Nem lehet mindenki gyárigazgató!

Cívishír: Amikor nem kell elmenni az ismerős ismerősének ismerőséig, hogy tudjon mondani egy mosógépszerelőt, az várhatóan mikor lesz? Mi a prognózis?
Tirpák Zsolt: Szakmunkásnak lenni a 90-es évekig megbecsülést és tekintélyt jelentett, anyagi biztonságot és biztos jövőképet, attól fogva azonban a közgondolkodásban az erősödött meg, hogy az az érték, ha valakinek van diplomája – így egyre kevesebben választottak szakmát. Oda jutottunk, hogy alig van jól képzett, motivált, igényes szakember. A „szakik” egy ideig a rendszerben voltak, mostanra azonban megindult az elöregedési folyamat és a jó szakemberek visszavonulnak; igen, a mosógépszerelő is. Ahogy a burkoló és a kőműves. A szakképzés átalakítása ezért nem várathatott magára, meg kellett újítani. Utolsó pillanatban (2015-ben) alakultak meg a szakképzési centrumok, amivel elindult a szakmák népszerűsítése. Ez azonban hosszú folyamat, hiszen a fejekben kell rendet teremteni, visszaszerezni a szakmunka becsületét. Szerintem 2-3 éven belül a társadalom újra el fogja fogadni a szakmunkát és tudatosul, hogy az tisztességes megélhetést jelent.

Cívishír: Tegyük fel, építeni akarok egy családi házat, lehetetlen időtávra vállalja a kivitelezést bármilyen brigád. Semmivel nem jobb a helyzet az építőiparhoz kapcsolódó szakmákban?
Tirpák Zsolt: A fiatalok modernitással akarják körbevenni magukat, ezért az informatika, a gépészet felé fordulnak, de egy tégla nem hozza őket lázba. Úgy vélik, kevés pénzért sokat kell dolgozni – pedig ez téves meglátás. Az építőipar modern eszközökkel van felszerelve, nem kell most már beleszakadni a munkába. Kétségtelen: dolgozni kell, de ma a jó szakembert az építőiparban jól megfizetik. Hogy mindez tudatosuljon, abban nekünk nagy szerepünk van: sokat adunk a marketingre, a személyes megkeresésre. Az általános iskolai tanároknak, a szülőknek is meg kell mutatni, mivel foglalkozik egy burkoló, hogy legyen élményük: hiszen ez alkotómunka! A gyerekekre legjobban a felnőtt környezet hathat.

Cívishír: A hiányszakmák hiányszakmája?
Tirpák Zsolt: Kezdhetjük az ábécé elején: ács. Az építőipari hiányszakmákat tekinthetjük a legvészesebbnek. Hiány van húsipari feldolgozóból és pékből is, de az ő beiskolázásuk megoldott.

Cívishír: Bonyolult gazdasági – nem mellékesen társadalmi – folyamatok szükségesek ahhoz, hogy a szakemberek külföldi munkavállalása megállítható legyen. Tesz ez ellen a szakképzés?
Tirpák Zsolt: Külföldre menni nem rossz dolog. A mobilitás támogatandó: nyitott, innovatív, a világ iránt érdeklődő emberek kellenek, a szakképzésre még inkább igaz ez. Öröm az, ha a fiatalok mernek útra kelni és akarnak friss tudást szerezni; az lenne a lényeg, hogy aztán haza is térjenek, és ezt a tudást itthon kamatoztassák. Egyértelműen szemléletformálásra van szükség.

Cívishír: Aki viszont külföldre megy, legalább beszélje a nyelvet. Mennyire sikeres a szakképzésen belül a nyelvoktatás?
Tirpák Zsolt: A köznevelés rendszerén belül a nyelvtudás sovány. Mindent megteszünk azért, hogy ezt erősítsük, hiszen e nélkül ma már nem lehet boldogulni. A 11-12-13. évfolyamos korosztálynak most EU-s pályázat keretén belül plusz 120 órás nyelvi képzésre lesz lehetősége. Ehhez elengedhetetlen a szintfelmérés, amihez szigorúan igazítjuk idén ősztől a csoportbeosztást. Ugyanakkor hozzá kell tenni, nem biztos, hogy idő kérdése a nyelvtudás, a pedagógusok módszertani tudását is meg kell újítani.

Cívishír: Debrecenben és környékén elég nagy a szakemberek felvevőpiaca. Élénk a párbeszéd a gazdasági élet szereplőivel?
A párbeszéd kulcsfontosságú. Fontos partnerünk a helyi kereskedelmi és iparkamara, akikkel folyamatosan egyeztetünk, másrészt közvetlen céges kapcsolatrendszerünk van: folyamatosan monitoringozzuk a nagyvállalati igényeket és kérjük, hogy segítsenek bennünket az új tudás felé vezető úton. A nagyvállalatoknak fontos szerepe van a pedagógusok képzésében és fejlesztésében is, hiszen az a mérnök, aki 30 éve szerezte az oklevelét, nem biztos, hogy új tudással rendelkezik. Ám a pedagógusok továbbképzése sajnos nem szakképzés-centrikus, így a nagy cégeknél tudják felfrissíteni a tudásukat, amire a debreceni vállalatok a kezdetektől fogva hajlandóságot mutatnak.

Cívishír: Van arra példa, hogy helyi piaci igény hívott életre egy új szakot?
Tirpák Zsolt: Természetesen. Amikor megtelepedett Debrecenben az IT Services, akkor IT-osztályok indultak a Mechwartban és a Brassaiban, de frissebb példa is van: TEVA-osztály indul a vegyipariban, ami teljes mértékben vállalatspecifikus, de odafigyelnek rá, hogy a tudás ne csak náluk legyen kamatoztatható. Adnak tehát egy általános tudást specifikumokkal megfejelve.

Cívishír: A felnőttek képzése arra épül, hogy sokan későn eszmélnek: jó lenne mégis érettségi, szakma, papír. Változott-e az elmúlt években a lelkesedés?
Tirpák Zsolt: A felnőttoktatás során iskolarendszerű képzésben vesznek részt a hallgatók, ami egy- vagy kétéves képzés. 2015-ben törvényben rögzítették, hogy a második szakma ingyenesen megszerezhető: idén már augusztusban 1 200 fölött volt a jelentkezők száma. (Ezen túl, ha 12 fő jelentkezik egy szakmai képzésre, azt elindítjuk). A Barossban az érettségi megszerzésére is lehetőség van. Újdonság a péntek délután-szombati felnőttoktatás – a tanítás az elmúlt időszakban hétköznapokra esett, ami nehezebben volt összeegyeztethető a munkával, a családdal. A felnőttképzés különféle időtartamú tanfolyami képzés – sok ember ezen keresztül kerül vissza a munka világába. Örömmel látjuk, hogy a szakképzésbe jelentkezők száma nő a nappali rendszerben és a felnőttoktatásban is. Debrecen vonzó, regionális szerepe egyúttal megkérdőjelezhetetlen: érkeznek diákok Hajdú-Biharon kívül Borsodból és Szabolcsból, de még Szolnok megyéből is – a vidéki hallgatók aránya 60 százalék fölött van. Szerencsére minden korosztályt meg tudunk szólítani, és egyre kisebb a lemorzsolódás.

Bereczki-Csák Helga