Hirdetés

Az egyetemre úgy kell a színház, mint a sportpálya

civishir.hu

2011.09.09. 18:01

Az egyetemre úgy kell a színház, mint a sportpálya
Játék. Komolyan

Debrecen – Lakó Zsigmond azt mondja a Színlázról, náluk senki sem profi, a közös játékért csinálják az egészet, amiből az élet más területein is lehet profitálni. (Cívishír-interjú)

Hirdetés

A Színláz Társulat 2006-ban alakult azzal a szándékkal, hogy a drámát, színházat népszerűsítse az egyetemi hallgatók körében és megteremtse az egyetemi színjátszásban jelenleg magyar nyelven hiányzó gyakorlati képzést. A Színláz múltjáról és jelenéről Lakó Zsigmond társulatvezetővel beszélgettünk.

Cívishír: – Színláz?
Lakó Zsigmond: – Spontán módon jött a névválasztás. Amikor pár lelkes társammal kigondoltuk, hogy össze kellene fogni az egyetemen a színjátszás iránt érdeklődő hallgatókat, egy tréning vége felé éppen egyensúlygyakorlatokat végeztünk, amikor az egyik lány az egyik fiú nyakában állva felkiáltott: Legyen a nevünk Színláz! Nem akartuk, hogy leessen, inkább ráhagytuk... Hát így.

Cívishír: – Önmaguk és kívülálló érdeklődők számára hogyan határozzák meg a társulatot?
Lakó Zsigmond: – Egyfelől – hűen ahhoz, amit vállaltunk – fenntartjuk az olyan programjainkat, amelyek valamilyen szempontból közelebb hozzák a hallgatókhoz a színjátszás gyakorlati és elméleti oldalát. Ezek közé tartoznak például az általunk szervezett tematikus tréningek szakmabeli vezetőkkel, vagy az esti közös videózások, melyekre Lukovszki Judit és Kricsfalusi Beatrix állítanak össze szintén tematikus sorozatot a színházi kánon alapvető előadásaiból. Emellett időközben kialakult egy társulat is, akikkel immár több éve saját előadásokat hozunk létre. Ez utóbbi sem zárt, ha az egyetemisták közül valaki lelkes és érdeklődést mutat, akkor némi felkészülés után részt vehet produkciók létrehozásában is.

Cívishír: – Mérvadó szerepet tölt be a debreceni felsőoktatásban és kultúrában a Színláz?
Lakó Zsigmond: – Nnemzetközi tapasztalatokra alapozva is kijelenthetem, hogy nem szabadna léteznie egyetlenegy olyan közoktatási intézménynek sem Magyarországon, ahol nincsen legalább egy színházi stúdióterem. Egy egyetemnek legfőképpen! (Csak képzeljünk el a Debreceni Egyetemet sportpálya nélkül... ). Sajnos gyakran éppen azokon a helyeken nem foglalkoznak a színjátéknak mint a szellem több ezer éve elismert serkentőszerének a gyakorlatával, amelyek a tudás továbbadásának céljából épültek. Hiánypótló kezdeményezésről van szó tehát a Színláz Társulat esetében.

Cívishír: – Mi a társulat különlegessége, miben nyújt többet/mást, mint egy amatőr színtársulat?
Lakó Zsigmond: – Abban nyújt újat, hogy egyáltalán van. Egyre kevesebb valódi közösség létezik. Egy törzsközösség nem azért gyűlt össze régen, hogy újat hozzanak létre, hanem azért, hogy együtt legyenek. Ez a dolog csak akkor működik, ha jó együtt, onnantól kezdve pedig másokat is érdekelni fog, hiszen ki ne szeretne vidám embereket nézni, látni?

Cívishír: – A most induló színházi évadra mivel készülnek?
Lakó Zsigmond: – Két előadásunk van, amit szeptemberben fogunk bemutatni. Az egyik – a Burn, Baby, Burn – egy francia darab magyar nyelvű változata, melynek különlegessége, hogy a Debreceni Egyetem Lukovszki Judit által vezetett, diákokból álló munkacsoportja fordította le nyelvünkre, és felolvasószínházi formában már a Nemzeti Színház színpadát is megjárta. A darabot fordító hallgatók mellett állandó trénerünk, Papp Melinda bábszínész is játszik benne, ezúttal nem bábos szerepben. A bemutató szeptember 15-én lesz, és nagy örömünkre előzetes megbeszélés alapján a szerző, Carine Lacroix is tiszteletét teszi majd valamelyik későbbi előadáson. A másik darab egy Shakespeare műveiből összeválogatott "erdei" történet, lévén, hogy helyszíne a Botanikus Kert. Ennek eddigi legfőbb érdekessége, hogy júniusban lett volna a bemutató, de még az esőnapot is elmosta az eső... Központi témája tehát az ember harca az elemekkel, csalódás, újjászületés...

Cívishír: – Ritkaság, hogy egy egyetemi társulatnak saját játszóhelye és gépparkja van. Kinek az érdeme?
Lakó Zsigmond: – Az érdem főleg a támogatóinké, akik már a kezdetektől hittek az ügyünkben. Ilyen a Hallgatói Önkormányzat, de tulajdonképpen az egész Bölcsészettudományi Kar, az Üzemeltetési Osztály, a Zeneművészeti Kar, és még sorolhatnám. De a hallgatók is, akik sokszor otthonról hordták el cuccaikat, hogy legyen nekünk a teremben. Mindezek mellett jelenleg a KonzervArtaudrium (1999 óta működő debreceni független színházi társulás – a szerk.) fénytechnikáját is használjuk, várhatóan ebben a félévben végre ezt tudjuk majd sajáttal pótolni.

Cívishír: – Egyedülállóak a Színláz nyílt tréningjei. Kik látogatják ezeket?
Lakó Zsigmond: – A tréningek teljesen nyíltak, aki el tud fogadni néhány alapvető szabályt, az jöhet. Legfőképpen hallgatók érkeznek, és nem csak a BTK-ról: sok leendő orvos és mérnök jár hozzánk. Alapvető fontosságú, hogy a résztvevők nyissanak egymás felé és hallgassák meg egymást. Ez csapatsport. Ennek megfelelően cél a társak megismerése, ami nem sikerülhet önismeret nélkül, és annak a képességnek a kifejlesztése, hogy őszintén meg tudjunk nyílni mások előtt. Aki úgy érzi, hogy szüksége lenne az említett készségek fejlesztésére, vagy egyszerűen csak kész arra, hogy nyitott szívvel belépjen és jól érezze magát velünk, esetleg kíváncsi előadásainkra, azt szeretettel várjuk a Szociológia tanszék alatti 31-es terembe!

Szabó-Kovács Patrícia

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés



Hirdetés

Ez is érdekelheti

    Hirdetés