Kósa Lajos nem mondta el debreceni beszédét
Az előzetes ünnepi programtól eltérően Kósa Lajos nem mondott beszédet március 15-én a hajdúsági megyeszékhelyen, pedig szép számú közönség várta a jelek szerint 800 millió forintos sikerdíjra hajtó, ám a 4 milliárd eurós örökség híján végül hoppon maradt minisztert. Kósa hiányzásának okát nem indokolták a helyszínen, a volt debreceni polgármesterre egyébként nem szokta kihagyni ezt az alkalmat. A helyi ellenzéki erők pedig készültek rá, egy „Lajos! Mama jól van? Disznók esznek rendesen?” és egy „Lajos! Csókoltat az ezerháromszáz milliárd forint” feliratú molinót is kifeszítettek.
[Beillesztett cikk: Kósa Lajos szerdán feljelentést tesz, de a fő kérdésekre nem felelt]
A szerdán az 54. életévét betöltött tárca nélküli miniszter helyett Pósán László országgyűlési képviselő beszélt, aki az 1848-as és a mai események között igyekezett párhuzamokat találni.
– A magyar szabadságért újra és újra meg kell küzdeni. Van, amikor fegyverrel és vérrel, mint 1848/49-ben és 1956-ban. Van, amikor határozott politikai kiállással és bölcs, előretekintő döntésekkel, mint 1989/90-ben. Vagy 2010 után, amikor a polgári kormány az elsöprő többségű választói felhatalmazás birtokában a nemzeti önrendelkezés útjára lépett és nem fogadta el, hogy az IMF határozza meg hazánk gazdasági, pénzügyi lehetőségeit. Magyarország kormánya ekkor a '48-as mintát követte. Kossuth Lajos, az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere 1848. augusztus 24-én azt mondta, ameddig befolyása lesz, nem akarja a Bank (ez akkor a birodalmi osztrák bankot jelentette) kezébe adni a hatalmat, hogy az szabályozza Magyarország pénzügyeit. Felelős kormány sem akkor, sem most nem hátrálhatott meg a pénzügyi körök hatalmától, mert akkor is, most is Magyarország volt az első – jelentette ki Pósán László, majd rátért arra, hogy identitásának, kultúrájának, történeti tudatának, végső soron nyelvének elvesztése is eltörölheti egy nemzet önállóságát. – Ez leginkább akkor következhet be, ha egy országban drasztikusan megváltoznak az etnikai viszonyok. Annak idején a bécsi kormányzat megpróbálkozott azzal, hogy a történeti Magyarország határain belül élő nemzetiségeket, így az ortodox románokat és szerbeket szembefordítsa a katolikus és protestáns magyarsággal. Ennél ma sokkal ördögibb és gonoszabb terv bontakozik ki – utalt a migránsveszélyre, jelezve, hogy „brüsszeli bürokraták, nemzetközi tőkespekulánsok és birodalmi álmokat szövögető nyugati politikusok nemzetek fölötti, európai egyesült államokat szeretnének létrehozni” afrikai és ázsiai bevándorlók letelepítésével..
– Mi mindannyian, akik kitűzzük a kokárdát, ezzel a gesztussal fejezzük ki, hogy nekünk ma is irányadó a '48-as forradalom, annak célkitűzése, a külső hatalmaktól való függetlenségünk és szabadságunk. Ezzel különböztetjük meg magunkat azoktól, akiknek ez nem fontos, akiknek semmit sem jelent, akik megtagadják, hogy magyarok. Az ilyen sehonnai, bitang emberek nem ismerik azt, hogy haza, ők azok, akik a pénzért és a hatalomért megtagadják múltukat, gyökereiket, kultúrájukat. Egy tál lencséért eladnák az országot – mondta beszédében.
RaL
