Hirdetés

Lesz még NB I-es csapata Debrecennek! – Interjú Dobszai Jenővel

Cívishír

2017.02.06. 11:40

Lesz még NB I-es csapata Debrecennek! – Interjú Dobszai Jenővel

Nevelőedzőként, pedagógusként sokat tett le az asztalra.

Hirdetés

Negyven éve dolgozik az utánpótlásnevelésben, jó néhány NB I-es játékos nála ismerkedett meg a sportág alapjaival, és a napokban a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola gáláján Életműdíjat vehetett át. Dobszai Jenő, a debreceni Kazinczy általános iskola immár nyugdíjas igazgatója, a DSC-SI fiú kézilabda szakosztályának vezetője többek között a könnyű elválásról, a férfi kézilabdasport helyi jövőjéről és persze a világbajnokságon bemutatkozott tanítványáról is beszélt.

Cívishír: Gratulálunk a díjhoz! Bár akinek a kezei közül olyan játékos kerül ki, mint a nemrég véget ért világbajnokságon kiválóan teljesítő Juhász Ádám, annak jár is egy ilyen elismerés.   
Dobszai Jenő: Azért nem kötném Ádám szépen felfelé ívelő karrierjéhez, inkább arról van szó, hogy a díjjal elismerték a sportágban végzett negyvenéves munkámat. Jól esett, hogy a szakmán belül is azt gondolják: nem volt hiábavaló ez a négy évtized. Egyébként így már három életműdíjam van, korábban ugyanis megkaptam a Sportiskolák Országos Szövetségétől és a Magyar Olimpiai Biztosság Fair play- bizottságától is.  

Cívishír: Juhász Ádámról annak idején sejthető volt, hogy ilyen karrier előtt áll?
Dobszai Jenő: Büszke vagyok rá, hogy nevelőedzőként hét évig foglalkozhattam vele. Kis túlzással az ő esetében inkább arra kellett vigyázni, nehogy elkezdjem tanítani neki a kézilabdázást. A zsigereiben van a játék, erre született. Az átlagnál gyorsabban hozza meg a többségében jó a döntéseket. Az elővételezési képessége sem mindennapi, nem véletlenül volt a legjobb labdaszerző a csoportmeccsek során. Nagyon jó a helyzetfelismerése, roppant kreatív, kiváló térlátása van, szerintem hátul is van szeme. Ezek az erényei még jobban érvényesülnek, ha az igazi posztján, irányítóként játszhat, ahogyan klubcsapatában, Tatabányán. Szerintem annak is eljön az ideje, hogy a válogatottban is megmutathatja majd, mire képes karmesterként.

Cívishír: A válogatott hetedik helye sokakat megtéveszthet. Például ezúttal a németek hamarabb kiestek, mint a magyarok, de ez ugye nem jelenti azt, hogy jobbak lennénk náluk.
Dobszai Jenő: Persze, hogy nem. Abban ne is áltassuk magunkat, hogy minden rendben van a férfi kézilabdasport háza táján. Fokozatos fiatalítással kellene új válogatottat építeni, ebből a szempontból a mostani folyamat helyes, hiszen többen is lehetőséget kaptak, és nem is vallottak szégyent. Például a Juhász Ádámmal egyidős, ugyancsak 1996-os születésű Ligetvári Patrik is szépen helyt állt. A ’95-ös, a ’96-os és a ’97-es korosztályban nagyon sok jó játékos van, őket szép lassan számításba lehetne venni a válogatottnál is. Ez a társaság az U18-as Eb-n ezüstrémet nyert, de ugyanakkor elgondolkodtató, hogy azok a horvátok, akik akkor mögöttünk végeztek, az U20-as világbajnokságon hogyan kerültek elénk.

Cívishír: Pontosan ez az. Hol romlik el valami?
Dobszai Jenő: Istenigazából nem tudom. Valahol 16 és 22 éves kor között jön egy törés, addig szépen együtt haladunk a világ legjobbjaival. Nézzük meg a norvégokat, a franciákat, a németeket: 20-21 éves srácok képesek a felnőtt válogatottban kiemelkedő, meghatározó teljesítményre. A másik, amiben a vetélytársak jobbak nálunk, a mentalitás. Abban nincs különbség, hogy például a horvát gyermek is sztár akar lenni, de abban igen, hogy míg a horvát ennek képes mindent alárendelni, a magyar – tisztelet a kivételnek – úgy gondolja, félgőzzel mis menni fog ez. És ez nem csak a kézilabdára igaz, az élet más területein is ezt tapasztalom. Szeretünk a könnyebb ellenállás felé menni.

