Hirdetés

Négygyerekes szőke nő küzd egy szerethető társaságért Debrecenben

2018.06.11. 10:40

Négygyerekes szőke nő küzd egy szerethető társaságért Debrecenben
Lóczi Lászlóné Kovács Marianna (Fotó: Cívishír)

A lelket is bele kell tenni a DEAC-ba – véli az ügyvezető igazgató.

Hirdetés

A legendás Teniszke teraszán ülünk Lóczi Lászlóné Kovács Mariannával ebédidőben, verőfényes napsütésben. Az egyik munkás éppen a centerpálya gyepszőnyegét nyírja, a DEAC-nál tudják, mi a tökéletes pázsit titka, no meg mennyi az ára. Néhány éve még bosszantóan dadogott itt a labda, most azonban sima a talaj, mint a billiárdasztal. Panasz legfeljebb a lábakat érheti, de most hogy a klub első számú csapata újoncként bennragadt az NB III-ban, a fakó pedig megnyerte a Megye II-es küzdelmeket, panasszal senki sem él, éppen ellenkezőleg, boldogság és elégedettség járja át a szíveket a debreceni Dóczy utcán.

A foci azonban nem minden!

Az egyetemi klub tizenhat szakosztállyal működik, élvonalbeli csapatot ad a városnak férfi kosárlabdában, futsalban. röplabdában, ősztől pedig már jégkorongban is. Férfi kézilabdacsapata az NB I/B-ben edződik és erősödik, hátha egyszer majd a Debreceni Dózsa örökébe léphet. Nem mellesleg a klub több mint 1500 igazolt sportolót számlál. Gondolnák, hogy e debreceni „konglomerátum” élén egy négygyermekes szőke hölgy áll?

Azt hiszem, egyszerre tanultam meg focizni és járni. Apukám futballista volt, én pedig elsőszülött lányként sportos, fiús nevelést kaptam. Egész gyerekkoromat a labdarúgópályán töltöttem, a faluban valamikor a nyolcvanas évek elején női csapatot alapítottunk. Akkor még ez nem volt divat Magyarországon

- eleveníti fel a bodrogkisfaludi sportos gyerekkort Lóczi Lászlóné Kovács Marianna, akinek 25 évesen vezetett az útja a cívisvárosba, amikor felvételt nyert az Agrárra. A számviteli-pénzügyi szakon szerzett tudására volt szüksége 2013-ban a DEAC-nak, amikor új távlatok nyíltak a debreceni egyetemi sportéletben.

Áldás a TAO (is)

Marianna a lehető legjobbkor, a TAO-rendszer bevezetésekor csatlakozott, amikor tetszhalott állapotából új életre kelt a Debreceni Egyetem fekete-fehér projektje. Érkezésekor 20-25 millió forintból gazdálkodott a klub, ma már évente mintegy félmilliárdot oszthatnak szét a szakosztályok között. Micsoda különbség!

Azon túl, hogy a megnövekedett büdzsé új dimenzióba helyezte a szakosztályokat az úgynevezett látványsportágakban, az egyetemi sportinfrastruktúra is történelmi fejlődésen esett át az elmúlt években. Aki öt éve nem járt a Dóczy utcai sporttelepen, és most hirtelen arra téved, nem ismer rá a környezetre. Az egyetem pályázatokból, saját erőből, hallgatói hozzájárulásból,  TAO-támogatásokból mintegy 2,3 milliárd forintot fordított az infrastruktúra fejlesztésére a Dóczy utcán.

Itt mindenki nagy munkát tett le az asztalra, hogy idáig eljussunk. Természetesen továbbra is az egyetem vezetése határozza meg a célokat és jelöli ki az utat, mi pedig tesszük a dolgunkat, hogy a tervből valóság legyen. Az biztonságot nyújt, hogy az ország egyik legnagyobb egyeteme áll a klub mögött, de nagyobb elvárást is jelent felénk, hogy megfeleljünk a tulajdonosi értékrendnek. A Debreceni Egyetem égisze alatt a maximális szabályszerűséget tartjuk szem előtt a gazdálkodásban, és igyekszünk az egyetem erkölcsi-etikai értékeit is átmenteni a klub irányába, és tovább közvetíteni.

