A lány a szomszédból a világ végére ment

civishir.hu

2018.04.10. 07:55

A lány a szomszédból a világ végére ment

Balogh Boglárka Nyíregyházáról indult, a National Geographic Magyarország világjáró bloggere lett.

Hirdetés

Talán már az egész világot bejárta. Olyan helyekre jut el, ahová átlagember nem. Fotózza, írja, dokumentálja, amit lát. A Scolar Kiadó gondozásában nemrég jelent meg Ezerarcú Föld című könyve, melynek ajánlásában úgy fogalmaz:

„bepillantást nyerhetünk az afrikai törzsek mindennapjaiba, a rituális gyilkosságok elől menekülő albínók rejtett világába, egy belga csokoládémester titkaiba éppúgy, mint az illegális vadállat-kereskedelembe, az oroszlánok vadászatra szánt ipari tenyésztésébe, tengeritehén-mentők küzdelmeibe vagy egy magyar orvoscsapat életmentő akcióiba is... Kaphatunk baszkföldi szerelmi tanácsokat, de ellátogathatunk a mexikói boszorkánytalálkozóra és Váránaszi halottégető lépcsősoraira is.”

A könyv máris bestseller. Balogh Boglárkával beszélgettünk.

CívisCafé: Volt kitől örökölnöd az íráskészségedet, hiszen édesapád, Balogh Géza elismert nyíregyházi újságíró. Csakhogy, míg ő a megyét járja, te a világot. A National Geographic Magyarország bloggereként rendkívüli helyekre jutottál el.
Balogh Boglárka: Mindig szabad kezet kapok a témák kiválasztásában, egyetlen kikötés van a National Geographic Magyarországnál: politikával ne foglalkozzunk. Azt gondolom, egy-egy történet hiteles bemutatásához kell, hogy érdekeljenek bennünket azok az emberek, azok a kultúrák, helyek, törzsek, állatok, amikről írunk, vagy amit éppen fényképezünk, különben a riport nem lenne sem alapos, sem érdekes.

CívisCafé: Egy nőnek egyedül járni a világot nem életbiztosítás. Nem félsz? Szüleid nem aggódnak? Milyen időközönként kell „életjelt” adnod magadról?
Balogh Boglárka: Szerencsére nem egyedül járom a világot, immár 8 éve van, aki fogja a kezemet. Félni nem félek, mert mindenhol betartom a biztonsági, a kultúrának megfelelő öltözködési szabályokat, sötétedés után nem indulok útnak, ha nem muszáj. A szüleim megszokták ezt az életformát, a világhálónak köszönhetően pedig még Afrikából is naponta váltottunk egy-két szót.

CívisCafé: Olyan helyeken is megfordulsz, ahol betegségek, járványok, éhezés sújtja a lakosságot.
Balogh Boglárka: Mivel hónapokat töltök egy-egy helyen, teljesen be tudok illeszkedni az adott ország életébe, nem kell csak az írásra vagy a fotózásra koncentrálnom, hisz nem kimondottan azért vagyok ott. Engem valójában érdekel, hogyan élnek mások a világ különböző sarkain, mit szeretnek, miért küzdenek, mitől lesznek boldogok. Szeretném azt hinni, hogy ez a mások iránti tisztelet, őszinte érdeklődés, az odafigyelés olvasható ki a riportjaimból.

CívisCafé: Van kedvenc helyed a világban?
Balogh Boglárka: Magyarország mellett India.

CívisCafé: Mekkora csomaggal indulsz útnak egy-egy helyre? Mi az a három dolog, amit sosem hagysz itthon?
Balogh Boglárka: Mások számára meglepően kis csomaggal indulok, néhány váltás ruhán kívül szinte semmit nem viszek. Ami semmiképpen nem maradhat otthon, azok a munkaeszközök: laptop, telefon, fényképező.

