Ezen a debreceni 160 négyzetméteren elfér az egész világ!
A természet valódi szeretetét adja át egy olyan világban, ahol egyre inkább a virtuális valóság uralkodik. Hisz abban, hogy a természet felfedezésének egyik legfontosabb útja a tapasztalás: megfogni, megforgatni, amit csak lehet, minél közelebb hajolni, kipróbálni... Ez az a hely, amiről nem elég olvasni: látni kell.
Csigák, kagylók, preparátumok a világ minden részéről - ez a Természettár látványosabb része. Az igazi munka azonban a háttérben folyik: Váradi Zoltánnal, a Természettár létrehozójával beszélgettünk.
Cívishír: Ez látszólag egy lakás, belépve azonban látszik, hogy vetekszik egy múzeummal. Honnan ez a szenvedély?
Váradi Zoltán: Én is úgy kezdtem, mint minden gyerek. Hazahordtam a csigaházat, a bogarat, a gallyat, a levelet. A szüleim rám hagyták, gondolták, majd kinövi, de ez nem történt meg, továbbra is természetbúvár maradtam. Nem volt ennek semmi családi előzménye, a szüleim viszont maximálisan támogattak ebben a "mániámban". Így lettem végül természetvédelmi mérnök.
Cívishír: Évről évre népszerűbbek a Természettár táborai. Hogyan sikerül a tabletes-okostelefonos világban a természethez csábítani a gyerekeket?
Váradi Zoltán: Azt gondolom, a tabletet is lehet okosan használni. Sok gyerek jön ide úgy, hogy ő ezt vagy azt az állatot már látta a gépen, ismeri. Aztán nagyon elcsodálkozik, amikor meglátja élőben a csigát vagy kagylót, amiről szó van. Abszolút azt vallom, a gyereket minél többször ki kell vinni a természetbe. Az agyuk olyan, mint a szivacs, de arra kell törekednünk, hogy ez a szivacs értelmes dolgokkal teljék meg.
Cívishír: A gyűjtemény lenyűgöző. Mekkora munka van mögötte?
Váradi Zoltán: 38 év gyűjtőmunka eredménye. A gyűjtemény maga több tízezer darabos, nagyon sok mindent gyűjtöttem, vettem, cseréltem, főleg a trópusi darabokat. Sok minden felajánlásból, adományból származik. Ami másnak felesleges, lehet, nálam méltó helyre kerül.
Cívishír: A Természettár tulajdonképpen egy lakás. Hogyan lett belőle gyermekfoglalkoztató, kiállítás egyben?
Váradi Zoltán: Az épület egy része a Természettár kiállítás, a másik részében kapnak helyet a gyerekfoglalkozások, a szakkörök. És én valóban itt is lakom. Amikor megtudtam, hogy eladó, rögtön tudtam, hogy itt méltó módon el tudom rendezni a kincseimet. De nemcsak itt: számos esetben tartunk óvodásoknak, iskolásoknak terepgyakorlatokat, melyen megismerhetik a Nagyerdőt a benne rejlő természeti értékekkel. Hiszen ne felejtsük el: a Nagyerdő óriási kincs, és itt van helyben.
