„Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.” – egy nagy magyar emlékére

Emlékezzünk a 112 éve született Rejtő Jenőre (1905. március 29.-1943. január 1.)!

- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?
- De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?
Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.
- Istenem... Költő vagyok. Mit csináljak?
(Az előretolt helyörség)

FIGYELEM!!
A KLUB HELYISÉGÉBE
LŐFEGYVERT, ÓLMOSBOTOT, KÉST,
BOXERT VAGY BÁRMILYEN
GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT
BEHOZNI
AJÁNLATOS!!
FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS
ÉS ÉLETVESZÉLYES!! AZ EBBŐL
EREDŐ BALESETEKÉRT MINDEN
FELELŐSSÉGET ELHÁRÍT
AZ IGAZGATÓSÁG
(Piszkos Fred közbelép)

"A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág."
(A szőke ciklon)

- És ha... fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?
- Engem nem lehet megvesztegetni.
(A szőke ciklon)

“Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.”
(Piszkos Fred, a kapitány)

– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?
– Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen.
(Csontbrigád)

“A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”
(A szőke ciklon)

- Pénzt vagy életet!
- Életet!
- Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!...
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni! Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr! Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!... Két dolláron alul nem tesz ilyent. 
(A megkerült cirkáló)

– Mutatkozzunk be? Nem szokás, de hát mondhat álnevet is.
– Nem szükséges. Nevem St. Antonio főherceg.
– Trebitsch.
A legcsekélyebb meglepetés sem látszott Trebitsch úron. Mintha errefelé már többször találkozott volna főhercegekkel.
– Jön egy pohár sörre, hercegem?
– Sajnos nincs pénzem. Ötezer dolláromat ellopták.
– Úgy? Ez kínos – felelte udvarias bólogatással. No, nem baj, majd én megvendégelem.
– Ön elhiszi... hogy én főherceg vagyok?
– Miért ne? Ha ön elhiszi, hogy én Trebitsch vagyok!
– De én az igazi St. Antonio főherceg vagyok!
– Akkor hát tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok. De kérem, hogy ez maradjon köztünk!
(Piszkos Fred, a kapitány)