Petőfi ismét jól érezné magát a hortobágyi csárdában

Örömmel jelentjük: kedvező fordulatot vett a hortobágyi csárda ügye!

Amint arról a Cívishír elsőként számolt be, a csárda gazdái anyagi okokra hivatkozva közölték: nem tartanak igényt Burai Róbert tanult cigányprímás és társai szolgáltatásaira.

A döntés nagy port kavart, rengetegen fejezték ki csalódottságukat a különböző fórumokon amiatt, hogy több mint 200 éves hagyomány megszakad. A magyar kultúra szerves részét képező

cigánymuzsika ugyanis úgy hozzátartozik a kultikus csárdához, mint a marhapörkölt vagy a kilenclyukú híd.

Egy hónap csend után Burai Róbert végre jó hírrel szolgált.

A Hortobágyi Nemzeti Park ügyvezető igazgatója, Medgyesi Gergely Árpád megkeresett és egy korrekt beszélgetés végén megállapodtunk arról, ismét játszhatunk a csárdában

- mondta a debreceni cigányprímás a Cívishír érdeklődésére.

Burai Róbert már a harmadik generációs prímás a családban, aki őrzi és ápolja a magyar hagyományt Hortobágyon. A nagyapja a harmincas években kezdett játszani a csárdában, az édesapja pegig az ötvenes évek végétől több évtizeden át húzta

A hortobágyi csárda Petőfit is megihlette 1842-ben:

Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!
Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom;
Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van,
Debrecentől Hortobágyig szomjaztam.

Szilaj nótát fütyörésznek a szelek,
Lelkem, testem majd megveszi a hideg:
Tekintsen rám, kocsmárosné violám!
Fölmelegszem kökényszeme sugarán.

BeA