Először is muszáj méltatni a zenekart ahhoz, hogy megértsük, nem csak egy koncert, nem csak egy fellépő volt a sok közül. A 60-as évek végén alakult heavy metal zenekar egész egyszerűen megteremtette magát a műfajt, nem a véletlen tapasztotta rájuk "a heavy metal keresztapja" és "Metal Gods" (fémistenek) jelzőket. Rob Halford hangterjedelme KK Downing és Glenn Tipton zseniális gitárjátéka egy 40 éve ütős hangzást teremtett. A metálba azonban némi bulvár is vegyült: Rob Halford 92-ben bejelentette a távozását, majd homoszexualitását. Külön utakon azonban nem ment úgy a szekér, Halford szólóban nyomta a zenekar pedig pótolta őt Tim Ovensszel, legalábbis megpróbálta. Majd végre belátták, hogy nem foszthatják meg a világot az eredeti felállástól, és egy visszatérő turnén 2005-ben Budapesten is felléptek.

2010-ben pedig kezdetét vette az Epitaph (sírkő) néven futó világkörüli turné, mely a zenekar búcsúturnéja is egyben. Így el is jutottunk a csütörtöki állomáshoz, mely az utolsó koncert volt, amit láthattunk tőlük. Tehát nam csak egy koncert, hanem egyszeri, megismételhetetlen, zseniális és az utolsó.

Rob Halford szopránhangjánál, és ezekbe a talpig szegecselt bőrbe csomagolt fiúknál egyszerűen kevés férfiasabb dolog létezik. A színpadkép igazi metál poklot idézett, és Halford sem spórolt a teátrális elemekkel, nem beszélve a látványtechnikáról: fények, füstök, lángok, lézer. Az alfarajongóknak ugyan csalódás volt, hogy a banda legendás gitárosa, KK Dowing épp a búcsúturnén nem vesz részt, de az új srác, Richie Faulkner derekasan állta a sarat, sáskapózba merevedve csuklóból nyomta a szólókat. Az egész életmű felvonult, melynek olyan elképesztő csúcspontjai voltak, mint a Breaking The Law, Judas Rising, Turbo Lover, Painkiller, Living After Midnight, You've Got Another Thing Comin' ... De amitől az agyam eldobtam, és bár igen, láttam épp elég YouTube-koncertvideót arról, ahogy Halford ezüst zekében egy motoron behajt a színpadra, de valahogy mégsem számítottam rá, hogy ez itt és most újra meg fog történni. És lőn! Érkezik Halford motoron, talpig krómban, apró korbáccsal a kezében és elüvölti a Hell Bent For Leathert. Meghaltam. Köszönjük, Judas Priest!

”Szeretném azt hinni, hogy a Priest és úgy általában a metal nem csak egydimenziós. Nem feltétlenül kell kapcsolódnia mindennek a bőrhöz. Megpróbáltunk mi is kiugró, változatos és izgalmas heavy metal bandává válni, sok mindennel kísérleteztünk a zenénkben. A Judas Priest hagyatékának a dalokat tartjuk, amelyeket megkomponáltunk. Fantasztikus út volt ez a 40 év!” (Rob Halford)

- lewinsky -