A tánc öröm kicsiknek és nagyoknak
Legalább egy tánc az életében minden szerencsésnek adódik, amit nem felejt el soha. De miért is? Mert az ott, az akkor és a kivel olyan bonthatatlan élményegységet teremt, ami elkíséri az embert, bármerre is megy arról a parkettről. A tánc érzelem, szépség és felszabadult öröm. Emődi Zoltánnal, a Dance Universe TáncSport Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogy ezt a boldogságot a hétköznapokban sem kellene nélkülözni.
Az egyesületben versenytánc és társastánc oktatásával foglalkozunk óvodás, junior/ifi és felnőtt korcsoportban. A kicsiket egyértelműen a zene, a mozgás vonzza, a fiatalokat a jó társaság. Őket egyébként nehéz megfogni, de ha sikerül, akkor kitartóak és szorgalmasak. A tánc számukra szocializációs aktus is, hiszen az iskolában olykor elszigetelt művészlelkek itt egymásra találhatnak, jó barátságok köttetnek. Nem mellékesen a lányoknak imponál a csillogás, a sok szép ruha, a fiúknak pedig a sok szép lány – nálunk egy fiúra nyolc jut belőlük. A felnőttek számára a tánc sokkal inkább már kikapcsolódás: a legidősebb tagunk 63 éves, párban tanulnak társastáncot másfél éve. Ha kimarad egy hét, pótórát vesznek, mert nem akarnak lemaradni. Magyarországon még gyerekcipőben jár a szenior korosztály ilyesfajta érdeklődése, tevékenysége, külföldön viszont már komoly hagyománya van.
Emődi Zoltán elmondta, a tánctanulás visszatért a divatba: noha a diákjaik nagy része nem emlékszik a Flash Dance-re és a Pomádéra, a Dirty Dancing 2-re talán még igen – ezeket a filmzenéket egyébként ma is szívesen hallgatják –, a Step Up és a StreetDance című mozi újra felkeltette a tánc iránti érdeklődést. A felgyorsult világ a latin-amerikai táncok reneszánszát hozta el: a salsa, az argentin tangó, a szamba korát éljük, azaz ideje van a pörgésnek, az érzelemnek. A szakember azt mondja, nem véletlen tehát, hogy a mai modern popzene is ezen elemekre épít. A másik fő vonulat a szving és a charleston, ami javarészt A nagy Gatsby című filmnek is köszönhető, ami sűríti a 20. század elejének pazar felelőtlenségét, azzal együtt szabadságát és káprázatos luxusát.
A formációban és párosban is számos elismeréssel büszkélkedő egyesület, amit Jurásné Miklós Ivett és Emődi Zoltán közösen hozott létre, az alkalmi táncoktatáson belül szalagtűzőre is készít fel csoportokat, a jegyestáncra pedig párokat. A művészeti vezető szerint sok múlik a fiúkon/férfiakon: bátornak kell lenni, irányítani a partnert, ugyanakkor illik félretenni az önzőséget, hiszen az együttműködési szándék már félsikernek számít.
S hogy mit adhat a tánc? Jobb kommunikációs készséget, önbizalmat, tartást, kiállást, a szereplés rutinját, előnyös alkati változást és sok mozgást - összefoglalva tehát: boldogságot.
- BCSH -
