Havi kétezer taggal bővül Debrecen legszínesebb közössége

Debrecen legnépesebb, legszínesebb fóruma él és virul. Ezen a piactéren, ahol híreket, pletykákat, mindenkit érdeklő semmiségeket ad-vesz a nép, folyamatos a vélemények áradása. Az újságíró eleinte furcsán érzi magát, hiszen ahhoz szokott, hogy az információ, amit fontosnak tart közölni, halad valahonnan valahová, a részekből összeáll valami egész. Itt meg azzal szembesül, hogy az embereket valójában egészen más érdekli, mint az irányadónak vélt médiát. És nem is az az elsődleges, hogy mi történt, hanem az, hogy mit beszélnek róla.

A facebookos DEBRECENBEN HALLOTTAM csoport április 20-án, amikor ezeket sorokat írom, 82 488 tagnál tartott, ez sokkal több, mint amennyit bármelyik helyi média a magáénak tudhat. Egy Dóra nevű lány 3 perce éppen azt kérdezte, ismer-e valaki olyan fodrászt, aki tud „hennával festett hajat vegyi festékkel átfesteni”. Én nem is értem, de tuti, hogy mire a cikket megírom, megkapja a kívánt válaszokat a többiektől. Renáta olyan helyet keres, ahol pendrive-ról is előhívathat fotókat és még aznap is kész van. Egy férfi fél zsák akácfát venne. Valaki lefotózott egy hiányos, szalagkordonozott fedlapot a Budai Nagy Antal és a Hold utcák kereszteződésében, de – mérgelődik – a helyzet legalább két hete változatlan. Egy lány két cicáját keresi, egy anyuka hálás lenne, ha visszakaphatná a kislánya rongybabáját, amelyet a gyermek egy Csapó utcai pékségben hagyott el. Valaki lefotózta, amint a „lopóautó” elvisz egy fehér járművet az Egyetem sugárútról, más a naplementés fotóját osztotta meg a csoporttal. És így tovább. A közösségi média aranyszabálya itt is érvényesül: egy-egy poszt, bejegyzés annál tovább marad fenn, minél több reakció érkezik rá, vagyis minél inkább képes érzelmeket, hozzászólásokat kiváltani. A közösség életét írásba foglalt rend szabályozza – aki az ellen vét, gyorsan kívül találhatja magát. A csoport zárt, vagyis csak engedéllyel lehetséges a tagjává válni. 

A 2013-ban indult DEBRECENBEN HALLOTTAM egyik tulajdonosával beszélgettünk az idáig vezető útról és a jövőbeli kilátásokról. Kocsis Róbert idén tölti a negyvenedik évét, jelenleg egy építőipari cégnél irodavezető, de korábban foglalkozott értékesítéssel, marketinggel és dolgozott jogi területen is. 2016 júniusában azután szállt be, hogy előtte több éven át egyszerű tagként szemlélte a csoport működését.

Cívishír: Hogyan lett  résztulajdonos?
Kocsis Róbert: 2014 elején váltam csoporttaggá, a legjobb barátom unokaöccsén keresztül ismerkedtem meg az oldallal. A DEBRECENBEN HALLOTTAM fővárosi mintára jött létre, gyorsan duzzadt, és az elindítói egyszer csak azzal szembesültek, hogy már nem győzik szabadidővel a tennivalókat. Három társammal együtt láttunk benne fantáziát és végül sikerült megegyezni a korábbi tulajdonosokkal. Körülbelül 60 ezer taggal vettük át, ma havonta legalább 2 ezer felhasználóval bővülünk.

Cívishír: A csoport népszerűsége miben rejlik?
Kocsis Róbert: A négy tulajdonos mindegyikének megvan a maga feladatköre, vagyis mindenki aktívan foglalkozik a csoporttal. Ez azt jelenti, hogy magunk is adminisztrátori státuszban vagyunk. Pável Hajnalka neve sokak számára ismerős lehet, ő az, aki például egyesével átnézi a jelentkezők profilját és kiszűri a szerintünk nem ide valókat. Így a kamuprofilokat és azokat, akikről feltételezhető, hogy hátsó szándékkal közelednek. De nem csak a tagoknak kell átesnie gondos „átvilágításon”, hanem a posztoknak is: nálunk kizárólag adminisztrátori engedéllyel mehet ki bejegyzés. Az öncélú, teljesen érdektelen posztokat nem engedjük be, természetesen egy kis hülyéskedés nem kizáró ok. Figyeljük továbbá a hozzászólásokat, és lépünk, ha valami nagyon elfajul. Tehát napi több órát fordítunk arra, hogy a kívánt mederben tartsuk a különböző információk megosztását és a társalgást. A csoport akkor maradhat vonzó, ha nem hagyja el a kulturáltság kereteit. Nem titok, mintegy 8 ezer tagot távolítottunk már el trollkodás miatt, és a jövőben sem félünk ezt megtenni. Amennyiben egy beszélgetés kezd nagyon rossz irányba menni, figyelmeztetjük az érintetteket. Ha nem segít, lezárjuk a hozzászólások lehetőségét. Ha valaki végképp nem ért a szép szóból, végleges hatállyal kizárjuk. 

