Késelés Debrecenben: felmentették a gyanúsítottakat
A Debreceni Törvényszék ma tartott nyilvános ülésén kihirdetett végzésében helybenhagyta a Debreceni Járásbíróság 2017. február 27-én hozott ítéletét, melyben felmentette az egy rendbeli szexuális erőszak bűntette és a társtettesként, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól elsőrendű M. Arnold és másodrendű G. Róbert vádlottakat.
Az ügyészség megalapozatlanság okán az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, míg a vádlottak és védőik az ítélet helybenhagyását kérték a másodfokú bíróságtól.
A Debreceni Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmasnak találta. Megállapította, hogy a járásbíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a perrendi szabályokat betartva folytatta le eljárását, s a bizonyítékokat túlnyomó részt helyesen értékelve állapította meg ítéleti tényállását.
Mi történt?
2014. július 4-én 11 óra körül a sértettet a Hatvan utca és a Déri tér közötti területen, a belvárosban, fényes nappal brutális támadás érte, amikor két ismeretlen személy megközelítette, megállásra bírta és egyikőjük egy éllel, heggyel bíró eszközzel elvágta a sértett ruháját, eközben a sértett testét több helyen megvágta, ez alatt a másik, ismeretlen személy kivette a sértett kezéből a tulajdonát képező borítékot és mobiltelefont.
Nem bizonyítható
A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyetértve úgy ítélte meg: a bizonyítékokat sorra véve kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a cselekményt az ügyben megvádolt két személy követte el.
A sértett a támadást követően olyan sokkos állapotban volt, melynek hatása alatt tett nyilatkozatai – így többek között az, hogy először két másik férfit vélt támadóiban felfedezni, akikről kiderült, hogy a cselekmény idején igazoltan más helyszínen tartózkodtak – gyengítették vallomása bizonyító erejét, amelyre nem lehetett az ítéleti tényállást alapozni.
A Debreceni Járásbíróság eljárása során valamennyi lehetséges bizonyítékot beszerzett. A nyomozás során vett szagminta és genetikai szakértői vizsgálat sem tudta kimutatni egyértelműen az elsőrendű vádlottal való egyezőséget, így azokat a bíróság nem értékelhette a vádlottra nézve terhelő bizonyítékként. Miként a bíróság rendelkezésére álló kamerafelvétel sem támasztotta alá a sértett vallomását. Az elsőrendű vádlott az eljárás során végig következetesen tagadta a cselekmény elkövetését. A másodrendű vádlott pedig a később visszavont, egyes nyomozati anyagok ismeretében tett beismerő vallomásában a sértett vallomásával nem egyező módon taglalta a történteket. A tanács elnöke kiemelte: mind
a mai napig nem került elő az elkövetés eszköze.
