Éljen április negyedike! Vagy inkább ne!
Negyven éven át a felszabadulás ünnepeként emlékeztek meg Magyarországon április 4-ről. A szocializmus idején, 1950 és 1989 között április 4-e hazánk egyik legjelentősebb ünnepe volt, utcákat, tereket neveztek el róla szerte az országban. Ma már azonban a szovjet megszállás kezdetének is tekintik ezt a napot.
A felszabadulás vagy a megszállás ünnepe-e április negyedike?
Tény, hogy a náci Németország ellen harcoló Szovjetunió szabadította fel (kommunista terminológiával élve) Magyarországot a nácik és a magyar nyilasok elnyomása alól. A győztesek megállapodása értelmében azonban Magyarország a szovjet érdekzónába esett, így
a nyilas uralmat és a fasizmust egy újabb zsarnoki rendszer, a kommunista diktatúra követte.
Érdekesség, hogy április negyedikén még nem is űzték ki teljesen a németeket Magyarországról. A harcok még egy hétig folytatódtak Nyugat-Magyarországon, és április 12-én a Pinkamindszenthez tartozó Dénes- és Kapuy-majorok jutottak a szovjet csapatok kezére, ezzel lett teljes a Vörös Hadsereg magyarországi diadala.
Romsics Ignác a Magyarország története a XX. században című könyvében azt írja, hogy ugyan a fegyveres harcok április közepéig tartottak, de Szálasi és csapata már március 29-én elhagyta az országot.
Debrecen hamarabb "felszabadult"
A szovjet csapatok 1944. október 11-én bevonultak Kolozsvárra, nyolc nappal később pedig már győztesen fejezték be a németek ellen vívott debreceni tankcsatát, és elfoglalták a cívisvárost. December 21-én megalakult Debrecenben a szovjet hadsereg által megszállt területéről összegyűlt országos törvényhozó testület, az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Még aznap megalakult a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány. A Nemzetgyűlés legfontosabb alkotása az új választójogi törvény (1945. VIII. törvény) volt. A testület az 1945-ben megtartott nemzetgyűlési választások után feloszlott.
