Hirdetés

A józsai vasember hetven felett csúcsdöntésre készül – Interjú Molnár Sándor triatlonossal

Cívishír

2017.03.16. 09:19

A józsai vasember hetven felett csúcsdöntésre készül – Interjú Molnár Sándor triatlonossal
Fotók: Cívishír/facebook

Korosztályában évek óta a legjobb, nem tervezi még, hogy abbahagyja.

Hirdetés

Általában furcsán néznek arra, aki Magyarországon túl a hetvenen is rendszeresen sportol. Ha pedig ennyi idősen valaki arra készül, hogy egyéni csúcsot javítson az egyik legkeményebb sportág legkeményebb versenyén, akkor sokan talán nem teljesen épelméjűnek is tartják. Cérna, azaz Molnár Sándor ma már csak legyint ezekre a megjegyzésekre, és azt mondja: a nyugdíjas élet hasznos eltöltésének a sportolás a legjobb módja. Eddig hét Iromant teljesített, az elsőt 63 (!) évesen, ami önmagában elismerésre méltó, hiszen ebben a műfajban nem babra megy a játék. Még leírni is sok: 3,8 kilométert kell úszni, utána rögtön biciklire pattanni, és letekerni potom 180 kilométert, majd ha még nem lenne elég, a végére jöhet egy klasszikus maratoni futás, 42 kilométer és 195 méter. Egy átlagembernek eszébe sem jut, hogy megpróbálkozzon vele, Molnár Sándor viszont már készül a nyolcadik erőpróbára.  

Cívishír: Csak úgy a semmiből nem lesz valakiből triatlonos, Ironmanen induló meg végképp nem...
Molnár Sándor: Nyolcadikos voltam, amikor elkezdtem biciklizni. A kerékpározás már akkoriban is jól ment, később pedig egyszer az elsőosztályú szintet is meghajtottam. Egyik barátommal nagy terveink voltak, meg akartuk váltani a világot, azt hittük, hogy egyszer majd nagy bajnokok leszünk. Amikor aztán 28 évesen megnősültem, a feleségem kérésére abbahagytam a versenyzést. Józsára költözünk, elhelyezkedtem a szakmámban, szabó kisiparos lettem, nagyon sok munkám volt, majd megszülettek a gyerekek is, így igazából nem is lett volna idő a kerékpározásra. Talán negyven éves lehettem, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel, sokat betegeskedtem, nem voltam a legjobb állapotban.

Cívishír: Jött tehát a felismerés, hogy valamit sportolni kellene. Innentől már egyenes volt az út a triatlonig?
Molnár Sándor: Dehogyis. Még jó néhány évnek el kellett telnie, hogy az elhatározást a tettek is kövessék. Negyvennyolc évesen kapcsolódtam be az olimpiai ötpróbába. A fiatalabbaknak ez talán már semmit sem mond, de annak idején nagyon népszerű volt ez a mozgalom. Ennek keretében ötven évesen úsztam át először a Balatont, minden hónapban teljesítettem egy gyalogtúrát, volt futás, biciklizés is, és tulajdonképpen a triatlonozással is itt ismerkedtem meg. Akkoriban egyébként örültem, ha egyhuzamban le tudtam futni három kilométert. Ötvenöt évesen beléptem a debreceni triatlon szakosztályba, sprinttávokon indultam, de nyolcvan kilósan nem volt esélyem, a korosztályomban mindig az utolsó helyen végeztem. Komolyabban csak nyugdíjba vonulásom után kezdtem el triatlonozni.

Cívishír: Ahogy elnézem, most nem igen panaszkodhat túlsúlyra…
Molnár Sándor: Egyik télen lementem hetven kilóra, és ezt azóta is tartom. Változtattam az étkezésemen, sok zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, zabpelyhet és joghurtot eszem, a nehéz, zsíros kajákat pedig teljesen kiiktattam. Sokan azt mondják, hogy a futástól mennyit lehet fogyni, én meg azt mondom: a biciklizésnél nincs jobb fogyókúra. Most még csak 40-50 kilométert tekerek egyszerre, de aztán majd jönnek hamarosan a 100-asok, meg az a feletti távok. Egy-egy alkalommal úgy lemegy 2-3 kiló, mint a huzat. Biciklizéskor több energiát éget el a szervezet, mint futáskor, egy kiadósabb táv megdolgoztatja az embert rendesen.

