Erdei Madár Zsolt: Tízezer debreceni énekelt velem

Cívishír: Mi szél hozta Debrecenbe?
Erdei Zsolt: Az észak-nyugati szél repített erre. A régió szakembereivel találkoztam, akiknek nagyvonalakban felvázoltam az elképzeléseimet. Az április elsejei közgyűlés előtt mindenkihez eljutok, és próbálom meggyőzni a csapatok edzőit, vezetőit, hogy új idők következnek a magyar ökölvívásban, és kérem a támogatásukat ehhez.

Cívishír: Sokkal hálásabb lenne edzést tartani tehetséges fiataloknak, mint kampánykörúton részt venni. Mi szüksége volt erre?
Erdei Zsolt: Nem volt más választásom. Több mint harminc éve vagyok benne a magyar ökölvívásban, de soha nem volt elnöki ambícióm. Nemrég azonban a szakma, a sportágban dolgozó edzők megkerestek és a támogatásukról biztosítottak. Nem mondhattam nemet.

Cívishír: Lejtmenetben van a magyar boksz. Tudja, mit vállal?
Erdei Zsolt: Azért sem mondhattam nemet a felkérésre, mert a szeretett sportágam valóban nincs túl jó állapotban. Lehet, hogy egy elnökváltás és frissítés jót tenne. Megtisztelő, hogy bennem látják a megújulás lehetőségét.

Cívishír: Kitől is tudta meg, hogy elnök lesz?
Erdei Zsolt: Nem azt tudtam meg, hogy elnök leszek, hanem azt, hogy komoly szakemberek látnának szívesen az elnöki székben. Balzsay Karcsi vázolta fel ezt számomra. Először azt hittem, hogy vicc, de amikor rádöbbentem, hogy nem az, leesett az állam.

Cívishír: Edzősködhetne a dicsfényben, hiszen megszolgálta a szép jövőt versenyzőként, erre elnökként elégedetlen klubvezetőkkel és edzőkkel fog perlekedni…
Erdei Zsolt: Várjunk meg április elsejét! Ha a többség a támogatásáról biztosít, akkor én szívesen meghallgatok mindenki, mert az ökölvívás az én életem, és nem más a célom, mint a magyar bokszot újra felemelni. Ha ennek az az ára, hogy elnökként mindenki búját-baját meg kell hallgatnom, akkor boldogan vállalom. Egyébként is egy közvetlen ember vagyok, bárki megkereshet, mindenkinek segítek, ha tudok.

Cívishír: Madárként az ország kedvence, elnökként azonban konfrontálódni fog, ha akarja, ha nem, ami megtépázhatja a népszerűségét.
Erdei Zsolt: Számolok én azzal, hogy többeknek szúrni fogja a szemét, ha elnökké választanak. Van, aki irigységből, más szakmai féltékenységből tekint majd rám, pedig hát egyáltalán nem irigylésre méltó a feladat, amit vállalok, és akkor még finoman fogalmaztam. Nyilván lesznek olyanok is, akik a Csötönyi Sándort sírják majd vissza, mert akkor mondjuk semmilyen feltételnek nem kellett megfelelni. Nekem lesznek elvárásaim a magyar ökölvívás minden szereplője felé.

Cívishír: Alig másfél éve Csötönyi Sándort nagy többséggel választotta meg újabb öt évre a közgyűlés. Mi történt azóta, mi okozta ezt a palotaforradalmat?
Erdei Zsolt: Sanyi bácsi szerintem egy kicsit elfáradt, ami húsz év elnökölés után egyáltalán nem meglepő. A szakma megújulást akar, ami jogos igény annak tükrében, hogy az eredmények évről évre egyre szerényebbek.

Cívishír: Van itt még más baj is. Mit szól ahhoz, hogy az ország második legnagyobb városa, Debrecen nem kapott akadémiát, de a tőle húsz kilométerre fekvő 20 ezres fürdőváros igen? Azt beszélik, Hajdúszoboszlón nincs versenyző, nincs is érdemi edzésmunka. Megkérdezi, mire költik a sok tízmillió forintos állami támogatást?
Erdei Zsolt: Ez egy kellemetlen ügy, de nézünk elébe! Nem a levegőbe beszélek, az edzőkkel történt találkozás alkalmával is elmondtam, megválasztásom esetén az akadémiák átvilágítását külső céggel végeztetjük el, és ahol szabálytalanságot tárnak fel, ott megtesszük a szükséges lépéseket. Ha – tegyük fel – a Madárfészeknél világítanak rá problémákra, akkor vállalom a felelősséget.

Cívishír: Mindenesetre komoly áldozatot hoz a bokszért, hiszen ha megválasztják, április elsejétől vendégként mehet a saját boksziskolájába, a Madárfészekbe…
Erdei Zsolt: Papíron nem lehet közöm a Madárfészekhez, de ha nem is vendégként, azért lejárok majd az edzőcsarnokba. Ha április elsején megválasztanak, akkor másodikán kipihenem a közgyűlés fáradalmait, harmadikán, hétfőn pedig megnézem a fiúkat, de immár hobbiból.

Cívishír: Ugye tudja, hogy részese Debrecen sporttörténelmének?
Erdei Zsolt: Ez rendkívül megtisztelő, de miért is?

Cívishír: Felavatta nekünk a Főnix Csarnokot! Ne mondja, hogy nem emlékszik 2002. október 4-re!
Erdei Zsolt: Dehogynem emlékszem, fergeteges élmény volt bokszolni abban a gyönyörű, vadonatúj arénában, és megszerezni a pályafutásom első övét, az interkontinentális címet. Tízezer debreceni énekelte velem a Szállj el, kismadárt! Még édesanyám is ott volt a lelátón, egyem a szívét! Azt a napot nem lehet elfelejteni.

Cs. Bereczki Attila