Cívishír: Több mint egy éve nyugdíjas. Az iskola nem hiányzik?
Dobszai Jenő: A hangulat, a kollégák igen. Harminc évet töltöttem el a Kazinzcy általánosban, ebből 20 évig voltam igazgató. Rengeteg élményt adott ez az időszak, de sok olyan része is van, ami egyáltalán nem hiányzik. Az iskolák önállóságának elvesztése, az intézményvezetők szabadságának megnyirbálása megkönnyítette az elválást. Tavaly augusztus óta már csak a szakosztályvezetést csinálom, illetve beugróként a szezon végéig még Medgyessy Sándor mellett foglalkozom az U14-es csapattal.

Cívishír: Utána végleg be is fejezi?
Dobszai Jenő: Negyven éve foglalkozom kézilabdás gyerekekkel. Csak akkor lenne érdemes tovább csinálni, ha a lendület a régi maradna. Az viszont már az egészségem rovására menne, és mivel van négy unokám, szeretnék még főállású nagypapa is lenni. A meccsek okozta stresszre nincs már szükségem, a szakosztály vezetését viszont nagy örömmel folytatom majd.

Cívishír: Nincs a városban NB I-es férfi csapat. Ki az, aki manapság Debrecenben kézilabdázni adja fiúgyermekét?
Dobszai Jenő: Szerencsére gyerekből nincs hiány, 8-tól 16 éves korig minden korcsoportban van csapatunk. A nagyjából száz gyerek mellett hét edző dolgozik.

Cívishír: Csak könnyebb lenne a helyzetük, ha egy komoly csapat szerepelne a legjobbak között.
Dobszai Jenő: Persze, mindig egyszerűbb, ha helyben van egy minta a gyerekek előtt. Annak idején, amikor volt NB I-es csapat Debrecenben, a fiatalokat kivittük a nagyok meccsére. Meg tudtuk mutatni: „látod, ő is, meg ő is sportiskolás volt, ugyanúgy kezdte, ahogy Te: bejött a tornaterembe és kiesett a kezéből a labda.” A közvetlen minta sokat számít, el lehet lesni a fogásokat, könnyebben elhihető a gyereknek, hogy egyszer ő is eljuthat odáig. Furcsa belegondolni, hogy a Debrecenből elvándorolt játékosokból kijönne egy NB I-es, egy NB IB-s és még egy NB II-es csapat is.

Cívishír: Egyáltalán lesz még a legmagasabb osztályban debreceni férfi együttes?
Dobszai Jenő: Ha rajtam múlna, akkor mindenképpen. De nem rajtam múlik…  

Cívishír: Lényegében ez ma már csakis pénzkérdés.
Dobszai Jenő: Meg lehetne vásárolni egy játékjogot, és idetelepíteni egy csapatot, de azért jobb, ha valamiféle kötödés, gyökér is fellelhető a folyamatban. Ezért is nagy csalódás nekem, hogy a DKSE igazi debreceni csapatként jutott el a legmagasabb osztályig, ahol viszont nem maradt meg annak, elvesztette ezt a fontos értékét.

Cívishír: Jött az eredménykényszer, kellettek a külföldiek.
Dobszai Jenő: Erről inkább megtartom a véleményem magamnak.

Cívishír: Ezek szerint a veszprémi és a szegedi modellel nem szimpatizál. Ez a két együttes mennyiben tekinthető magyar csapatnak?
Dobszai Jenő: Ne nevezzük ezeket magyar csapatoknak, inkább Magyarországon bejegyzett sportvállalkozásoknak. Az viszont kétségtelen: amit csinálnak, azt profi módon teszik, ellenkező esetben nem lennének rájuk annyian kíváncsiak. És az is igaz, hogy ilyen magas szintre helyi kötődésű játékosokkal nem lehetne eljutni. Ennek ellenére szerintem nevelni is kellene, nem csak vásárolni, mert hosszú távon a túl sok külföldi jelenlétének a válogatott látja a kárát. Emlékszem, a Hódosban a DKSE ellen pályára lépő Szegedben már annak idején is csak egy magyar volt: az a Nenad Puljezevics, aki egy héttel azelőtt kapta meg a magyar állampolgárságot.

Cívishír: Szóval, mikor lesz csapata Debrecennek?  
Dobszai Jenő: Indulásnak egy NB IB-s együttest is el tudok képzelni. Erre a DEAC-nak jó esélyei vannak, hiszen vezeti az NB II-es bajnokságot. Az már egy másik kérdés, hogy abban az osztályban hogyan lehet megkapaszkodni, illetve, hogy onnan lesz-e továbblépési lehetőség. Szentül meg vagyok róla győződve: valahol már készül egy dúsgazdag vállalkozó, hogy felkarolja Debrecenben a sportágat. Remélem olyan valaki lesz, akinek a hobbija a kézilabda, mert akkor szívesen és adott esetben erőn felül is képes áldozni rá.

(T.T.)

kézilabdautánpótlás

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés



Hirdetés

Ez is érdekelheti

    Hirdetés