Cívishír: Úgy beszél a kerékpározásról, mintha annál jobb dolog aztán nem is lenne a világon.
Molnár Sándor: Futni is szeretek, de valóban a kerékpározás a kedvenc sportom. Ha felülök a biciklire, azonnal kizárok minden problémát. A külvilág olyankor megszűnik számomra, teljesen kikapcsolok. Nyaranta pár hetet Badacsony környékén szoktam készülni. Az az igazi kihívás! Az ottani dimbes-dombos terepet nagyon szeretem, itt, az Alföldön legfeljebb az óriási szél adja fel időnként a leckét.

Cívishír: Már elkezdte a felkészülést az idei szezonra. Mennyit edz ilyenkor?
Molnár Sándor: A kerékpározás mellett heti háromszor úszok, összesen 7-8 ezer métert, és ugyancsak hetente három alkalommal futok, nagyjából 40 kilométert. Ebben vannak rövidebb, de gyorsabb és hosszabb, ám lassabb futások. A nagyerdei Oxigén-kupán például úgy szoktam indulni, hogy előbb lefutom az 5 km-es távot, majd egy szusszanást követően nekivágok a 10 km-nek is. Június 10-én lesz a fél-Ironman Keszthelyen, arra kevésbé készülök, az edzéstervem a július végi nagyatádi klasszikus Ironmanre van kihegyezve, ott kell a legjobbamat nyújtani.

Cívishír: Túl hét Ironmanen mi motiválja még?
Molnár Sándor: Meg akarom dönteni az egyéni csúcsomat! Az eddigi legjobb időmet 2011-ben értem el, akkor 14 óra 4 perc alatt teljesítettem a versenyt. Az a célom, hogy 13-al kezdődjön az időeredményem, mindegy mennyivel, de 14 órán belülre akarok kerülni. Nekem a versenyzés mindig nagyon fontos volt, szeretem megméretni magam, és ez az érzés még nem múlt el. Az is motivál, hogy valamennyi triatlonversenyt szeretném megnyerni, amin idén elindulok, sőt a nemzetközi mezőnyben is ki akarom próbálni magam. A horvátországi Pulában szeptemberben elindulok egy 70.3-as (a távot mérföldben adják meg – a szerk.), azaz fél-Ironman világkupa-versenyen, és ha sikerül dobogón végeznem, akkor ott lehetek a 2018-as dél-afrikai világbajnokságon. A feleségem kedvenc országa Dél-Afrika, úgy tervezzük, hogy pár hetet eltöltünk ott. Persze csak akkor utazunk, ha kijutok a vb-re. 

Cívishír: Nem egy szokványos időtöltést választott magának. Az ismerősei mit szólnak ehhez?
Molnár Sándor: A fiatalabbak támogatnak, biztatnak, teljesen normálisnak tartják, hogy sportolok. Érdekes, hogy pont a saját korosztályom tagjai nem értik, hogy miért csinálom. Szerintük megerőltetem magam, visszaüt ez majd később, inkább a tévé előtt kellene ülnöm. Én meg azt mondom: inkább sportolás közben haljak meg, mint egy kórházi ágyban! A nyugdíjas élet eltöltésének hasznos módja a sportolás. Nem muszáj versenyezni, de mozogni kellene mindenkinek.

Cívishír: Betöltötte a hetven évet. Meddig csinálja még?
Molnár Sándor: Ha idén is olyan könnyedén fel tudok készülni, mint például tavaly, akkor 2018-ban még mindenképpen folytatom. A titkos vágyam pedig, hogy a következő korcsoportban, aminek 76 év az alsó korhatára, még kipróbáljam magam. Olvastam egy apácáról, aki 82 évesen úgy teljesítette a 46. Ironmanjét, hogy vigyorogva ért be a célba. Ha ezt veszem alapul, akkor van még feladatom bőven. Tavaly egyébként több mint 700-an indultak itthon az Ironmanen, az 510-ik hely körül végeztem abszolútban, tehát csaknem kétszáz olyan triatlonost megelőztem, akik mind fiatalabbak nálam. Ez is azt erősíti meg bennem, hogy érdemes még csinálni.

Cívishír: A közösségi portálon Cérnaként szerepel. Honnan ez a név?
Molnár Sándor: Az Ironmanben kötelező a becenév. Részben azért lettem Cérna, mert volt egy biciklis versenyzőtársam, akinek szintén ez volt a beceneve. Másrészt azért is passzol ez hozzám, mert szabó a mesterségem, aki ugye cérnával is dolgozik. Harmadrészt 82 kilóról lefogytam 68-ra, azaz vékony lettem, mint a cérna. 

T.T.

triatlonvilágbajnokság

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés