Hirdetés

Debreceni 21-es: akasztjuk a hóhért, és közben kibeszéljük a várost!

2018.02.11. 11:23

Debreceni 21-es: akasztjuk a hóhért, és közben kibeszéljük a várost!
Bereczky Attila budapestiből vált debrecenivé (Fotó: Magánarchívum)

A cívisívárosban minden jó, de azért mégsem

Hirdetés

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal a DVSC kézilabdacsapatának sajtósától.

Cívishír: Minek nevezzelek? Újságírónak vagy a DVSC női kézilabdacsapata sajtófőnökének?
Bereczky Attila: Az elmúlt évek alatt fokozatosan váltotta fel a klasszikus újságírói tevékenységemet a DVSC szolgálata. Ma már elmondhatom, hogy száz százalékban a Lokival fogalkozom, ami egy igazán felemelő munka, hiszen egy nagyon jó csapattal, menedzsmenttel dolgozunk azért, hogy a régi fényében tündököljék a debreceni kézilabda.

Cívishír: Mielőtt elmélyednénk a sportág velejéig, tisztázzuk: miként válik egy budapesti hithű, lokálpatrióta debrecenivé? Hosszas gondolkodás után sem sikerült még egyet találni!
Bereczky Attila: Próbálom magam erőltetni, de hirtelen nem ugrik be nekem se másik név. Erről jut eszembe: a budapesti Államigazgatási Főiskolán egyedül voltam budapesti, kivétel nélkül minden csoporttársam vidékről származott. Ma közülük mindenki Budapesten él, jómagam pedig Debrecenben.

Cívishír: Ülhetnél napi 2-3 órát az autóban vagy a buszon, frusztráló lehet 15-20 perc alatt átérni a városon. Elég „falusinak” érzed magad?
Bereczky Attila: Hiába születtem és nőttem fel Budapesten, meggyőződésem, hogy egy város ideális mérete akkora, mint Debrecené. Nem véletlen az sem, hogy legjobb, legszebb, legsikeresebb városok Nyugat-Európában is nagyjából ekkora méretűek, azaz emberléptékűek.

A Dombi-könyv bemutatóján Dombit Tibivel (középen) és Szilágyi Györggyel  (balra)
 

Cívishír: Az is rejtélyes, hogy aki a magyar sportrajongók „bibliájában”, a sportévkönyvben a 90-es évek elején a nemzetközi kosárlabdáról értekezik, miként köt ki a debreceni kézilabdánál?

Bereczky Attila: A kosárlabda a mai napig nagy szerelmem, mint ahogyan a futball is, sok más sportághoz hasonlóan. Annak idején, a 90-es évek elején a Kurír nevű közéleti bulvárlapnál – fontos megjegyezni: az a bulvár nem összetévesztendő a maival, már csak formailag és fogalmilag sem – dolgoztam, ahol a sportrovatban elosztottuk egymás közt a sportágakat. A DVSC nagy európai menetelése helyet követelt a lapban, én lettem a gazdája. Tényleg rejtély, de az első pillanattól kezdve magával ragadott a debreceni közeg. Az első, külföldi út után rögtön meg is hívtak a csapat évzáró bankettjére. Méghogy a debreceniek nehezen fogadják be az idegent!

Tünde és Bence, anya és fia

Cívishír: Folytassuk a love story-t! A debreceni kézilabda a szerelem, a házasság szövődménye?
Bereczky Attila: Nem szerelmet vagy párt keresni jöttem Debrecenbe, először pusztán a csapat iránt éreztem vonzalmat, a debreceni miliő mindene lenyűgözött, elsősorban a fergeteges szurkolótábor, amelynek azóta sincs párja a kézilabdában Magyarországon. Ha tehettem, minden meccsre eljöttem a fővárosból.

Cívishír: Csak a Loki, no de miért éppen Nyilas Tünde fejét kötötted be?
Bereczky Attila: Mint ahogy a szerelmek általában, magától jött. Az első kupagyőzelem utáni napokban sokat beszélgettünk, aztán már nem csak a meccsek miatt jöttem a cívisvárosba. Talán a sors akarta, de néhány hónapon belül megüresedett a lapnál a debreceni tudósítói állás. Ez 1995 őszén volt, azóta vagyok hivatalosan is debreceni. A szerelem pedig házassággal és Bence fiunk születésével teljesedett be.