CívisCafé: Ha most azt mondanák neked, két hét szabadságra mehetsz, és te választasz, hová utaznál szívesen?
Balogh Boglárka: Erdélyt már nagyon régóta tervezem, de az odautazást mindig azzal ütöm el, hogy majd később, amikor már családom lesz. A másik a Dél-afrikai Köztársaság, a Krüger Nemzeti Park. Két hét sátorozás a park kijelölt területén, hogy minden reggel a vadászatra induló oroszlánok üvöltésére ébredjek, megnézzem a napfelkeltét, utána pedig fel-alá kocsikázzak a 2 500 kilométeres szakaszon, hogy a zsiráfokat, hiénákat és az elefántokat kicsinyeikkel meglessem az itatónál.

CívisCafé: Sör, bor vagy pálinka?
Balogh Boglárka: Nem iszom alkoholt, de ha az alkalom úgy kívánja, akkor pálinka vagy bor.

CívisCafé: Rántott csirkemell vagy paradicsomsaláta?
Balogh Boglárka: Rántott csirkemell, de a bunda nagy részét leszedegetem

CívisCafé: Melyik konyha remekei állnak hozzád a legközelebb?
Balogh Boglárka: Az indiaié.

CívisCafé: Mennyi időt töltöttél el egyszerre egy helyen az elmúlt 8 évben?
Balogh Boglárka: Anglia éveikig volt a bázisom, 6 hónapot ott dolgoztam, a következő fél évet pedig Ázsiában, Afrikában stb. töltöttem.

CívisCafé: Az alvást, szállást, étkezést hogy oldod meg útjaid során?
Balogh Boglárka: Legtöbbször az interneten találom meg és foglalom le őket, de sokszor egyszerűen csak besétálok egy-egy vendégházba, hogy megkérdezzem, van-e szabad hely. Legkülönlegesebb talán a radzsasztáni sivatagi szállásom volt, ahol tevékkel körbevéve, tábori ágyakon aludtunk a csillagos ég alatt.

CívisCafé: Hatalmas távolságokat barangolsz be. Hogyan jutsz el A-ból B-be?
Balogh Boglárka: Legtöbbször vonattal és busszal, de volt már rá példa, hogy 3 hónapig motoroztunk.

CívisCafé: Hogyan fogadnak az emberek, akikről írsz, akiket fotózol? Mennyire könnyen nyílnak meg?
Balogh Boglárka: A fejlődő ország lakói nagyon kedves, nyitott, barátságos emberek. Örülnek annak, ha más (európai) érdeklődik, hogyan élnek, mit főznek, miről beszélgetnek. Egyáltalán nem nehéz hozzájuk közel kerülni, főleg akkor nem, ha levetjük a nyugati kultúrából hozott előítéleteinket.

CívisCafé: Hány nyelven beszélsz?
Balogh Boglárka: Angolul anyanyelvi szinten, a portugált és spanyolt pedig most tanulom.

CívisCafé: Visszamész egy-egy helyre?
Balogh Boglárka: Sokszor. Indiában például eddig hatszor jártam.

CívisCafé: Mikor, hol írsz az útjaid során? A blogodat mindenütt eléred?
Balogh Boglárka: Szinte mindig írok, ha van szusszanásnyi időm, különben nem tudom megfogni a pillanatot. Buszon, hotelszobában, repülőn. Legtöbbször csak feljegyzéseket készítek, aztán egy-egy nap után megírom az adott cikk vázát. A National Geographic Magyarország blogjára az anyagokat nem én magam töltöm fel, csupán elküldöm a képeket, a szöveget. Ezt az online koordinátor átolvassa, néha új címet ad neki, eldönti, mi legyen a fő kép.

CívisCafé: Tapasztalatod szerint hol élnek a legboldogabb emberek?
Balogh Boglárka: Costa Ricán.

CívisCafé: Szerinted ezt meddig lehet csinálni?
Balogh Boglárka: Addig mindenképpen, amíg még saját magam elbírom a hátizsákomat.

Cservenyák Katalin

Galéria

világjáróNational GeographicbloggerBalogh Boglárka

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés