Újabb segélykiáltás Debrecenből

civishir.hu

2016.01.15. 13:16

Újabb segélykiáltás Debrecenből
Fotó egy korábbi demonstrációról

A végsőkig elkeseredettek az ESZOSZ-károsultak.

Hirdetés



Január 15-én ismét nyílt levelet írtak az ESZOSZ-károsultak. Továbbra is Lázár János miniszter támogatását kérik: a bérgarancia alapból, a lehető legrövidebb időn belül hozzá szeretnének jutni járandóságukhoz. A levélben meg is hívták a minisztert, hogy egy számára alkalmas időpontban személyesen győződjön meg arról, hogy milyen nyomorult körülmények között kell élniük.

Idézzük a levelet:

Tisztelt Miniszter Úr!

Talán még emlékszik a 2800 ESZOSZ károsultra, akik nevében már többször fordultunk levéllel a kormány tagjaihoz, így Önhöz is. Tudja, mi vagyunk azok, akiket egy baráti társaságból létrejött szerencselovag társaság, felebaráti szeretetből, némi kormányzati segítséggel valószínűleg  felhasznált arra, hogy egy kis zsebpénzhez jussanak, megcsapolva az EU-s forrásokat. Úgy gondoljuk, Ön ezt nálunk jobban ismeri, hiszen maga írta, hogy kormányzati vizsgálat indult a szövetkezettel szemben a ,,szabálytalanságok megállapítása" céljából. Az Ön legutóbbi, 2015. november 10-ei keltezésű levele óta, gyakorlatilag semmi sem történt. A 2800 munkavállaló többsége továbbra is legális jövedelem nélkül tengődik, egyik napról, a másikra él. Közülünk sokan nyomorban, emberhez méltatlan körülmények között várják, hogy sorsuk rendeződjön, hiszen 2015. június óta semmilyen hivatalos jövedelmük nincs. Talán Ön is látta a karácsonyi ételosztások hosszú sorait. Mi is ott álltunk a sorban, s boldogok voltunk, hogy az ünnep alatt legalább egy tál meleg ételhez jutottunk. A mi gyermekeink számára a legszebb karácsonyi ajándék az volt, ha kenyér volt az asztalon. Néhány szerencsés társunk legalább közmunkához jutott, de ,,természetesen" a szövetkezet nekik is tartozik.

Tisztelt Miniszter úr!

Ön és államtitkára már többször ígérte, hogy nem feledkeznek meg rólunk, és az elmaradt juttatásainkat a bérgarancia alapból biztosítják. Tudja mi tanulatlan, egyszerű emberek vagyunk. Nem vagyunk járatosak az urak kis játékaiban, tőlünk távol állnak az úri huncutságok. Mi a földön járunk, nem kívánunk lehetetlent. Dolgozni akarunk, tisztességes munkával eltartani családunkat. Nem kívánunk a magyar társadalom számkivetettjei lenni, akiket élősködőknek, ingyenélőknek tartanak. Ezért is fogadtuk örömmel tavaly év elején a felajánlott munkalehetőséget. Nem gondoltuk, hogy a tanult hölgyek, uraságok így átvernek bennünket. Tavaly június óta megjártuk a poklok poklát, szinte naponta megéltük, milyen az, amikor az embert levegőnek, senkinek nézik a hivatalos állami szervek. Példák sokaságát sorolhatnánk ismét, de minek? Tudja miniszter úr, mennyi lelketlen, bennünket lekezelő, szívtelen közszolgával találkoztunk? Nem is értjük, hogy miért ülnek ott a kényelmes irodáikban, hiszen - tisztelet a kivételnek - a kisujjukat sem mozdították meg értünk, csóró, magyar emberekért, még egy csipetnyi emberség is hiányzott belőlük. Kétségbeesésünkben ismét Önhöz fordulunk, akinek hatalma, lehetősége van arra, hogy tegyen értünk, segítsen abban, hogy sorsunk végre jobbra forduljon. Az ESZOSZ rövid időn belül a második végelszámolót fogyasztja, ki tudja, meddig húzzák a felszámolást. Hasonló módon érthetetlen számunkra, hogy a Munkaügyi Bíróságon elindított pereket miért egyenként s miért nem egyesítve tárgyalják, hisz az eddigi ítéletek egyértelműen az ESZOSZ-károsultaknak adtak igazat. De bármikor is fejeződik be az eljárás, abból mi nem fogunk pénzt látni, hiszen úgy tudjuk, hogy a szövetkezetnek nincs semmilyen vagyona. Így csak a kormány támogatásában bízhatunk. Kérjük, utasítsa az illetékeseket, hogy aktatologatás helyett, tegyék a dolgukat, s a bérgarancia alapból hozzá juthassunk jogos járandóságunkhoz - félve írjuk le - a lehető legrövidebb időn belül. Higgye el, ha nem kapunk azonnali segítséget, akkor lesznek közülünk, akik éhen halnak.

Tisztelt Miniszter úr!

Mi kisemberek vagyunk, de számunkra is fontos, hogy gyerekeinknek enni adjunk, s emberhez méltó életet, sorsot biztosítsunk a számukra. Mindannyian a végsőkig elkeseredettek vagyunk, hiszen amit az elmúlt közel nyolc hónap alatt átéltünk, azt még az ellenségeinknek sem kívánjuk. Itt a tél, a hideg, sok-sok család fűtetlen lakásban, sufnikban él. Kérjük Önt, győződjön meg személyesen arról, hogy milyen emberhez méltatlan körülmények között élünk. Látni fogja, semmi túlzás nincs abban, amit írtunk. Egy Ön számára alkalmas időpontban nagy tisztelettel várjuk, egy nem sajtó nyilvános látogatáson, Mert bizony szégyelljük azt, ahogyan élünk, szégyelljük a nyomort, az elesettséget, a kiszolgáltatottságot. Miniszter úr szerint is nekünk kell szégyellni magunkat? Kérjük, segítsen abban, hogy felemelt fejjel járhassunk.

Debrecen, 2016. január 15.

Tisztelettel:

Tóthné Gábor Ildikó s.k.                                    

az érintett három megye ESZOSZ károsultjainak képviseletében

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés