Debreceni 21-es: Horváth Bélával a Lokitól Wass Albertig

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal a Loki korábbi kiváló kapusától, a pallagi focisuli logisztikai vezetőjétől, Horváth Bélától.

Kisvárdától Debrecenig eltelt immár 56 év. Tartottál már számadást vagy újratervezést?
Sajnos tartanom kellett, egy hónapja ugyanis komoly műtéten estem át. Pozitív gondolkodású emberként ehhez is úgy álltam hozzá, mint eddig mindenhez életemben: ebből is kimászok, ezt is megoldom. Ilyen súlyos pofont ugyan eddig még nem kaptam, de felállok, illetve már talpon is vagyok, még ha nem is százszázalékosan.

Szabolcsiból lettél debreceni? Mióta számolod a debreceniségét?
Pontosan 32 évvel ezelőtt, 1985-ben szerződtem Debrecenbe, és már akkor tudtam, hogy itt maradok. Debrecen volt a nagyváros, a nagy lehetőségek terepe, és természetesen megtisztelő volt az, hogy Mezőtúrról igazolt le a nagy múltú DVSC. Örömmel jöttem ide, és örömmel mondhatom, hogy sosem kellett csalódnom az akkori döntésemben. Ugyanakkor továbbra is nagyon kedves számomra Mezőtúr, már csak azért is, mert az első fiúnk, Béci ott született, míg Marci már Debrecenben látta meg a napvilágot 1989-ben. Azután éreztem először igazán, hogy ide tartozom.

Debrecennél is van nagyobb, példának okáért a magyar labdarúgók elsőszámú célpontja, a főváros. Miért nem csábultál el a pestieknek?
Már Mezőtúrról is akadtak budapesti kérőim, Debrecenből is, hogy csak egy konkrét példát említsek: Temesvári Miklós hívott az Újpesthez. Nem bántam meg azt, hogy nemet mondtam, mert egy magamfajta vidéki embernek idegen közeg a budapesti. Azóta is így gondolom.

Olyan jó debrecenivé váltál, hogy a város legjobb fejének nevezett ebben a rovatban egy tősgyökeres cívis!
Nagyon megtisztelő, Téglási Gabihoz egy nagyon szoros barátság fűz, mégpedig szinte azóta, ahogy megismertük egymást a futballpályán. Mindketten kapusok voltunk, és tudjuk, a kapusokat különleges kapcsolat köti össze. Miközben egymással keményen rivalizálnak, hiszen a kapuban mindig csak egy hely van, nem úgy, mint a mezőnyben, egy szoros kollegiális, majd baráti kapcsolat alakul ki.

Ezek után gyötör a kíváncsiság: neked ki a legjobb fej Debrecenben?
Tudtam, hogy megkapom ezt a kérdést, ezért gondolkoztam rajta. Előre megfontoltan nem a futballközegből választok embert, hogy ne legyen sértődés, így számomra Serfőző Attila barátom a legjobb fej, aki fest, verset és prózát ír, kiállításokat rendez, könyveket ad ki, mindemellett nemzetközi bokszbíró, valamint ötször is végigzarándokolt az El Caminón. Egy igazi polihisztor, aki az asztaltársaságban is egy rendkívül szórakoztató, vidám ember.

Andorra La Vella az új Irapuato?
Nem tekintem annak. Irapuatót én fiatal fejjel éltem meg. Számomra az volt a legnagyobb csapás a futballban, hiszen a VB-t megelőzően válogatottunk - eredményei alapján – a világ közvetlen élvonalába tartozott. Az andorrai vereséget a szövetségi kapitány személyes felelősségének tartom, amiért ilyen összeállításban küldte pályára a csapatot. Az is igaz, hogy Andorrát bármilyen összetételben illene legyőzni, de rutinos játékosok nélkül az sem megy. Olyan játékosokat dobott a mély vízbe kapitány, akik megijedtek a lelkesen játszó andorraiak keménységétől. Dzsudzsák Balázstól is többet vártam játékban, de rajta látszott az akarás, és az, hogy neki nagyon sokat jelent a címeres mez. Egyébként egyértelmű, hogy néhány alig közepes teljesítmény még az Andorra szintű csapatok ellen is kevés. Hol volt Nikolics, hol volt a horvát gólkirály, Futács Márkó? 

Akkor ne temessük a magyar focit?
Én nem tenném. Itt egyszerűen arról van szó, hogy Bernd Storck olyan játékosokat tett a csapatba, akiknek még nincs ott a helyük. Azt vallom, hogy a válogatottban, tétmérkőzésen mindig a legjobbaknak kell játszaniuk, függetlenül attól, hogy ki az ellenfél.

Egy éve még extázisban tombolt az ország a futballsikerektől. Ki érti ezt?
Volt szerencsém két mérkőzést - az izlandiak és a portugálok ellenit - a helyszínen megtekinteni, óriási élmény jelentett. Euforikus hangulatban éltük meg a két remek mérkőzést. Ezt átérezték a játékosok, ez lehetett a siker titka! 

Egy év alatt elfelejtett mindenki focizni?
Tavaly Franciaországban, a helyszínen tapasztaltam, hogy a játékosokra valami fergeteges szeretetet zúdult, amitől ők szárnyakat kaptak. Katartikus volt az élmény! Olyanokat vállaltak be a pályán, amiket korábban nem tudtak. Azzal szemben most arra is képtelenek, amit egyébként jól tudnak. Az andorrai vereséggel számoljon el a szövetségi kapitány!

A DVSC vesszőfutásáért ki számoljon el?
Leonel Pontest nagyon jó embernek tartom, és az is lehet, hogy nagy a taktikai repertoár van a fejében, de az eredmények azt bizonyítják, hogy nem végzett jó munkát. Nem tűnt frissnek a csapat, mintha nem lett volna kihegyezve a tétmérkőzésekre. Én nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerült bennmaradni. Nagy köszönet jár Herczeg Andrásnak érte, hiszen három meccsen elért kilenc pontot, azok nélkül egészen biztosan kizuhantunk volna.

Mi a magyarázat arra, hogy amíg a veretlenül bajnokságot nyerő Kondás Elemért valósággal lekiabálták a nézők a kispadról, addig a csapattal a szakadék felé száguldó portugált egyáltalán nem érte verbális agresszió? Még tán egy Fuck you! sem hangzott el.
Valahogy az idegenekkel sokkal nagyobb a türelem Debrecenben, mint azokkal, akik már hosszú időt lehúztak itt, és bizonyítottak is. Emlékszem, egyszer Herczeg András kapott hideget-meleget egy nyári edzőmérkőzésen. Ordenáré stílusban alázták azt az embert, aki a Bajnokok Ligája főtáblájára vezette a csapatot. Érthetetlen volt az is számomra, mint ahogy Elemér esete is az. Huszonnégy éve itt van Debrecenben, vagy másfél évtizedet töltött edzőként a klubnál, eredményeket ér el, bajnoki címeket szerzett, erre olyan gusztustalanul támadták, hogy az már nekem is fájt. Egyesekből hiányzik a tisztelet a másik iránt. Lehet kritizálni bárkinek a munkáját, de alpári stílusban gyalázni, az önérzetébe gázolni számomra elfogadhatatlan.

A kis Loki kiesett az NB III-ból. Mi zajlik a DVSC-nél? Az egyszeri szurkoló csak néz, de nem ért semmit.
Ez nagyon fájó kudarc. Különösen annak tükrében, hogy az utolsó, sorsdöntő mérkőzésen hat-hét NB I-es játékos lépett pályára, és úgy sem tudtunk nyerni. Sokkal nagyobb akarattal kellett volna futballozni mindenkinek, az NB III-as  kerettagoknak, illetve azoknak is, aki „lejátszottak” az NB I-ből.

Mintha nem ontaná a tehetségeket a pallagi akadémia…
Megvannak a tehetségeink, több korosztályos válogatottra lehetünk büszkék, az U14-esek megnyerték a bajnokságot. Nem a regionálist, hanem az országost! Azért most is vannak saját nevelésű fiatalok a felnőtt keretben. Említhetem például Szatmári Csabát, aki ha levetkőzi azt a drukkot, ami a rutintalanság miatt van benne, akkor nagy erőssége lehet a DVSC-nek.

Melyik minden idők legjobb DVSC-je?
Komlósi Imrétől Kerekes Gyuriig legalább ötven nevet tudnék sorolni, hiszen rengeteg ügyes, technikás, jó képzettségű futballista fordult meg a Lokiban. Én azonban a 2005-ös csapatot tartom minden idők legjobbjának, amelyik megnyerte a DVSC történetének első bajnokságát.

Mi a legjobb Debrecenben?
Az emberek öntudata, a hagyományok ápolása.

Mi a legrosszabb?
Ugyanaz, ami a legjobb benne: a cívis öntudat, a zárkózottság. Több nyitottság kéne. Itt hosszabb időnek el kell eltelnie, mire befogadják az embert.

Számodra mi a kötelező olvasmány? Nevezz meg három könyvet!
Az egyik Irving Show világháborús regénye, az Oroszlánkölykök, a más kettő pedig Wass Albert-mű, a Magukrahagyottak és a Funtineli boszorkány.

Romantikus vígjáték vagy keserédes dráma?
Inkább vígjáték.

Körömpörkölt vagy padlizsános csirke?
Ez nem kérdés: körömpörkölt. Nem csak enni szeretem, hanem elkészíteni is.

Sör, bor vagy pálinka?
Sör és pálinka.

 A sport- és a közélet iránt élénken érdeklődő emberként minden bizonnyal markáns véleményed van arról, ami olimpiarendezés ügyében zajlott Magyarországon.
Rendkívül csalódott vagyok, amiért ezt a tervet meghiúsították olcsó politikai gáncsoskodásokkal. Az egész akció a regnáló hatalom ellen szólt, nem az olimpiarendezés ellen. Ha Orbán Viktor és a Fidesz kijelentette volna, hogy nem kell olimpia, akkor az olimpiarendezés mellett gyűjtöttek volna aláírásokat, mégpedig ugyanazok, akik megfúrták a budapesti olimpiát.

Kívánj hármat! Hátha kifogjuk a hét végén az aranyhalat!
Anyagi jellegű vágyam nincs. Először is kívánom a családom egészségét, másodszor pedig a nemzet egységét. Én egy erőteljesen nemzeti érzelmű ember vagyok, és nem tetszik ez a megosztottság. Lehet másképp is gondolkodni a részletekről, mint én, csak gondolkodjunk nemzetben. A harmadik kívánságom az, hogy ezt az elő világot, a környezetet valahogy tudjuk megőrizni az unokáinknak is. Nekem komoly félelmeim vannak a globális felmelegedés, az üvegházhatás miatt.

Cs. Bereczki Attila