A Cívishír tesztelte: király ez a debreceni napközi!
Órarend, beosztás, ki kivel játszik, kiért mikor jönnek, tanulás, rohangálás: pont, mint minden más napköziben. Csakhogy itt a gyerekek nem olyanok, mint máshol: négy lábuk van, szőrösek, egyik-másik kabátkát visel, de van köztük kedves, magának való, szorgalmas, makacs.
Újnak lenni nem könnyű!
Az Ebdadus kutyanapköziben jártunk. A hely autóval jól megközelíthető, az utolsó szakasz (földút) viseli meg kissé a hátul utazó Bora kutyát (őt tesztelni vittük: ki is lehetne erre nála alkalmasabb), aki amúgy is mindig rosszul van az autóban, és ennek látható nyomait is hagyja a pléden.
Ahogy megérkezik, azonnal elemében van. Extra félénk, de barátságos, könnyen kapcsolatot teremtő, nem domináns kutya, aki a rengeteg új illattól azonnal bepörög. Közben a kifutóban az épp ott tartózkodó napközisek eszeveszetten ugatják az új tagot, aki egyelőre se lát, se hall.
Szepesi Boglárka, a napközi egyik üzemeltetője elmondta: a férjével ketten találták ki ennek a hiánypótló vállalkozásnak az ötletét, hiszen ő maga is kutyakiképző (jelenleg 4 saját kutyájuk van), ezért a négylábúakkal már régóta szoros barátságot ápol. Tudják, hogy sok gazdinak nincs lehetősége egész nap a kedvencével lenni, vagy épp elutazna pár napra, esetleg ráférne egy kis nevelés az ebre: ilyenkor tudnak segíteni.
Ebtaxit tessék!
Az Ebdadus nem csak egyszerű kutyamegőrző: ha kell, hozzák-viszik a kis kedvencet (ez az ebtaxi), ha kell, kap egy kis nevelést, és ha túl hideg van, a lakásban is van számukra egy sarok.
Bogi elmondása szerint nagyon változatos, ki bízza rájuk az ebet: fotósoktól rocksztárokig, tanároktól nyugdíjasokig sokan találnak rá a napközire megnyugtató megoldásként. Hiszen örökké a szomszédot sem lehet megkérni, hogy naponta sétáltassa és etesse a kutyát. A kutyák alapvetően az udvaron vannak, ott foglalkozik velük Bogi, de beosztás szerint: akik nem bírják egymást, külön csoportban kerülnek sorra. Labdák, sípolós játékok és billenő pad is az ebek rendelkezésére áll. A túlságosan domináns, vagy épp alig-alig szocializált ebeknek is jó iskola ez: alkalmazkodást tanulnak, várakozást, kis türelmet.
Lizi közbelép
Közben megérkezik Lizi, az öregecske busset hound és csatlakozik Borához, temperamentumukat és sebességüket illetően összeillő páros. Azonban Lizi kicsit túltolja a játékra invitálást, ezért Bogi beparancsolja a házba. Lizi annak idején is megőrzött napközisként indult: a gazdi kórházba került, a rokonok bízták addig Bogira. Azonban miután kiderült, hogy a gazdája többet nem tud már róla a gondoskodni, így Bogi a gazdival egyetértésben megtartotta Lizit, aki azóta a falka legidősebb és legnagyobb tiszteletben lévő tagjaként élvezi új otthonát és családját.
Már egy órája kóborol Bora az udvaron, indulni kell. Nem szívesen mászik be újra a kocsiba, tudja, hogy véget ért a móka aznapra.
Bora beleszól
Bora mancsjegyzete: ez egy kutya jó hely! Jobbnál jobb illatok, rengeteg fa van az udvaron! Pedig annyira féltem,, amikor kiszálltunk...Oké, én amúgy is félek minden újdonságtól, nem tudom például, hogy a többiek mit esznek a sípolós gumicsirkén, én messze elkerülöm. Attól is féltem, hogy anyáék otthagynak (menhelyi kutya voltam valamikor), erős szeparációs szorongásom is van (így hívják az okosok azt, hogy tépem a kerítést, amikor elmennek otthonról és közben üvöltök). Mondjuk Lizit meg tudnám szokni: nem bánt, nem ugrál, kedvesen ugat, jó szaga van....