Cívishír: A debreceni médiumokban mennyire jelennek meg a helyieket foglalkoztató témák?
Kocsis Róbert: A mi vonzerőnk az interaktivitás, hogy bárki alakítója lehet a tartalomnak. Az is fontos, hogy nálunk több olyan kisebb jelentőségű, de ettől még érdekes dolog jelenik meg, ami sehol másutt. És persze nem is biztos, hogy az eleve jelentéktelen ügyekre a médiának reagálnia kellene, méghozzá gyorsan. Nem lehet és nem is kell, hiszen ez idő, energia. 

Cívishír: Fontos, hogy egy-egy posztra hiteles, használható reakció is szülessen? Számít-e például, hogy a tagok megtudják, hová tart és miért szirénázik egy lefényképezett és megosztott tűzoltóautó vagy egy felvázolt konfliktusra megoldás szülessen? Vagy ez másodlagos? 
Kocsis Róbert: Inkább ez utóbbi. Egy ilyen csoport inkább a különböző információk, helyzetek felvetésében erős, emiatt népszerű. A kommentek sokszor ellentmondásosak, de van kommunikáció, még ha egyesek gyakran tévútra is viszik. 

Cívishír: Gyakran kommentel?
Kocsis Róbert: Nem jellemző, de előfordul.

Cívishír: Van rá példa, hogy a csoporton keresztül sikerül megoldani valamilyen problémát?
Kocsis Róbert: Ó, igen. Elveszett állatokat, igazolványokat, kulcsokat és egyéb értékeket sűrűn sikerül így megtalálni, visszaszolgáltatni.

Cívishír: Ön szerint mennyire van jövője az ingyenes médiának az interneten?
Kocsis Róbert: A mi esetünkben a fenntarthatóság záloga éppen az, hogy maguk a tagok, az utca embere az, aki híreket, történeseket hoz, vagyis tartalmat biztosít. Ha sikerül megtalálni a hirdetéseket tekintve azt a vékony mezsgyét, amikor az embereket még nem zavarja a reklám, akkor magától értetődőnek kell lennie, hogy az adott média egyben reklámhordozó is. Hiszen ha egy cent sem folyik be, hogyan szánjuk rá a saját időnket? Mi nem ebből szeretnénk meggazdagodni, de a hirdetések a fejlődés érdekében is szükségesek. Az biztos, hogy nem lehet megfelelni 80 ezer ember igényének, nem is szeretnénk ebben a szerepben tetszelegni.

Cívishír: És milyen üzleti perspektívát látnak benne? 
Kocsis Róbert: Szerintem jó reklámfelület lehet a helyi kis- és középvállalkozásoknak, amelyek ár-érték arányban gazdaságosan hirdethetnek a hagyományos médiumokhoz képest. Fontos, hogy ezen a téren sem érdemes a megszokott sémákban gondolkodni. Azt szeretnénk, hogy aki hozzánk jön hirdetni, az a végén elégedett legyen. De a sikerhez interaktív, speciális tartalom kell. Volt rá példa, hogy a figyelmeztetésünk ellenére a hirdető ragaszkodott a hagyományos reklámjához, nem is váltotta be a reményeket. De az ellenkezője is igaz: egy jól kitalált, a Facebookhoz igazított, fiatalos, humoros műkörmös hirdetés pár óra alatt túllépte az 5 ezer lájkot és az ezer kommentet. 

Cívishír: Mit hozhat a jövő? 
Kocsis Róbert: Szeretnénk segítő, összetartó közösséget kialakítani, aminek ében készülünk DEBRECENBEN HALLOTTAM bulival valamikor ebben az évben. De még sok a tennivaló, ilyen grandiózus vállalkozásba csak akkor szabad belevágni, amikor már kellően csiszolódott a társaság. Nagyjából látjuk, hogy kik azok a frontemberek, akik sokat és építő jelleggel kommentelnek. Egy kabalafigura kitalálása mellett a debreceni állatkerttel is felvennénk a kapcsolatot a park egy lakója örökbefogadásának igényével. Egy sorozat indításán is törjük a fejünket a különféle klón csoportok miatt, mert ezzel a problémával nem nagyon tudunk mit kezdeni. Van, aki abban a hiszemben él, hogy a mi közösségünkhöz csatlakozott, miközben a valóságban egy másikba jelentkezett. Csak észre sem vette… 

Cívishír: Alig vagyunk túl a választásokon, a közélet, a politika mennyire ment? Vannak befolyásolási kísérletek?
Kocsis Róbert: Én úgy vettem észre, hogy olyan mélyen azért nem foglalkoztatta a csoportot. Nálunk a tagság nagyobb részét a 18–24 év közöttiek alkotják, a hölgyek valamivel többen vannak. Érdekes az is, hogy a csoport egy része nem Debrecenben él, a külföldről netezők között az Angliában élők vannak a legtöbben, majd Németország és Románia következik. Ami még a politikát illeti, a választások előtt egy képviselőjelölt megkeresett, de végül nem kampányolt nálunk. Politikai „befolyásolási kísérlettel” még nem volt dolgunk, vételi ajánlatot viszont kaptunk már többször kaptunk üzleti szereplőtől. De könnyű volt ellenállni, mivel nem célunk eladni.

Ratalics László