Még a tócóskerti kereskedőkben is sok a kérdőjel

Mit szólnak a tócóskerti új piachoz maguk a kereskedők, erre voltunk kíváncsiak a csütörtöki fideszes sajtótájékoztató után. Annál is inkább, mivel elhangzott, a leendő fejlesztést a helyi igényekhez igazították. 

A szemerkélő esőben csak lézengtek a Holló László sétányt közrefogó asztalok között, árus alig volt. Elsőként Amarouchene Tündét szólítottuk meg és egy másik kereskedőt, utóbbi név nélkül nyilatkozott. Mindketten régen árusítanak már a Tócóskertben, azt mondják, naponta százas nagyságrendben fordulnak meg vevők a szűk helyen.

Cívishír: Az előbbi sajtótájékoztatón azt mondták, a kereskedői igényekhez igazított az új piacot. Magukkal beszélt valaki? Vagy tudnak ilyen felmérésről?
Amarouchene Tünde: Szerintem nem mérték fel, csak megcsinálják.

Cívishír: Az egy dolog, hogy mit gondolunk. Önöket megkereste valaki?
Amarouchene Tünde: Két éve kijöttek „nagyemberek”, és közölték, hogy épülni fog új piac. Igazából egy vécére és egy kézmosóra lenne szükség, hogy ne ilyen albániai körülmények között dolgozzunk itt. Elég lett volna a mostanit felújítani. 

Cívishír: Akkor most jó vagy nem jó, hogy lesz új piac?
Amarouchene Tünde: Szerintem nem lesz jó. Szerinted? (Kolléganőjéhez fordul)
Árus: Szerintem sem biztos, hogy jó lesz. 
Amarouchene Tünde: Mert az emberek nem szeretik a zárt helyet. Az már nem olyan piac. 
Árus: Igen, és szerintem az árak és a bérleti díjak is emelkedni fognak.

Cívishír: Pósán László fideszes országgyűlési képviselőtől az előbb kérdeztem, ő azt mondta, kezdetben biztosan nem lesz drágulás. Ezért egyébként mennyit fizetnek naponta? (Az általtuk használt négy asztalra mutatok).
Árus: Zöldségesként 620 forintot naponta, de a ruhásoké más. Most, a téli hónapokban nem, de márciustól bérelni is szoktuk az asztalokat a piacfelügyelettől. Az a díj még ennek körülbelül a fele.

Cívishír: Ez az asztalbérlet azt jelenti, hogy más ide nem pakolhat?
Árus: Igen.

Cívishír: Az új piac nem zárt lesz. Hanem fedett, de egyébként nyitott.
Árus: Mindenki ezt kérdi tőlünk is, hogy milyen lesz. És akkor huzatos lesz?

Cívishír: Hát, a fene tudja.
Árus: Mert a malomparki piac tiszta huzat. (Tünde ugyanezt mondja)

Cívishír: Önök milyen piacot szeretnének? A legfontosabb kívánalmakat sorolják!
Árus: Nekünk a vécé a fő gond.
Amarouchene Tünde: Jöjjön a vevő!

Cívishír: Jó. Akkor hová jön szívesen a vevő?
Amarouchene Tünde: Az olyan típusú piacokra, mint a jelenlegi. Inkább fel kellett volna újítani, de úgy, hogy megmaradjon a retró stílus. Vécé, kézmosó, egyentető. Gondolom, ez is arról szól, mint minden az országban, hogy csinálunk valamit, mert akkor ugye…

Cívishír: … mert az valakinek jó?
Amarouchene Tünde: Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de igen.

Cívishír: A belvárosi vásárcsarnok kapcsán is voltak fenntartások, de azért ma már mégse olyan rossz az a kulturált környezet. A fenntartásaikra választ kapunk az ősszel. 
Árus: Attól félek, jövő nyáron olyan meleg lesz benn, hogy ott fogunk megdögleni. Nyáron itt nagyon jó, a fák hűvöset adnak. (Hátha a huzat megoldja, tesszük hozzá magunkban utólag)

[Beillesztett cikk: Elkezdtek dolgozni az új piacon]

Ha most ennyit kérnek a semmire, mennyit fognak később?

Komlósi Lászlóné negyedik-ötödik éve árul a Tócóskertben. Még a nyugdíjazása előtt munkanélkülivé vált. Akkor kezdték el – ahogyan ő fogalmazott – intenzíven csinálni a 400 négyszögöles apafai kert művelését. Alkalmi árus, nem mindennap pakol ki.

Komlósi Lászlóné: Nekem az az egyetlen egy gondom, de többeknek is, hogy miért nem az átellenes zöldterületre építik? Ahol most kezdik, az egy mélyedés, a másik viszont sima terület. Most mennyi mindent oda kell hurcolni, hogy normálisan feltölthessék?! Nagy probléma a vécé hiánya és az, hogy nem lehet kezet mosni. Ha ez a kettő normálisan meg van csinálva, nekem más igényem nincs. A kistermelők itt kevesen vannak, akik minden nap árulnak, zömmel a nagybani piacról hozzák a termékeiket.

Cívishír: Ettől persze még kényelmes az itt lakóknak, nem kell elmenniük a nagypiacra.
Komlósi Lászlóné: De érti, drágám, hogy mit mondok. Harmincnyolc évet hiába dolgoztam le a számvitelben, nem ért semmit a nyugdíjnál. Ezért, amit tudunk, megtermelünk magunknak a kertben. Így én nagyon ritkán vagyok ráutalva a vásárcsarnokra.

Cívishír: Tart a helypénz emelkedésétől?
Komlósi Lászlóné: Tartok! Ha eddig nem adtak semmit és ennyit kértek érte, akkor mennyit fognak az új helyen?

Cívishír: Azt mondták, egyelőre marad a régi helypénz.
Komlósi Lászlóné: Igen? Hát az nagyon jó lenne!

Cívishír: Bár hozzátették, örökké persze a mai díjat sem lehet fenntartani.
Komlósi Lászlóné: Jó lenne, ha nem emelkedne. Az a borzasztó, hogy a rengeteg bolt, a multik miatt eszméletlen gyenge a piac forgalma. Előfordul, hogy kijövök kétszer-háromszor, és nem adok el semmit… Kihozom, hazaviszem. Sokan egy tételért nem jönnek el ide, inkább lerendeznek a boltban minden vásárlást, hiába tudom adni jó árban a mézet. A bolttal szemben a bizalom is nagyobb, pedig én minőséget adok, hiszen a saját családomnak is termelem, azaz nem nyomom tele vegyszerrel.  A gyümölcsszezonban jobb a piac, az itteni vásárlók, akik közül sokan visszajáró ügyfeleim, tudják, hogy nem szedjük le jóval idő előtt a termést.

Cívishír: De kipróbálja az új piacot, nem?
Komlósi Lászlóné: Kipróbálni mindenféleképpen!

Ratalics László