Amikor a Tiszáért hullottak a könnyek: megölték, de feltámadt!
A Víz Világnapja alkalmából a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság felidézi a Tisza tragédiáját.
Sokan emlékeznek még a tizenhét éve történt ökológiai katasztrófára. 2000. január 30-án éjszaka egy aranymosással foglalkozó nagybányai bányaipari vállalat telephelyéről százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. A vállalatnál nem volt kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet a szennyezés lokalizálására, enyhítésére. A Tisza élővilága magára maradt.
Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán.
A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak enyhítésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásán dolgoztak, az élővilág megóvása mellett a tömeges halpusztulás után a tetemeket is eltávolították. Folyamatosan tájékoztatták a lakosságot, kapcsolatot tartottak az érintett településekkel és szakmai támogatást nyújtottak az önkormányzatok védekezési feladataihoz.
A ciánszennyezés végigpusztította a Hajdú-Bihar megyei Tisza-szakasz élővilágát, kisebb mennyiség bejutott a tiszalöki zsilipen keresztül a Keleti-főcsatornába is. A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét.
A szakemberek 2000. áprilisi becslése szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A természet, a folyó élővilága szerencsére a vártnál gyorsabban tért magához, mára az akkori környezetszennyezésnek nyoma sincs.