Cívishír: Még nagyobb rejtély: mi veszi rá az embert arra negyvenen túl, hogy maratont fusson?
Bereczky Attila: Ehhez egy kicsi meg kell bolondulni! Elkezdtem futni, aztán belevágtam egy félmaratonba. Ez a táv még kezelhető, a 42 kilométer másik fele nagyon hosszú. 2013 októberében legyűrtem. Nem voltam elég felkészült, így szenvedősre sikeredett, de célba értem. Azért a pillanatért megérte végigcsinálni.

Cívishír: A szurkolók többsége számára csalódást keltő a DVSC jelenlegi 10. helyezés a bajnokságban. Mi a baj?
Bereczky Attila: Már nem a 10., hanem a 8., de kétségtelen, hogy ez a szám sem sokkal szebb. Biztos vagyok azonban benne, hogy a csapat a bajnokság végén előrébb végez a mostani pozíciójánál. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az élcsapatok, a Győr, a Ferencváros és az Érd lényegeseb több pénzből gazdálkodnak, mint mi, éppen ezért most nincs realitása a dobogós vágyaknak. A menedzsment éppen azért dolgozik, hogy évről évre közelebb kerüljünk, amire van esély, hiszen büszkén mondhatom, nekünk van a legtöbb piaci alapú szponzorunk a mezőnyben.

Az Oláh Gábor utcai "szentélyben" Nyitrai Daniella és Weisz György kollégákkal
 

Cívishír: Hemzsegnek a légiósok a csapatban, akárcsak a fociban, kézilabdában sem látni a fiatal tehetségeket a pályán. Miért kegyvesztettek a magyarok?
Bereczky Attila: Nem arról van szó, hogy kegyvesztettek, hanem – mondjuk ki – drágák! Kevés a jó magyar játékos, nagy irántuk a kereslet, ez pedig igencsak feltornázta az értéküket. Debrecenben ráadásul hátrányosabb helyzetben vagyunk a fővárosi vagy Budapest-közeli csapatokhoz képest, hiszen ha meg is adnánk azt a pénzt, amennyit kérnek, valami miatt Debrecenbe nem szeretnek jönni a magyar játékosok. Talán túl messze van nekik, a fene tudja! Talán Kovács Anna érkezése változtat ezen.

Cívishír: Lehet az a válogatottak vesszőfutásának az oka, hogy a magyar pontvadászatban meghatározó játékosok szinte kivétel nélkül külföldiek?

Bereczky Attila: Lehet összefüggés közte, de ez sokkal inkább ráfogható a férfi mezőnyre, mint a nőire. A kézilabda utánpótlásnevelése meggyőződésem szerint lényegesen jobb és előrébb tart, mint például a labdarúgásunké, hiszen a válogatottak az utánpótlás világversenyeken rendre jól szerepelnek. Konkrét példa: a Vasasban négy-öt tinédzser játszik, a 18 éves Kuczora Csenge ontja a gólokat, igaz, nincs rajtuk semmi teher, mert az angyalföldiek minden bizonnyal ki fognak esni, tehát megengedhetik maguknak a fiatalok szerepeltetését. Örömmel mondhatom, hogy nálunk a 18 éves Tóvizi Petra is egyre többet játszik, mégpedig úgy, hogy rajtunk ugyebár eredménykényszer is van. Nagyon nehéz a kettőt összeegyeztetni.

Cívishír: Méghogy kevés a jó magyar játékos! Úgy tűnik, jó magyar edzőből még nagyobb hiány van. Nyártól norvég mester irányítja a Lokit. Debrecenben nincs megfelelő tudású szakember?
Bereczky Attila: Hirtelen kettőt is tudok mondani. Az egyik Köstner Vilmos, aki összefogja a DVSC utánpótlását, tehát nagyon fontos munkát végez, ráadásul ő már abban a korban van – jó barátom, nagyon féltem –, hogy nem ajánlott már az a stressz, ami egy felnőtt csapat irányításával jár. Nem véletlen, hogy egy idő után Komáromi Ákos sem ült le a kispadra. A másik megfelelő, szakmai tudással felvértezett edző nem más, mint Vida Gergő, aki nyárig irányítja a csapatot, alig 32 évesen dobta be a klub vezetése a mély vízbe, ambiciózus tréner, és azt hiszem, jó tanítványa lesz a két évre aláíró Pål Oldrup Jensennek, hosszabb távon is megoldva az edzőkérdést a klubnál.

