Megyei vegyes felvágós - a Fidesz-kongresszus elé

2017.10.26. 12:27

Megyei vegyes felvágós - a Fidesz-kongresszus elé
Kósa Lajos indulására akár mérget is vennénk (Fotó: Cívishír)

Október 23-án Orbán elsütötte a startpisztolyt.

Hirdetés

Néhány hét múlva, november 12-én rendezi tisztújító kongresszusát a Fidesz. Az elnöki poszton nem lesz változás, Orbán Viktor továbbra is az első ember, és megválasztják miniszterelnök-jelöltnek is. Az alelnöki pozíciókat is nagyjából véglegesítették; korábbi sajtóinformációk szerint Pelczné Gáll Ildikó helyére – aki az Európai Számvevőszék tagja – Novák Katalin államtitkárt jelölik; a frakcióvezetői posztot október 2-tól betöltő Gulyás Gergely pedig valószínűleg megtartja alelnöki tisztségét. Körvonalazódik a Fidesz képviselő-jelöltjeinek listája, és Kósa Lajos korábban azt is bejelentette már, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetségnek mind a 106 egyéni körzetben induló kandidátusainak névsorát is jóváhagyták az égiek, csak ezt mindezidáig nem hozták nyilvánosságra; ezért döntöttünk úgy, hogy egy közös játékra invitáljuk olvasóinkat. Sorra vesszük a megyében 2014-ben indított, győztes fideszes képviselő-jelölteket, és felmérjük, hogy mekkora eséllyel indulhatnának 2018-ban, ha egyáltalán indítják őket.

01. Debrecen – Kósa Lajos

Kósa azon kevesek közé tartozik, akik az első szabad választások óta tagjai a magyar országgyűlésnek, a hangos politikai zivatarban annyi szélcsend sem akadt, hogy legalább a diplomájáért is megküzdjön. Mindez azonban nem ártott felfelé ívelő karrierjének, amelynek legtermékenyebb korszaka az 1998-as polgármesteri debütálása után következett. Ezzel párhuzamosan a párt felső vezetésének elismerését is kivívta, különösen 2002 után, amikor az ország bevörösödött, és szinte Hajdú-Bihar maradt az egyetlen narancssárga megye az ország politikai térképén. Jóllehet polgármesterként már nem sertepertél, mégis minden jelentősebb debreceni eseménynél ott liheg a jelenlegi városvezető nyakában. Öntörvényű politikus, ezt a központban is tudják, nem is kockáztattak, amikor a kampányra kanyarodva felmentették frakcióvezetői tisztségéből: sajátságos hangulatú sajtótájékoztatói jobbára botrányosan rosszra sikeredtek, erőltetett humor, személyeskedő megjegyzések tarkították megszólalásait, illetve nem egyszer olyan körmondatokba bonyolódott, hogy a végét lepkehálóval kellett visszahozni Ceglédbercelről. Mindazonáltal őrzi párton belüli népszerűségét, és minden valószínűség szerint ott lesz a jövő évi jelöltek között.

02. Debrecen – Pósán László

Ahhoz képest, hogy szinte véletlenül lett képviselő, (1998-ban a múzeumigazgató Angi Jánost indították volna, de a jelölt nagyon billegőnek ítélte az esélyeit és visszalépett; így Pósán gyakorlatilag az utolsó pillanatban ugrott be, s meglepően nagy fölénnyel hozta ezt az egyébként tényleg nagyon heterogén körzetet) annyira magabiztosan szállítja az eredményeket, hogy az már szinte magyarázatra szorul. Az egyébként csöndes, szerény politikusnak nem erőssége a szónoklat – debreceni sajtótájékoztatói, avagy beszédei nagyjából annyira izgalmasak, mint disznóól ajtón a festékszáradás (Lelt József, pátrohai mesteredző szíves közlése) – arra azért mindenki emlékszik, hogy törvényjavaslata alapján lehetővé vált az a módosítás, amelynek értelmében a sporttudományi felsőoktatásban az olimpiai érem megszerzése "a doktori fokozattal egyenértékűnek minősül", s ezáltal egy olimpiai érem tulajdonosa egyetemi tanár lehet akkor is, ha ehhez nincs meg a képesítése, például doktori címe, ami szükséges lenne. Ezzel tett is egy nagy szívességet az egyetemi vezetésnek, a pártvezetésnek és Mocsai Lajosnak is. Pontosan ez az acélos beágyazottság jelenti azt a hátországot, amelynek alapján indulása biztosra vehető. 

