Stohl András a háztetőn

Hosszú évtizedek óta játsszák világszerte töretlen sikerrel a jiddis regényből készült Hegedűs a háztetőn című musicalt, amiben Tevje, az orosz messzeségben élő tejesember kerül szembe hittel, döntéshelyzettel, feszítő emberi kérdésekkel. A darabot ősztől Alföldi Róbert rendezésében kilenc hazai nagyváros arénáiban láthatjuk. A főszereplő Stohl Andrással beszélgettünk.

Tanult még oroszul?
Hogyne, és nagyon utáltam, ahogy abban az időben mindenki, talán pusztán csak azért, mert kötelező volt. Ma már nagyon bánom, hogy nem tanultam meg rendesen a nyelvet.

Oroszország egyenlő szamovár, vodka, farkasokkal teli tél?
Oroszország hatalmas, különleges hely – felfoghatatlan távolságok vannak benne, és sok olyan érintetlen terület, amire nem is gondolunk. Annyira besűrűsödött az emberiség, hogy nagyon nehéz elhinni: az ember napokig mehet ott anélkül, hogy bárkivel is találkozna. Oroszországban többször jártam, bár kizárólag színházzal és kizárólag nagyvárosokban –számomra nagyon vonzó hely. És nem csak vadászati szempontból.

Irodalmi élményeink alapján az orosz vidékről/faluról elég lehangoló kép él bennünk. Ehhez képest milyen hely Anatevka? Mai ésszel túl lehetne élni?
Minden bizonnyal. A Hegedűs a háztetőn próbái azonban csak augusztus elején kezdődnek, és én ismerem Alföldit – felesleges elé menni bármilyen prekoncepcióval, mert úgyis leveri, és az lesz, amit ő akar. Ő úgy rendez, hogy kész előadás van a fejében, éppen ezért lehet, hogy egy-egy darabbal hat hét alatt elkészül. Vakon bízom benne.

Alföldi Róbert rendezéseire jellemző, hogy bátran ad modern ruhát a darabokra. Ráismerünk a mai világunkra majd? Finom áthallásokkal vagy egészen egzaktan?
Tudom, hogy nem akarja kiforgatni az eredeti darabot és semmiféle extravaganciát nem fog beletenni. Ettől függetlenül valamit természetesen akar vele mondani, de hogy az mi, majd kiderül.

A darab majdnem Önnel egyidős: mi benne az a mondanivaló, ami 50 év után is megingathatatlanul érvényes?
A szeretet. Úgy gondolom, Alföldit most az ember és az emberség érdekli, hogy a szeretettel mit lehet megoldani, és hogy egyáltalán ki kell-e állnunk az elveinkért, vagy pedig olykor nem árt egy kicsit engedni…

Tevje a hagyományok mentén akarja kiházasítani a lányait. Életbiztosítás mindenáron megfelelni a közösség értékeinek?
Jó, ha vannak tradícióink, áthághatatlan erkölcsi alapok és tudunk ragaszkodni ahhoz, ami a miénk. Nem lehet mindent eldobni: erkölcsi téglák kellenek, amire rá lehet lépni – a darab üzenetéhez ez mindenképp hozzátartozik. Apaként arra nevelem a gyerekeimet, hogy tisztességesen éljenek, ami nem könnyű a mai világban.

Egy főszerep megformálásakor számít az, hogy ugyanazt a karaktert kik és hogyan játszották korábban? (Helyey László, Haumann Péter, Kulka János, Hegedűs D. Géza, Gregor József, Bessenyei Ferenc)
Nem hiszek ebben. Illetve nem ilyen típusú színész vagyok. Azért nem nézem meg a korábbi Tevjéket, mert az előző alakítások óhatatlanul hatnának rám, és akkor nem azt az elsődleges élményt keresném meg magamban, amit a helyzet kibontana, hanem sémáknak akarnék megfelelni. Szűz szemmel sokkal jobb ránézni egy szoborra, mint ha elmondanák a történetét. Én szeretek úgy nekimenni egy márványtömbnek, hogy majd én faragom ki belőle a szobrot.

A színházi darabok mondanivalójukkal mind a közönség érzékenységre építenek. Nem tépázódik meg ez az igény egy arénában vagy sportcsarnokban, ahol sportolók szoktak izzadni?
Félek és reménykedem. Bízom benne, hogy meg tudom teremteni a darabnak az intimitását, hogy nemcsak egy nagyszabású produkció lesz, hanem megszólítja az embereket. Magát a színházat kell létrehozni ezekben a hatalmas terekben. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem attól teremtődik meg a színház, hogy az Operában, a Katonában, vagy egy tornateremben játszódik. Én inkább a méretektől tartok; attól, hogy messze lesznek tőlem a nézők. Alföldi személye azonban garancia arra, hogy ezt is megoldjuk. Másrészt nagyon jó koreográfusunk van, ugyanaz, aki az István, a királyban volt, Vári Bertalan. És bízom a színészekben is, akiknek hatalmas az ereje.

A musical szereposztását a közelmúltban hozták nyilvánosságra. Jordán Tamás (rabbi), Csákányi Eszter (Jente, a felesége) és Tóth Gabi (Fruma Sára) mind művészi erőtől duzzadó, nagy különcök.
Eszterrel dolgoztam együtt a Katonában, nagyon szeretjük egymást, Jordánnal különösen nagyon szeretjük egymást, Gabival a Passió XXI alatt ismerkedtem meg – neki nehéz dolga van, mert nem színész, ezért nekünk ezt a feladatot egy kicsit talán könnyebb megugrani, de azt hiszem, nagy prózai szerepe nem lesz, énekelni pedig nagyon tud. Nagy melódiák vannak a Hegedűsben!

Augusztus elejétől mi a menetrend?
Az olvasópróbával kezdünk: ülünk egy hosszú asztalnál, és általában Alföldi Róbert felolvassa a szövegkönyvet, de addigra a dalokat már meg kell tanulni, és amikor az olvasópróbán elérünk a dalhoz, az zongorakísérettel meg is szólal. Majd nekivágunk, mint a szélvész, Alföldinél nincs kegyelem. Ő pontosan tudja, hogy mit akar látni.

Engedi a konstruktív észrevételeket?
Változó. Akit szeret, annak többet megenged. Aki nem próbál rendesen, annak viszont a fej- és kézmozdulatát is beállítja. Szerencsére ez velem nem szokott megtörténni.

Miért szeretheti?
Talán a vadságot, az ösztönösséget szereti bennem és azt, hogy nagyon tudok dolgozni, húzni. Nagyon kell az, hogy a csapat együtt tudjon működni. Mondják, hogy minden rendezőnek van egy színésze. Neki kettő van: László Zsolt és én. Zsoltban az érzékenysége és az intellektusa fogja meg, bennem inkább az ösztönösségem.

Vannak simítások az utolsó napokban?
Egy héttel a bemutató előtt minden teljesen kész. Bármilyen állapotban van egy színész ihletettség szempontjából vagy művészileg, az előadás akkor is 90 százalékos lesz, és soha nem megy alá. Magyarul az ötödik előadás ugyanolyan, mint az első. A színész persze megnyugszik a szerepben, amit nüansznyi finomítások követhetnek, de azokat csak mi érezzük, kifelé nem látszik. Nálunk nem szoktak darabok szétesni. A néző azt kapja a pénzéért, amit elvár – Debrecenben, Nyíregyházán, Miskolcon ugyanúgy. Ettől függetlenül azért be kell vallanom: izgulok.

Bereczki-Csák Helga

Hegedűs a háztetőn
Debrecen, Főnix Csarnok
Szeptember 30.