Cívishír: A kézilabda-válogatottjaink leszerepeltek a női világbajnokságon, illetve a férfi Európa-bajnokságon. Van rá magyarázat?
Bereczky Attila: Nehéz okosnak lenni. Képzeljük el, hogy a nőknél Hollandia bronzérmet szerzett a világbajnokságon, simán legyőzné most a magyar válogatottat, miközben mi, a magyar bajnokságban momentán nyolcadik DVSC minimum tíz góllal vernénk a holland bajnokot, erre akár mérget is vennék. Nagy dilemma, mi a jobb: gyenge bajnokság és erős válogatott, vagy fordítva? Szerintem közönség sztárokat, jó játékosokat akar hétről hétre látni. A legjobb példa erre az, hogy a 2014-es Európa-bajnokságon a magyar válogatott mérkőzéseire nem telt meg a győri csarnok. Ha azonban a Győri ETO játszott, akkor még Heidi Lökével és a többiekkel, akkor nem lehetett 5 eezer forintért jegyhez jutni, és ez máig így van Győrben. Február 14-én telt házat remélek a Főnixben, miközben azt is tudom, hogy a nézők fele nem miattunk, hanem a győri ászokért látogat ki a mérkőzésre.

A Főnix Csarnok, a debreceni kézilabdás álmok színháza  (Fotó: Debreceni Sportcetnrum)
 

Cívishír: Apropó, Főnix! Ábrók Zsolt ügyvezető már székfoglalójában is utalt rá, hogy a fejlődés egyik fontos eleme az átköltözés a Hódosból a Főnix Csarnokba. Mi késik?
bereczky Attila: Tudjuk és megértjük, hogy a szurkolóink egy része azért nem jár mérkőzésre, mert a Hódos nem elég komfortos, de egyelőre még nem érett a helyzet az átköltözésre. Az egyik oka mindenképpen az, hogy a Főnix Csarnok nem a klubé, tehát ha közbejön egy koncert, vagy más, jó bevétellel kecsegtető rendezvény, akkor természetesen elsőbbséget élvez. A másik az, hogy jelenleg csak a Győr elleni bajnokival tudunk teltháznyi közönséget kicsábítani, akármilyen meglepő, a játékerőben hasonló Ferencváros ellen már nem sikerülne ez. A Főnix Csarnok akkor jöhet szóba, ha olyan csapatunk lesz, hogy értünk telnek meg a lelátók, nem az ellenfél miatt. Ez a cél, ezért dolgozunk!

Cívishír: Úgy tűnik, a szurkolók egy része szabotálja ezt a küldetést, a minap szabtak ki a klubra ötmillió forint büntetést, továbbá három zártkapus mérkőzést. A büntetés mértéke már-már azt sugallja, hogy a következő balhénál akár ki is zárhatják a csapatot?
Bereczky Attila: Nagyon remélem, hogy az érintett szurkolóink felfogják a helyzet súlyosságát, mert ez már tényleg nem játék. Van egy félig-meddig mesterségesen kreált ellentét a DVSC és az Érd között. A legutóbbi kupamérkőzésen az érdiek már szinte titkosszolgálati módszerekkel álltak rá a szurkolóinkra, és olyan videókat készítettek, amelyek alapjául szolgáltak a feljelentésüknek. Egyébként nem volt kirívó rendbontás, a szemközti lelátón az ismerőseim nem is hallották a gyalázkodó rigmusokat, de az érdiek felvételén sajnos hallatszik, ezt nem is akarjuk tagadni, és amik elhangzottak, azoktól magánemberként és a klub vezetése nevében is elhatárolódom. Hamarosan leülünk a fiúkkal, és próbáljuk megértetni velük, hogy a debreceni kézilabda sorsa forog kockán. A botrány mindenkinek árt, rossz fényt vet a csapatra, a szponzorainkkal való kapcsolattartásra, ilyen tételű büntetéseket pedig nem is tudtunk sorozatban kifizetni.