- emeli ki a DEAC ügyvezető igazgatója.

Melyik a kedvenc?

Marianna szerint a DEAC  egy nagy család, ahol  a szakosztályok bár versengenek is, mindemellett tisztelik egymást, elismerik a sportteljesítményt és szurkolnak is a másiknak.

Ha úgy kérdezed, hogy mely csapatunk meccseire jártam ki a leggyakrabban ebben az idényben, akkor könnyebben válaszolhatok: a kosárlabda-, a kézilabda- és a futsalmérkőzések voltak a kedvenceim, már csak a hangulatuk miatt is. Ebből a kosarasok és a futsalosok a legmagasabb osztályban szerepelnek! Négy gyerek mellett sajnos képtelenség mind a 16 DEAC-szakosztály eseményeit rendszeresen látogatni

- szólalt meg az anya az ügyvezetőből, aki azért a szülői teendőket a DEAC-pályán is gyakorolhatja, hiszen lánya a röplabdacsapat igazolt játékosa, nagy fia kosárlabdázik, a két kisebb focizik és kézilabdázik a klub utánpótlásában,a meccsekre pedig időnként a férje is csatlakozik, így a munka és a családi élet terepe is egyszerre a Dóczy utcai sportcentrum.

Elbír a sok férfival

Marianna, aki az egyetlen debreceni női sportvezető, elbír a sok férfival a DEAC-ban. A közvetlen munkatársai nők, de az összes szakosztályvezető férfi. Egyébként sem a DEAC-ban állt először „férfiak fölött”. Egyetemista évei alatt az Agráron HÖK-elnökként küzdött a közösségi élet fellendítésén. Azt mondja, nőként a pénzügyekhez és a számvitelhez, koordináláshoz ért, a sportszakma pedig legyen a férfiak ügye.

Rendkívül káros lenne morális szempontból, ha én beleszólnék mondjuk a szakmai munkába, vagy az edzők személyéről döntenék. Ez mind a szakosztályvezetők kompetenciája. A sportoló sportoljon, az edző vezesse az edzést és gondoskodjon a szakmai fejlődésről, a klubvezető pedig menedzselje a klubot, azaz mindenki maradjon meg a kaptafánál, ez az én elképzelésem, amihez tartom magam. Vannak viszont elveim, amihez ragaszkodom, ami a szakmai működésnek is keretet kell adjon, de ezek inkább etikai elvárások.

Az ügyvezető asszony kulcsfigurája a DEAC működésének. Itt éppen a hokicsapat új edzőjének szerződését egyengeti

 

Lelket kell vinni a DEAC-ba!

Mitől lehet sikeres a DEAC tíz év múlva is? Marianna szerint a szeretet ereje a legnagyobb összetartó erő. Be kell tenni a lelket is, és akkor a DEAC olyan lesz, mint a Barca kicsiben.

Nagy Barcelona-szurkoló vagyok, és volt szerencsém egyszer ellátogatni egy mérkőzésre. Ott tapasztaltam meg azt, hogy mitől más az a klub, mint a többi. Hetvenöt ezer ember szeretete áradt a játékosok felé. Mi éppen azon dolgozunk, hogy egy szerethető klubot építsünk fel Debrecennek, amely az összes korosztály számára elérhető

-  fogalmazta meg az álmát Marianna, aki még búcsúzóul hozzátette, hogy a DEAC már nem csak jó, hanem szép is, ami elsősorban Bács Zoltán kancellár érdeme, hiszen az ő ötlete nyomán gyártották le a „külsősök” számára is elérhető DEAC-os sportruházatot és relikviákat, amelyeknek igazán nagy keletje van a városban, és olyan lokálpatrióták viselik büszkén, mint a Tankcsapda frontembere, Lukács László.

Cs. Bereczki Attila

 

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés