Visszaadják Hajdúhadházon a szőlő becsületét

Fogadjunk, a környéken kevés olyan önkormányzatot tudnak mutatni, amelyiknek saját borospincéje van – saját borral! Pedig a 4-es számú főút Hajdúhadházzal szemközti oldalán szépen fejlődő szőlőskertek árulkodnak arról, hogy a városvezetés komolyan gondolja a borászkodást.

Nem előzmények nélküli a lelkesedés, hiszen az írásos emlékek tanúsága szerint már 300 évvel ezelőtt is lengette a tavaszi szél errefelé a kacsokat – a hajdúkkal együtt a szőlő is betelepült a környékre, majd később komoly zártkert-rendszerben a helyiek olyan sikerrel termesztették a növényt, hogy Hadháznak még önálló hegyközsége is létezett. Az 1960-as években végbemenő téeszesítés azonban fájdalmas károkat okozott: a birtokok felmorzsolódtak, a szőlő helyét szálas- és szemestakarmány vette el. Na és a föld! A szőlő számára tökéletes, a nyírségi homok és a hajdúsági löszhát találkozásánál létrejött, kiváló tápanyagtartalmú és vízgazdálkodású talaj a gabonafélék alatt kimerült. A pezsgő zártkerti élet egyszerre megszűnt, a földek elvadultak.

Ahhoz, hogy a 2000-es évektől visszatérjen Hadházra a szőlő becsülete, előbb kedv, majd okos gondolat kellett. Megadatott. Most már „csak” a munka van hátra. Csáfordi Dénes polgármester, akinek a nagyszülei is szőlőt műveltek, elkötelezett a borászkodás mellett. Noha tisztában van vele, hogy nem prémium borok kerülnek a palackokba, nagy reményeket fűz e tisztán helyi termék újjászületéséhez. A hajdúhadházi borra a jövőben komplett szolgáltatást igyekeznek felfűzni: a zártkertek rendezését követően építkezések kezdődnek, a tervekben pince, szabadtéri színpad is szerepel.

A hajdúhadházi önkormányzat jelenleg 2,6 hektáron termeszt szőlőt, továbbá a polgármester ingyenes kezelésbe adott a maga földjéből 3,6 hektárt. A pincében katonás rendben sorakoznak a csillogó acéltartályok és fahordók, tele zamatos generosával, kékfrankossal, cserszegi fűszeressel és ígéretes Biancával. Mivel kereskedelmi forgalomba – az engedélyeztetés időigényessége és bonyolultsága okán – egyelőre nem hozható az ital, a város vendégei örülhetnek neki, de kínáltak már hadházi bort Hajdúnánás Város Bálján, valamit a megyei Prima Primissima-díjátadón is.

Március elejétől egészen novemberig szapora ütemben nyújtja a feladatokat az ültetvény, ami közfoglalkoztatás keretében 11 főnek ad munkát. Mivel azonban metszőollóval a kezükben kevesen születnek, ők valamennyien egy féléves tanfolyam keretében sajátították el a szőlészet csínját-bínját a kötözéstől a növényvédelmen át a borkészítés alapjaiig. Nagy részük van a kétkezi munkásoknak abban, hogy a szőlőnek „több élete” is lehessen. A csemegeszőlő a helyi közétkeztetésben nagy népszerűségnek örvend; a helyi konyhákat 2016-ban ebből 1 tonnával látták el, és a mennyiség növelése a cél, ahogy a hadházi óvodásoknak, diákoknak szánt, mustból tartósítószer nélkül, pasztörizálással készült tiszta gyümölcslé tavalyi 1 800 literét is emelni fogják idén. Hamarosan a törköly is hasznosulhat: egy pálinkafőző még hiányzik a színes repertoárból.

Szőllős László agrármérnök, az önkormányzati szőlőskert gazdája örömmel számolt be róla, a hagyományos tájjellegű fajták (kövidinka, ezerjó, tramini, gohér, oportó, fekete leányka) további telepítése mintaprogram keretében valósul meg 2017-ben. Csak erő legyen és sok szomjas ember!

Lassan körvonalazódik a szemünk előtt, ahogy meleg nyári estén az illatos hadházi szőlőskertek ölelte borozó teraszán ülünk, lampionok világítanak, jó zene szól, színes és sokfelől jött a vendégsereg. Nagyon úgy fest, nem csak álom. 

Bereczki-Csák Helga