Cívishír: Apaként másfél évtizedet eltöltöttél a magyar foci utánpótlásában, vagy legalábbis a kulisszák mögé is bepillantást nyerhettél. Mi a kudarc titka?
Bereczky Attila: Én csak azt láttam, hogy mi akkor kezdtünk el akadémiai rendszert építeni, amikor Nyugaton megkezdték azok lebontását. A szülő természetesen örül, ha egy nagy és gazdag akadémia megkeresi a gyerekét, edzést és tanulást kínálva neki több száz kilométerrel a családi fészektől, ami érthető, de gondoljunk csak jobban bele: a futballtudás alapján kiválasztott sok gyerek ugyan milyen tanulmányi csapattá áll össze? Ha futballtudás alapján raksz össze két tucatot egy osztályba, akkor lesz köztük bölcsész alkat, vagy orvosegyetemistának való, de lesz olyan is, akinek az egyszerű összeadás vagy az olvasás is problémát okoz. Ennek aztán mindig az a vége, hogy egyik sem fog tanulni, és mindent feltesznek a labdarúgásra. Csakhogy mindenki nem lehet élvonalbeli játékos! Csapatonként ez 2-3 embernek sikerülhet. A többség NB III-as megélhetési futballistává és csalódott emberré válik. Az akadémiai rendszer sokakat becsap.

Munka közben...  (Dotó: dvsckezilabda.hu)
 

Mi a legjobb Debrecenben, és mi a legrosszabb?
Bereczky Attila: Megszerettem az egész debreceni közeget. Imádom a Nagyerdőt, a csodálatos stadionnal, amitől vérzik a szívem, ha csak háromezren szurkolnak benne a Lokinak, szeretem az Oláh Gábor utcai sportcentrumot, a Hódost, a Főnixet, aki szereti a sportot, annak ezen a környéken könnyű feltalálnia magát. Egyébként mindent szeretek, ami debreceni, és már nemcsak magamat tartom debreceninek, hanem a környezetem is annak tart. Talán a sokszínű kulturális élet hiányzik a legjobban. Én azt szoktam meg, hogy ha kedvünk tartja, akkor hétfőn megyünk a Vígbe, kedden a Katonába, szerdán a harmadik színházbaba. Ehhez képest Debrecenben csak egy opció van.

Cívishír: Ki a legjobb fej Debrecenben?
Bereczky Attila: Szücs Lajos kollégám és Sándor Csaba barátom. Két teljesen különböző ember, de mindkettővel mindent meg tudok beszélni. Szívesen mondanám a Kelet-Magyarország újságíróját, Bodnár Tibit, akivel a maratont futottam, de ő nyíregyházi.

Cívishír: Ráksaláta vagy csülökpörkölt?
Ráksaláta semmiképpen, de a nagyon csontos, zsíros ételek sem jönnek be. Tündével jól kiegészítjük egymást, engem a körömpörkölttől kiráz a hideg, ő imádja. A színhúsokat szeretem inkább.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Bereczky Attila: Mindegyikkel jó barátságban vagyok. Amióta bejött a pálinkakultusz Magyarországon, én is keresem a jó pálinkákat, s ha vendégség van, akkor két kétcentes igazán jól esik, de ha tukmálják, azt kifejezetten utálom.

Cívishír: Romantikus vígjáték, vagy Oscar-esélyes, keserédes dráma?
Bereczky Attila: Inkább romantikus vígjáték, jobban szeretem a mosolyt.

Cívishír: Látod a jövőt? mikor ünnepelhet újra bajnoki címet Debrecen az úgynevezett látványsportágakban?
Bereczky Attila: Először is nagyon örülök annak, hogy ismét élvonalbeli csapata van Debrecennek kosárlabdában, hiszen imádom a sportágat. Ebben az esztendőben a bennmaradást kell kivívni, aztán lehet építkezni, lépegetni előre. Fociban nem látom az áttörést, a Fradi-Videoton duónak annyival jobbak az anyagi lehetőségei, hogy pillanatnyilag nem reális elvárás a bajnoki cím. Kézilabdában ugyanez a helyzet, és azért dolgozunk, hogy felzárkózzunk. Azt nagyon sajnálom, hogy a jégkorong kiesett ebből a körből, mert egy stabil utánpótlásbázis maradt felnőtt csapat nélkül. Vízilabdában is minden csak pénz kérdése, a fél Szolnokot és a fél Ferencvárost kellene megvenni, aztán ünnepelhetnénk. A jelenlegi állás szerint labdarúgásban áll a legközelebb a bajnoki aranyhoz Debrecen, de ha ezt a kérdést egy éve teszed fel, akkor teljesen más lett volna a válaszom. Mindenesetre örülök, hogy konszolidálódott a helyzet. Összességében nem állunk rosszul, de ha összefognának Debrecen tehetős polgárai, akkor sokkal többre jutna a város sportja.

Cs. Bereczki Attila

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés