Debreceni 21-es: a világ legjobb játéka sokkal több mint kocsmasport

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Kiss Imrétől, a Cívis Darts SE elnökétől.

Angliában, Hollandiában, de még sok más fejlett nyugat-európai országban iskolai tananyag a darts, mert már régen rájöttek, hogy agyserkentő, képességfejlesztő. Nálunk is kacérkodtak a gondolattal az oktatásért felelős politikusaink néhány éve. Most hogy és hol áll az ügy?
Nem vagyok naprakész, az illetékes minisztérium és szövetség feladata erről megállapodást kötni. Én a Cívis Darts SE elnökeként inkább itt, helyben próbálom az iskolákba vinni a dartsot. Eddig is jártunk már oktatási intézményben, például a Szoboszlói úti Általános Iskolában, ahová a nagyobbik fiam jár. Mi megmutatjuk, bemutatjuk a sportágat bárhol, de utánunk már tréner vagy nevelő kell, aki a gazdája lesz a foglalkozásoknak. Ezt a bázist nehéz megteremteni.

Gyerekeket is toboroztok, de hát ők fel sem érik a táblát!
Na és? Teszünk a tábla alá egy széket vagy sörös rekeszt, arra felállva a dupla 20-ból is ki tudják venni a nyilat. Nálunk alsó korhatár nincs, egyetlen feltétel, hogy tudjon számolni a gyerek, ez olyan 7-8 éves korban válik eléggé biztossá. A gyerek akkor érti meg, mi a játék lényege, és akkor tudja már élvezni is. Egyébként felső korhatár sincs. Van olyan, aki ötvenen túl kezdett dartsozni, és egész jó versenyzővé vált.

Fejtsük meg gyorsan a darts titkát? A kéznek és a szemnek kell összhangban lennie. Meg még minek is?
Az agy és a kéz ideális kombinációját kell megtalálni, megfelelő fizikai felkészültség mellett. A laikus azt hiszi, hogy a dartsozásban semmi fárasztó nincs, de ez tévedés. Egy kényszertartású testhelyzetből ugyanazzal a mozdulattal sokat, koncentráltan és pontosan dobni igenis megterhelő. A testi fáradtság először az agyban kezd jelentkezni, és akkor kezd rosszakat dobálni az ember. Mindenképpen javasolt a kiegészítő sport, de nem szabad túlgyúrni magad, mert akkor lemerevedsz.

Egy másik fontos kérdés: hány sört igyunk a játék előtt és közben ahhoz, hogy kellően ellazuljunk?
Ha valakit a stresszfaktor doppingol, akkor nem kell inni. Magyarországon egyébként nem is lehet inni az országos versenyeken, az alkohol doppinglistán szerepel. Külföldön előfordul, hogy a verseny alatt söröznek a fiúk, de nem a küzdőtéren. Rossz versenyzőtípus esetén egy ideig valóban lazít az alkohol, de akkor sem ajánlatos inni, mert egy idő után fáradtság, tompaság lesz úrrá az emberen. A sörtől önmagában még nem lehet dobni a 180-as köröket. A töménytől pláne nem. Én például egy ideje már abszolút nem iszom, ha dartsozom.

A sörhas a nagy sztároknál biztos alapot ad a dobásokhoz. Gondolom én…
Semmi köze hozzá. A dartshoz elsősorban kiegyensúlyozottság, nyugodt lelkiállapot szükséges. Egy „szálkásító izompacsirta” megőrülne egy hosszabb meccs alatt. A nagy sztárok a pocakjuktól függetlenül felkészültek fizikailag és mentálisan egyaránt.

Tisztázzuk: van-e értelme elektromos dartstáblára dobálni?
Ilyen szakág is van, én is például idén újra játszom benne. De nem csak én, hanem a legnagyobb sztárok, Phil Taylorék is vállalnak "elektromos haknikat", ők nyilván nem kevés pénzért. Egy biztos: acél nyilakkal sokkal jobb dobástechnikát tanulni, de az elektromos darts is megfelelő élményt nyújt annak, aki már tud dobni, persze teljesen más a hangulata. Ma már egész jó minőségű elektromos táblákat lehet kapni.

A többség kis hazánkban „klasszikus” sportot választ kikapcsolódás gyanánt: kispályás focizik, teniszezik vagy éppen ultizik. Mi fogott meg a dartsban?
A darts-szal minden ember találkozik egyszer az életben, tehát mindenki kezébe kerül egy nyíl, amivel célba dob. Magam is jártam fiatalon kocsmákba nagyobb baráti társasággal, felváltva dartsoztunk és flippereztünk. Versenyszerűen kézilabdáztam, de megsérültem, azután kezdtem egyre komolyabban venni a dartsot. Vélhetően a kézilabdás múlt miatt gyorsan fejlődtem eleinte, mert a dobó, vagy kézzel űzött sportágakból érkezők előnyt élveznek. Sok kosarast és kézilabdást ismerek, akik egészen jól játszanak szinte pár hét után. Eleinte én is kocsmában, társasággal dobáltam, majd az első gyerek születése után esténként otthon gyakoroltam, a fürdetés után.

A debreceni Cívis Darts SE megalukálását ki és mi ihlette?
Eleinte még tízen se voltunk, és nem hittem el, hogy egy ekkora városban nem akarnak többen versenyszerűen dartsozni. Elkezdtük az első hivatalos versenysorozatot, ma már tizenkét-tizenhat táblán rendezünk versenyeket, amatőröknek és profiknak egyaránt. Most már azért is küzdünk, hogy legyen utánpótlásunk. Ezeknek a koordinálása és szervezése miatt jelenleg kevesebb időm jut a saját játékommal foglalkozni.

Első magyarként Végső János kvalifikálta magát a PDC European Tour-sorozatra. Ez mondjuk annyit jelent, mint teniszben bejutni egy Grand Slam-tornán a legjobb 32 közé?
Bezzeg Nándor 2009-es PDC világbajnokságon 33. helyen végzett, ezt a TV-ben is nézhettük. Emlékeim szerint az a magyar csúcs. Tavaly is majdnem sikerült több magyarnak is a kijutás, hasonló úton. Janinak egyébként több nemzetközi eredménye is van, említésre méltó.

Van Gerwen, Gary Anderson, Phil Taylor és a többiek ma már fontmilliókat keresnek.  Mikor követelhet helyet magának egy magyar közöttük?
Szerintem soha. Óriási pénzt és nagyon nagy munkát kéne befektetni. Hiába vannak tehetségeink, itthon ezt a karrierépítést igazából nem szponzorálja meg senki. Nekünk is sokkal nagyobb támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy átütő eredményeket tudjunk elérni. Néhány lelkes szponzor és a felajánlásaik, valamint a minimálisnak mondható tagdíjak tartják fent az egyesületünket. A támogatóknak ezúton is köszönöm az odaadó segítséget.

Pedig a darts népszerűsége tombol, ma már itthon is főműsoridőben közvetíti a nagy versenyeket a televízió, és lefogadom, többen nézik, mint egy alsóházi spanyol futballbajnokit!
Az a baj, hogy miközben nézik Phil Taylorékat, sokan azt hiszik, hogy 100-as átlag alatt nincs értelme játszani. Pedig van! Egy kisebb debreceni versenyen például 45-50-es átlaggal bárki nyugodtan elindulhat. Még sikerélménye is lesz.

Debrecenben a legtöbb kocsmáros panaszkodik a forgalom csökkenésére, de nem jut eszébe beruházni egy dartstáblába. Egy láda sör árába fájna az egész...
Legyen két láda sör, de akkor sem a pénz az oka, hanem az, hogy mint sok minden máshoz, ehhez sincs meg a kultúránk. Nem kell Angliáig menni, már Ausztiában és Csehországban is teljesen másként kezeli a társadalom a dartsot.

Aki nem iszik, nem jár kocsmába, de kedve lenne dobálni, mit tegyen?
Debrecenben már nyolcezerért lehet megfelelő táblát venni, amely átlagos otthoni használat mellett két-három évet kibír. Ha teljesen kezdő az illető, keressen fel minket, vagy bármelyik másik debreceni klubot, hiszen ma már több egyesület is működik a városban. Megmutatjuk neki a megfelelő dobástechnikát, ötletet adunk a felszerelésekhez, mindenhez. Nem kell rögtön 10-12 ezerért nyilakat venni. Semmi értelme.

Ebben a sportban nincs test-test elleni érintkezés, ha csak ittasan össze nem akaszkodnak a felek, ami a dartsozó úriemberekre nem jellemző, tehát a nők is érvényesülhetnének. Mi a helyzet a debreceni amazonokkal?
Bogár Alexandra például tavalyelőtt nézte a televízióban a vébét, majd bejött hozzánk azzal, hogy versenyző szeretne lenni. Szívesen láttuk, és azóta a megfelelő edzésmunkával jó nemzetközi eredményeket is ért el. Komoly esélye mutatkozik arra, hogy a magyar válogatottban is számításba vegyék. A tavalyi női csapatbajnokságban a csapatunk a 3. helyen végzett. Nálunk egyébként is jó az arány, de ez alapvetően egy férfias sport. Azért kiemelkedő női versenyzői is vannak a magyar darts sportnak: Ihász Vera már évek óta a férfiak között játszik, miután a nők között mindent megnyert. Valamint az ifjúsági Európa-bajnok címvédő hölgyek is szintén magyarok. 

Lehet-e Debrecen a darts Mekkája?
Még Magyarországon sem lehet az, mert mint minden, a darts is Budapest-központú, ami alapvetően nem probléma. Sorra alakulnak a vidéki egyesületek, és szép eredményeikkel bizonyítanak. Mi inkább regionális centrummá szeretnénk válni, nagy régiós versenyeket akarunk rendezni. Pontosabban már rendezünk is. 

Aki nyilat fog, arról ábrándozik, hogy mikor dobja az első 180-at. Mikor jött az első?
Még a versenyzői korom előtt. Nem voltam még húsz, valamelyik szórakozóhelyen vagy próbateremben estem át a nagy élményen.

Mi a legnagyobb kiszállód?
A 170 többször is megvolt. Kilencnyilasom még nincs, csak tizenegy.

Kilencnyilast dobni a magyar bajnoki döntőben, vagy egy estét eltölteni december végén az Alexandra Palace-ban?
A kilences előbb-utóbb meglesz, mint ahogy a PDC-világbajnokságra is kijutok egyszer, legfeljebb nézőként, hiszen ezek mind csak rajtam múlnak. Én inkább azt kívánnám, legyen egy klubhelyiségünk, egy termünk Debrecenben, ahol csak a felkészüléssel és a játékkal kell foglalkozni, hogy szabaduljunk meg a függőségtől. Most a nagyobb szórakozóhelyekre, vendéglátóhelyekre vagyunk ráutalva, aminek persze sok előnye is van, de az állandó bizonytalanság is ott lebeg.  

Jelenleg ki Debrecen Michael van Gerwenje?
Nagy Zoltánnak hívják, az utóbbi években nagyon stabil játékot mutat. A Teva csapatában kezdte, de amikor az megszűnt, mi még nem működtünk országos egyesületi szinten, így a fehérvári Sport DC-hez szerződött. A legjobb debreceniekhez tartozik még Soltész István, aki idén lesz 64 éves, de említhetem még Holácsik Andrást és Pajzák Tamást. A volt kiváló kickbokszos, Vecsei László is sokat fejlődött, és bár mostanában hullámzó a teljesítménye, Fábián Sándor is a legjobbak közé tartozik.

A dartson kívül milyen más sportág köt még le? Phil Taylor például bokszrajongó, Van Gerwen fociőrült...
A kézilabdát nézem a tévében, űzni azonban a petangot nagyon szeretem, bár időm – sajnos – nem sok van rá. Fantasztikus játéknak tartom. A foci valahogy nem köt le. A fiaimmal rendszeres látogatói vagyunk a tuning-talákozóknak és autóversenyeknek, nekik ez jön be.

Végül semmi darts! Az aktuális nagy kérdés: rendezzen-e olimpiát Magyarország?
Ismerve a magyar állapotokat, nem hiszem, hogy haszonnal tudnánk kijönni belőle. Félő, hogy több kárunk származna belőle, mint előnyünk. Kimondom: ez a társadalom szellemileg, politikailag és gazdaságilag nem érett még egy olimpia megrendezésére. 

Cs. Bereczki Attila