A debreceni sikersztori folytatódik – jön a Varázsfelhő 2.
Tihanyi Edittel, a Varázsfelhő című, nagy sikerű gyermek(vagy felnőtt?)könyvről beszélgettünk, amely immár a tízezer eladott példányhoz közelít, és készül a nyomdában az újabb 4 ezer.
Cívishír: A könyv óriási siker. Mit gondol, miért?
Tihanyi Edit: Ha az ember egy valóságos tanítást olvas, felnőttként, akkor ahogy rátalál, felismeri. Ez a belső igazság jelentkezik a gyerekeknél is. Ők még sokkal jobban érzékelik a spirituális világot, közelebb állnak hozzá. Én valójában nem akartam könyvet írni. A történet az unokáimnak született eredetileg – vigasztalásul az öreg kutyánk elvesztéséért –, de előtte kerestem a könyvesboltokban idevágó történeteket, és nem találtam.
Cívishír: A könyv tulajdonképpen a spiritualitás mesébe foglalva. Miért tartja fontosnak, hogy ezekről a dolgokról (meditáció, halál utáni élet) a gyerekek is számukra érthető módon halljanak?
Tihanyi Edit: Ezzel a témával én kb. 30 éves koromban ismerkedtem meg. Addig gyakorlatilag ateista voltam, bár néha-néha elmentem templomba. Ahogy ezeket az új ismereteimet beépítettem az életembe, úgy lettek könnyebbek, stresszmentesebbek a mindennapjaim. Hiszek abban, hogy ha a gyerek egész piciként találkozik ezekkel a dolgokkal (nevezhetjük viselkedési vezérelvnek is), könnyebben fogja venni az életében jelentkező akadályokat.
Cívishír: A kerettörténet (egy kutya halála) szomorú, a könyv maga mégsem az. Sokan azonban azt gondolják, a gyereknek is idejekorán meg kell ismerkednie az élet kevésbé napfényes oldalával: a halállal, a fájdalommal, az árulással. Hol lehet az igazság?
Tihanyi Edit: Én abszolút elfogadom, hogy ilyen is van. Sokan gondolják, hogy az emberi élet a halállal véget ér. Talán nem volt olyan tapasztalatuk, ami ezzel ellentétes. Nem kell szerintem senkit semmiről meggyőzni.
Cívishír: Mi visz rá valakit arra, hogy (alapvetően életmód-tanácsadóként, egészségmegőrzési szakemberként) könyvet írjon, ráadásul gyerekkönyvet?
Tihanyi Edit: Amikor a kutyánk nagyon beteg volt, tudtuk, hogy már nincs sok hátra, az unokáimat ez nagyon megviselte. Őket akartam megóvni az elvesztés fájdalmától. Én biztos vagyok abban, hogy nincs halál. De hogy magyarázzam ezt el egy kisgyereknek? Próbáltam mondani, hogy csak a teste hal meg, de a kicsi akkor is azt kiabálta, hogy "a teste is nem akarom, hogy meghaljon". Amikor nem találtam nekik a témába illő gyerekkönyvet, vettem egy nagy levegőt, és megírtam az első fejezetet. Próbaképp rajzoltam is hozzá, bár nem vagyok grafikus, mindig is szerettem rajzolni. Még ekkor sem könyvnek készült. A gyerekeknek nagyon tetszett, és követelték a folytatást. Intim, csak a családnak szóló történetek születtek. Hiszek abban, hogy ami az ember sorsában van, ahhoz az "isteni szállító" adja a következő lépcsőfokot. A gyerekek rendes, keményfedeles könyvet követeltek, ezért a rajzot, és persze a kéziratot megmutattam egy grafikus barátnőmnek, Nagy Klára Máriának. Ő biztatott, nem is változtatott semmit. Mivel ő akkor épp ezt tanította – hogyan lesz a kéziratból könyv – teljesen rábíztam magam. A kéziratot elküldtem Gunagrihának is (dr. Fülöp Sándor, spirituális tanító). Pozitív választ kaptam tőle, azt mondta, ő is egy ilyen könyvről álmodott, még ajánlást is írt hozzá. Ez nekem óriási megtiszteltetés és öröm volt.
Cívishír: A nagy siker után lesz-e folytatás?
Tihanyi Edit: Már sok olyan téma gyűlik a fejemben, amit szeretnék ugyanígy feldolgozni. Még nem kezdtem hozzá az íráshoz, talán októberben, de ez nagyon hosszadalmas munka. A címe már megvan: Varázsfelhő 2.
Gulyás-Czibere Anikó
