Szááááz! Isten éltesse Klári nénit!
Özvegy Karácsonyi Lászlóné (született Veszprémy Klára) június 4-én töltötte be a 100. életévét. A Téglás utcai alapítványi gondozóház teraszán összegyűlt leszármazottai és közeli rokonai köszöntötték a korának megfelelő egészségű, de nagyon jó szellemi állapotban lévő édes-, nagy- és dédanyát, akinek két fia, öt unokája, három dédunokája van.
Életútja egyben keresztmetszete a Trianon utáni magyar történelemnek is: a Trianont gyásznapként megélő hajdúhadházi polgármester lányának bizakodó fiatalsága (születésnapja egybeesett a nemzet gyásznapjával), a háborús évek alatt kötött házasság, menekülés az oroszok elől nyugatra, majd hazatérés, a fogságból elengedett, “horthysta” katonatiszt férjének meghurcoltatásai, ház és földek kisajátítása, néhány “kulák” év után a teljes kisemmizés.
A család két gyerekkel egy tanyán, majd – budapesti kitelepítettekkel együtt – egy parasztcsaládnál, később a testvér házában húzta meg magát. Nappal a háztartás, gyereknevelés, éjjel a varrás tette ki az életét, miközben férjét egyik munkahelyről a másikra hányatta a párttitkárok által irányított gazdaság.
1957-ben Debrecenbe költöztek egy pici albérletbe, elfogadható lakásuk csak 1965-től lett.
A későbbi nyugdíj érdekében állást vállalt – konyhalányból aztán idővel élelmezésvezető lehetett az Egyesített Bölcsődei Intézményben, ahová nyugdíjazása után még előadóként is visszahívták. Persze kezdetben még varrt is, hetente egyszer, késő este lottószelvényeket értékelt, hogy kiegészíthesse a család jövedelmét. Később már csak a szélesebb család tagjainak varrt eredeti Singer varrógépén, a lottózóból származó bevételét szülei síremlékének felállítására gyűjtötte.
Gyermekeik már egyetemet végezhettek, nyugdíj után pedig egy kis kert is kiegészítette az életteret, unokáik körében. Mindezen hányattatott élet után is férjével együtt megtartották másokra is átsugárzó, vidám, bizakodó, igenlő életszemléletüket.
A születésnap is ennek jegyében, a régi, vidám történetek felelevenítése közepette zajlott.