03. Debrecen - Tasó László

Ha a szűkebb megyei vezetés döntött volna a 2014-es jelöltállításról, akkor ma Széles Diána javítaná a női kvótát az Országgyűlésben, Papp László pedig vakarhatta volna a fejét, hogy kit jelöljön rendelőátadásért felelős alpolgármesternek. Csakhogy nem Debrecenben döntöttek. Tasó László feltétlen lojalitása, munkabírása és több évtizedes focistamúltja miatt már régről kiérdemelte Orbán bizalmát, arról a több milliárdnyi fejlesztési pénzről már nem is szólván, amit Nyíradonyba meg a térségbe kialkudott, bár a két tény között nyílván ok-okozati összefüggés is fellelhető. Bár nem a szavak embere – eltekintve néhány vaskos parlamenti beszólástól, amit elsősorban LMP-és hölgyek szenvedtek el – konspirálni azért tud; Nyíradonyban már rég feloszlottak az MSZP vagy a Jobbik helyi szervezetei; az már csak amolyan couleur locale, hogy aktívan részt vesz a helyi vallási életben, és mit ad Isten, gyermekei is a görög katolikus Szent Mihály Általános Iskolába jártak, ami így összevetve a debreceni történésekkel, különös fénytörést is kap. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, a körzet hölgyei áprilisban újfent megkapják majd a népies ornamentikájú, helyesírási hibáktól hemzsegő húsvéti képeslapot, amin a képviselő úr rózsaszín háttér előtt üzen egy frissített Coelho-citátummal az elmaradhatatlan kockás öltönyben.

04. Berettyóújfalu – Vitányi István József

Emlékeznek arra, amikor Vitányi úr magából kikelve ököllel verte a parlamenti pulpitust, és izzó tekintetét az ellenzékre szögezve kelt ki valamilyen ügy mellett? Nem? Mert mi sem. Eltekintve attól a szórványos, elsősorban költségvetési kérdésekben megejtett hozzászólásaitól, szép csöndesen, joviális mosollyal szokta végigülni a ciklusokat; tavaly is inkább azzal került a címoldalakra, hogy kétszer is megkerülhette volna a földet a számára kifizetett 2 millió 136 ezer forintos parlamenti benzinpénzből: lakhelye és a Kossuth tér között havonta kilenc alkalommal autózhatta le az oda-vissza utat. Ugyanakkor az idősebbek emlékezhetnek azokra a képsorokra, amikor Orbán kordont bontott: a mellette tüsténkedő engedetlen bizony Vitányi úr volt, és a kihelyezett frakcióülések szüneteiben az elnök állandó kártya- illetve teniszpartnere is. A legutóbbi berettyóújfalui börtönkórházas népszavazás eredményének zavaros magyarázataiból sikeresen kimaradt, így a pirospozsgásos képviselő indulása – bár aktivistái szerint vérnyomása olyan magas, hogy havasi gyopárok nőnek a tetején – szinte biztosra vehető.

