„Békepártiak vs. háborúpártiak” – gyenge színvonalú kampánynyitány Debrecenben

Hivatalosan is megkezdődött a kampány a június 9-i választásokra Magyarországon. Április 20-án, szombaton dördült el a startpisztoly, azaz onnantól kezdhették meg az ajánlások gyűjtését a pártok, amelynek aktivistái bele is vetették magukat a munkába, és egymás után jelentették be diadalittasan, hogy összegyűlt a megfelelő számú aláírás, mintha ez számítana is valamit június 9-én…

Bár sokaknak máris elegük van a politikai aktivizálódásból, azt érdességként megemlíthetjük, hogy Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el a kampány időtartamát illetően. A két extrém példa Litvánia és Portugália az Európai Unióban. Előbbiben hat hónappal a választás előtt már elkezdődött a kampány, utóbbiban pedig ez mindössze két hétig tart. Belgiumban például négy hónap, Lettországban pedig 120 nap áll rendelkezésre a kampányolásra. Ami Közép-Kelet-Európát illeti: Lengyelországban formálisan március 11-től tart a választási kampány, amikor az államfő kiírta a választást, Csehországban nincs hivatalos kampányidőszak, a kampány a választások kiírásával kezdődik és az eredmény kihirdetésével végződik. Szlovákiában az EP-választás kampánya február 10-én indult, amikor a választás időpontja megjelent a törvénytárban, Romániában pedig 30 nappal a június 9-ei voksolás előtt, május 10-én kezdődik a hivatalos kampány – derül ki az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) összesítéséből (via MTI).

Magyarországon tehát az 50 napos kampánnyal – a többséghez képest – még „kíméli is” a választókat a politikai elit.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a helyi szervezeteket mennyire hozta lázba a kampánystart, mert igényünk lenne értelmes és heves helyi vitákra, adok-kapokra, éppen lenne is mit kontrázni és rekontrázni Debrecenben, de erre egyelőre várni kell. A „modern” politizálás legfőbb és leginkább hatékonynak vélt terepén, a Facebookon a pártok helyi szervezetei egyelőre „egybites kommunikációval” próbálják tartani a lelket a választóikban. Mondhatni, hogy komoly tartalomgyártásra eddig senki sem vállalkozott, de reméljük, ezt a későbbiekre tartogatják a szavazatainkért cserébe. Istennek hét nap kellett a teremtéshez, a politikai szereplőinknek pedig még negyvenhét napjuk van arra, hogy meggyőzzenek minket felkészültségükről, és megadják az esélyt nekünk, választóknak a programok közötti racionális mérlegelésre – kíváncsian várjuk!

Egyelőre csak gúnyt űznek a politikai kultúrából a felek – ez lenne az előjáték? A Fidesz például háborúsdival operál, ha már ez a retorika a 2022-es kampányban bejött neki. Most a helyi fronton indítottak támadást; az alábbi gyöngyszemre április 22-én, hétfőn bukkantunk:

Nehéz komolynak maradni, valljuk be, de minden bizonnyal nem is arra szánták, hogy komplex politikai elemzésre késztessenek bennünket ezzel a montázzsal, amelyről első ránézésre nekünk az jött le, hogy a „háborúpártiak” közül a momentumos Mándi László (elöl) nem adna oda Luhanszkért és Donyeckért együtt sem egy nagy tányér csülkös babot, az MSZP-s Madarasi István (balra) pedig egy újabb DVSC-s bajnoki címért az ördöggel – akarom mondani Putyinnal – is kokettálna, mert csak a Loki, érte élünk!

Mándi László, aki több párt összefogása révén Papp László regnáló debreceni polgármester első számú kihívója lehet, egyelőre nem reagált a Facebookon a fideszes offenzívára, helyette ledobta a cukiságbombát: közös fotót tett közzé az édesanyjával, akinek jó egészséget kívánunk, de a fiútól többet várunk Debrecen jövőjével kapcsolatban, ha valóban komolyan gondolja, hogy Kossuth Lajos asztala mellől irányítaná a várost a következő ciklusban.

Mándi László párttársa, Szabó Bence is kivár, egyelőre csak a pártközpontból érkező üzenetekkel „terheli” a saját Facebook-oldalát és a követőit. Rá aktivistásmérő órát szerelünk, hiszen aki egy szürke hétköznapon középületet vesz blokád alá, attól minimum arra számítunk, hogy a kampányban kivágja a rezet. A Momentum észak-alföldi régióvezetőjeként ez munkaköri kötelessége is.

A Civil Fórum polgármesterjelöltje is eldicsekedett azzal, hogy egy nap alatt összegyűjtötte a szükséges ajánlásokat, továbbá azzal kampányol, hogy a CATL-t még meg lehet állítani, a többi akkugyár - például a BMW beszállítója, a szintén kínai Eve Power - pedig nem probléma.

Az MSZP debreceni szervezete legutóbb április 17-én posztolt, amikor bemutatták az MSZP, a DK, a Momentum, az LMP, a Párbeszéd és a Szikra Mozgalom közös jelöltjeit, akik az Összefogás a Cívisvárosért néven próbálják megtörni az 1998 óta tartó baloldali átkot.

Szűkebb pátriánk egyetlen ellenzéki parlamenti képviselője, a DK-s Varga Zoltán sem kapcsolt még kampányüzemmódra, igaz, két évig neki még garantált a jó állás az Országgyűlésben.

Összességében tehát elmondható, hogy a politikai szereplőink számára a kampány nyitó hétvégéje nagy vállalások és manifesztumok nélkül zajlott le. Ennél mindegyik politikai tábor többet érdemel, de bízunk a jobb folytatásban, mert ennél mindegyik tábor többet érdemel.

Cs. Bereczki Attila