  PÁL, TAKÁCS, VÁRADI,  NÓTIN (kapus). Játékosedző: GYÖRGY JÓZSEF 
Gólszerzők: Bálint 2, Salánki 2, György I., Razov, illetve Papp Cs. 2.
Kiállítások: 49, illetve 44 perc.
A három győzelemig tartó bajnoki döntőt a Debrecen nyerte 3-2-re.

Néhány "aranyos" mondat a bajnokcsapat tagjaitól:

Korcsinszky György klubelnök: - György József játékosedzőnk példamutató hozzáállása és a szenzációs hazai közönség támogatása megállíthatatlanná tette csapatomat. Büszke vagyok a fiúkra! Hajrá, Debrecen!

Igor Razov: - Örültem, hogy az ötödik meccsre megnyugodtak a fiúk. Jövőre? Találkozunk ugyanitt!

Köllő István: - Szenzációsan teljesített a csapat, büszke vagyok, hogy ilyen közönség előtt játszhattam! Könnyű volt jól játszani ebben a gárdában.