Klujberék üzenik: ide nekünk Romániát!
A legjobb 16 között 31–17 arányban legyőzte az esélytelenebb Szlovéniát a junior női kézilabda válogatott július 10-én a Főnixben, ezzel negyeddöntősek a lányok. Szerdán Romániával találkozunk.
Biztos nagyon jó futballista Mbappe és Hazard, de Debrecen egy másik világbajnokságot néz. Vagyis nem az volt a fő kérdés, hogy tizenegyespárbaj dönt-e a franciák és a belgák között, hanem hogy Tóvizi Petrának összejön-e a montenegróiak ellen mutatott gólerős játék, vagy mit lépnek a szlovénok a Háfra–Lakatos–Klujber trióra.
A vasárnapi 4 ezernél pár százzal kevesebben tudtak eljönni és a hangulat sem volt a norvég meccset idézően infernális, de azért zúgott szépen a „Ria ria Hungária!”. Viszont a szlovénok nagyon felkészültek a mieinkből – a két válogatott több meccset is játszott az utóbbi hónapokban –, hiénaként jártak Háfráék nyomában, bele-belemarva a magyar adogatásba és Lovšin révén támadásban is eredményesek voltak.
Szerencsére a beállós Pásztor Noéminak sikerült megtörni az első 5 perc hazai góltalanságát, de 17 perc elteltével is 6–6-ot mutatott az eredményjelző tábla. Túlzás lenne azt mondani, hogy Lakatosék idegesek lettek volna, egyszerűen csak topon volt az ellenfél, ami miatt kevésbé tudtunk tiszta helyzetekbe kerülni. Klujbert Katrin ezúttal is hozta a tornán eddig mutatott ragadozó formáját, védekezésben labdákat szerzett, a szlovén kapu előtt villant, amikor kellett, egyébként pedig végig vezéregyénisége volt a csapatnak a dunaújvárosi jobbátlövő. A félidő vége előtt 5 perccel úgy volt 10–10, hogy hol mi, hol a délszlávok futottak az egyelítésért. Akkor viszont előbb Hlogyik Petra védett fontos pillanatban, majd a szintén nagyszerű vb-t produkáló Kácsor Gréta kétszer villant, így kétgólos előnnyel mehettek a hölgyek a szünetre. Kácsor a másodikat időntúli szabadból verte be, a sorfal nem tudta blokkolni a felsőkapufa alsó lapját súroló bombát. A magasnak nem nevezhető balátlövő kiskorában szerzett így találatot utoljára – soha jobbkor!
Feljebb kapcsoltak
A második játékrész legelején Háfra Noémi gondolta, ami nem jött össze korábban, annak éppen itt az ideje, két ragyogó megmozdulással négyre növelte az előnyt. A következő percekben csak Helbel szólt a telefonba, háromszor, a mieink viszont ötször is hallóztak, így egyre egyoldalúbbá vált a beszélgetés (19–13). Ekkor már jó ideje Szabó Kitti dirigálta a csapatot támadásban, az immár váci irányító kulcsfigurája volt a második félideji hengernek. Ahogy Márton Gréta is, a balszélső hat perc alatt zsinórban négy gólt jegyzett a csapattársak indításaiból, s az utolsó tíz percnek 25–17-ről rugaszkodhatott neki a válogatott. A lányok sikere talán abban rejlett, hogy a félidei szoros játék ellenére sem billentek meg, rendíthetetlenség érződött rajtuk, mint akik teljes lelkükből hiszik, hogy ha beleadják a szívüket, nem történhet baj.
Ezzel együtt sincs arról szó, hogy a szünetet követő ellenállhatatlan kézilabda a szív diadala lett volna, nem: tudatos, higgadt, precíz munka volt, jobb, még áldozatosabb védőmunka és az ellenfél összeesése mellett.
Bár a publikum várta az előző meccsen bravúros Suba Sára pályára küldését, Golovin mester nem cserélt a kapuban, Hlogyik végig maradt (9/26, 35 százalék).
Az utolsó periódusban a szlovénok ereje és hite végleg elszállt, így a harmadik számú irányítónak, Hornyák Bernadettnek és a beállós Giriczi Laurának is lehetett néhány szép perce. Tóvizi egy gólnál állt meg, ez a meccse inkább a szívós védekezésről szólt, s egyébként sem annyira a beállósoknak találták ki ezt a szlovénok ellen végül 31–17-re megnyert találkozót.
A lányok július 11-én 16.15-kor a románok ellen vívhatják ki a legjobb négy közé jutást, keleti szomszédaink Horvátországot múlták felül három góllal. Szóval jó lesz vigyázni. És a közönség is kell!
Ratalics László
Eredmény:
Nyolcaddöntő
Magyarország–Szlovénia 31-17 (12-10)
Negyeddöntő
Július 11., szerda 16.15 – Magyarország–Románia (Főnix Csarnok)