05. Hajdúszoboszló – Bodó Sándor

Róla tudjuk a legkevesebbet; 2011-ben került be a Tisztelt Házba erőteljes jobbikos csörtetés mellett; az időközi választásokra Arnóth Sándor szomorú és tragikus halála miatt került sor. Nagyjából hasonló gyakorisággal szólal fel, mint Vitányi képviselőtárs; sőt első ciklusa alatt ezüstérmet szerzett az üzemanyagra legtöbbet fordító szenátorok képzeletbeli dobogóján a fentebb említett aranyérmes mögött. 2014-ben kénytelen volt szegény újrázni, mert az addig általa betöltött megyei közgyűlés elnöki posztjára a városházáról kitessékelt Pajna Zoltán tartott igényt, de nagyon. Néha feltűnik a helyi televízióban, amint éppen megnyit egy hétvégi fára mászó - vagy főzőversenyt, ha már tényleg nincs miről tudósítani, de pillanatnyilag az ő pozíciója tűnik a leginkább bizonytalannak. 

06. Hajdúböszörmény – Tiba István Csaba

Ő is régi motoros, ráadásul egy reményt vesztett peridusban sikerült győznie, akkor még Balmazújváros polgármestereként. Azóta már az első ligába feljutott futballcsapatnak is egyik vezetője, ami az álmoskönyv szerint sokat nyom a latban a felcsúti stratégiai központ környékén. Épp a napokban rukkolt elő egy törvényjavaslattal, melynek lényege, hogy csökkentené a sportvállalkozások iparűzési adóját, valamint a sportolók fizetése utáni terheket is. Amennyiben elfogadnák, azzal saját futballklubja is jól járna, ami azért mindenképpen pikáns. Nagy kérdés, hogy a harsány médiavisszhang közepette lezajlott vesztegetési botránynak lesz-e valamilyen utóélete; mint emlékszünk, az ügyben Tibát csak mint tanút hallgatták meg, miközben a helyiek szerint a történet ennél jóval bonyolultabb és talányosabb.

Szögezzük le gyorsan, hogy a fenti képviselők bármelyike csereszabatos;

ha a kisvasúton másként döntenek, hiába a harcos előélet és a mámorító öngőz, ahogy Sztálin mondotta volt, a hála a kutyák tulajdonsága. Az elkövetkező napokban a fenti honatyák aktivitása látványosan nőni fog, október 23-án Orbán elsütötte a startpisztolyt, az pedig még egy paptól is elvárható, hogy egész héten két lábon járó vasárnap legyen. Aligha létezik annál lassúbb folyamat, mint hogy a hatalom bölcsességre tegyen szert, ezért az oly kedves arcokat láthatjuk még az elkövetkezendő négy évben; Rogán például nagy bizonnyal itt fog röpködni a fejünk fölött jövőre is, bár a puritán kormányzás miatt talán nem Gripenekkel látogatja majd a soros szabolcsi esküvőket. Helyben nagy kérdés, hogy Halász szóvivő úr visszatér-e egyéni jelöltként, mert akkor az borít mindent, jóllehet Orbán nem kedveli, sőt, a pisztolyát is kibiztosítja, ha meghallja a kultúra szót, viszont hagyja érvényesülni azokat, akiket ilyen-olyan okból a fővárosi liberális közvélemény-formáló értelmiség befogadott.

Az mindenesetre tény, hogy

a túloldali kínálat oly mértékben szánalmas, hogy rossz idő esetén még saját magukra sem mennének el szavazni,

de ki tudja, milyen folyamatok indulhatnak még meg, végül is mikor Lehel vezér fejbe vágta Konrádot – egyes olvasatok szerint – a magyar agysebészet alapjait teremtette meg, így a fenti okoskodás olyan, mintha a cinkotai kántor mondaná. Dinamikusan és szüntelenül fejlődő demokráciánkban bízva, mi a magunk részéről mindig is kedveltük azokat az embereket, akik reménytelen helyzetben is megpróbáltak tisztességesen helytállni; számuk fokozatosan gyarapszik, talán már egy nagyobb postabélyeg hátát is meg lehetne tölteni a nevükkel.

Szalmási Nimród

politikaFideszválasztás

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés