Az anyaság sokkal nehezebb, mint az alpolgármesterség

Cívishír: Lelki szemeim előtt látom Széles Diácskát, aki a nyolcvanas években Szabad Európa rádiót hallgat vasárnap délben a családi ebédnél, és figyeli a rendszerkritikus megjegyzéseket.
Széles Diána: Honnan tudja? Utánajárt a családom történetének?

Cívishír: Csak megérzés…
Széles Diána: Telibe talált. Klasszikus antikommunista családban nőttem fel. A nagyszüleim a Szabolcs megyei Fényeslitkéről származnak. Apukám állatorvosként visszajött a faluba egy esküvőre, és ott ismerte meg anyukámat. Egy generációnyi különbség van köztük, de szellemileg is nagyon összeillettek, hiszen mindkét család tradicionálisan vallásos, református gyökerű. A szüleim úgy gondolták, még a születésem előtt, hogy a gyerekeik jövője Debrecenben biztosított, ezért ide költöztek. Így a testvérem és jómagam is Debrecenben jöttünk a világra, én már itt jártam ki minden iskolát, tehát tősgyökeres debreceninek vallom magam, és számomra most már mindennek a kezdete és a vége Debrecen, de máig bennem van a szabolcsi vér. Ezt én nem tudom, de nem is akarom letagadni. Mint ahogyan az antikommunista gyökerek, a konzervatív neveltetetés is a genetikám része, amit büszkén vállalok.

Cívishír: Így okafogyott a kérdés, hogy miért a Fideszben kötött ki, és miért nem az MSZP-ben vagy az SZDSZ-ben. Esetleg az MDF-ben.
Széles Diána: Én 18 évesen léptem be a Fideszbe, a nővéremmel együtt, még a Martonfalvi úton. A csoportülésen, amikor felvettek minket a nővéremmel, Joe bácsi megkérdezte, hogy kellenének még ide fiatal lányok, több testvérük nincsen? Testvér éppen nem volt, de vittünk barátokat, és nagyon jó közösség alakult ki.

Cívishír: Akkor a párt szeretett Önbe, és nem fordítva?
Széles Diána: Gimnazistaként egy évet töltöttem Kanadában a Rotary Klub jóvoltából. Több tucatnyi diák közül egyedül voltam magyar, ami hatalmas büszkeséggel, ugyanakkor felelősséggel töltött el. Abban a körben ugyanis egy évig én képviseltem Magyarországot. A legtöbben nemhogy Debrecenről, de még Magyarországról sem hallottak. Alig 17 évesen rendkívül fontos küldetésnek éreztem, hogy a hazámat megismertessem a nagyvilággal, és amikor hazatértem, tombolt bennem a vágy, hogy majd én egy nagy közösséget építek. Ide nekem az oroszlánt is! – gondoltam. Itthon a Fidesz felelt meg leginkább ennek a hevületnek, meg az otthonról hozott szemléletnek, ideológiának.  Az MDF akkor már a haláltusáját vívta, az MSZP-SZDSZ pedig nyilván szóba sem jöhetett.

Cívishír: Mi akkor találkoztunk először a nevével, amikor 2005-ben Kósa Lajos kampányfőnökeként emlegették. Gyors karriert futott be a Fideszben!
Széles Diána: Én nem érzem, hogy annyira gyors lett volna, hiszen 1998 óta hosszú, tartalmas és izgalmas éveket töltöttem el a Fideszben egyszerű aktivistaként.

Cívishír: Valaki, egy fejes egyszer szétnézett az aktivisták között, és azt mondta, hogy kell nekünk az a szép, fiatal, okos szőke?
Széles Diána: Ma én is olyan szemüveggel nézem a fiatalokat, hogy észre vegyem a közösség építése szempontjából a legalkalmasabbakat. Az emberek problémái iránt nyitott ifjúkat keresek, amilyen, úgy hiszem, magam is voltam tizenévesen. Szerintem erre születni kell, ez embertípus kérdése. Szerintem a Fidesz erős emberei, mint Kósa Lajos vagy Rácz Róbert, látták bennem ezt.

Cívishír: Engedjen meg egy sportos példát, a kosaras múltjára való tekintettel! 2006-ban Kósa Lajos mellé szegődni olyan lehetett, mint a Michael Jordan-féle Chicago Bullsba szerződni, kispadot koptatni. El sem lehetett rontani a sikert!
Széles Diána: Hát, nem is tudom. Én azért, az emlékeim szerint, rengeteget dolgoztam, hogy ennek a pártnak a debreceni szervezete flottul működjön, pedig nem is voltak komoly politikai ambícióim. Nem akartam képviselő lenni, nem is gondoltam rá, csak végeztem a munkám. Arra pedig végképp nem gondoltam, hogy majd egyszer alpolgármester leszek. Jogi egyetemre jártam, mindenáron ügyész akartam lenni, de miután túl szorosra fűztem a kapcsolatomat a Fidesszel, arról fájó szível le kellett mondanom. Aztán Kósa Lajos tett igazán a politikai pályára, ő szorgalmazta, ő adott hitet, hogy nekem ezt kell csinálnom, és nagyon hálás vagyok neki, hogy segített megtalálni a szakmám.

Cívishír: Akkoriban az ellenzék és annak sajtója masszívan bírálta politikai mentorát a nőkkel szembeni nyers vagy bárdolatlan modoráért, hogy csak Lendvai Ildikó botoxát vagy Dávid Ibolya fejtartását említsem. Önnel milyen stílust engedett meg?
Széles Diána: Kósa Lajos sokszor köznapi nyelven beszél, ellentétben a politikai elittel. Jó humorú, laza stílusban kommunikál és ennek tükrében előfordul, hogy néha becsúszik egy-egy szerencsétlen megjegyzés. Lajos ezekért mindig is elnézést kért, mert nem áll tőle távol beismerni, ha rosszul fogalmaz.

Cívishír: Amikor egészen fiatalon az önkormányzati Fidesz-frakció vezetőjének választották, az felért egy komoly szakmai sikerrel a politikai pályán. Megszavazták vagy felülről kinevezték?
Széles Diána: Érdekes, én arra sem készültem, de kampányfőnökként éreztem, hogy figyelnek rám, kikérik a véleményem, meghallgatnak, tehát felkértek arra a feladatra, amit egyébként azzal a feltétellel vállaltam el, hogy kisbabát akarok, mert az a legfontosabb az életemben, és ha jön a gyerekáldás, akkor szünetet tartok.

Cívishír: Tartott szigorú frakciófegyelmet? Adott fegyelmit mondjuk az öreg Becsky Tibornak?
Széles Diána: Nem volt ilyenre szükség. Én mindenkivel megtalálom a hangot, ami Becsky papával egyébként sem volt nehéz, hiszen egy nagyon kedves ember. Nekem papa marad mindig.

Cívishír: Mikor és hogyan tudta meg azt, hogy alpolgármesternek szánják?
Széles Diána: Papp László felhívott, hogy üljünk le beszélgetni. A 2014-es kampány végén felvázolta, hogy számomra milyen feladatokat szán a városvezetésben. Érdekes, neki is ugyanazt mondtam: mindent vállalok, de azzal a feltétellel, hogy ha jön a második baba, akkor felfüggesztem a munkát, mert mindenképpen testvért szerettünk volna Kolosnak. Polgármester úr ezt teljesen természetesnek vette.

Cívishír: Tizenegy hónapos a kicsi, és Ön már gőzerővel dolgozik. Superwoman?
Széles Diána: A családom a szuper, nem én! Hat hónappal a szülés után jöttem vissza dolgozni, illetve igazán el sem mentem, mert folyamatosan bejártam a városházára, hiszen az ügyek az én gyerekvállalásom miatt nem állhattak le, csak éppen a közgyűlés munkájában nem vettem részt. Az egyébként csak Magyarországon nagy szó, ha valaki fél év után visszamegy dolgozni, a nővérem és a családja Hamburgban élnek, ahol hat-hét hetes korban nyugodt szívvel bölcsődébe adják a csemetéiket az anyukák.

Cívishír: Mindenesetre a városvezetésből két gyereket szülni példa nélküli Debrecenben!
Széles Diána: Már csak azért is, mert én vagyok az első női alpolgármester.

Cívishír: Az országosban is, de a debreceni politikában még inkább alulreprezentált a női nem. Mi van a debreceni hölgyekkel?
Széles Diána: Ezt a fajta munkát vagy hivatást nagyon nehéz összeegyeztetni a családi élettel. Nekem se sikerülne, ha nem állna mögöttem egy melegszívű, segítőkész család. Mindig tudom, hogy a gyerekeim szeretve és biztonságban vannak. Sok nő lenne alkalmas erre a pályára, amit én is választottam, csak nem mindenki tudja kiszakítania magát a családi kötelékekből.

Cívishír: Papp László frakcióvezetőből lett alpolgármester, majd polgármester. Akkor Önnek is megvan a következő lépcsőfok, ha érti, mire utalok.
Széles Diána: Jaj, dehogy foglalkozom én azzal! Most azért hajtok, hogy a munkámat jól elvégezzem, és felneveljem a gyerekeimet. Így is állandó lelkiismeretfurdalással küzdök, hogy keveset vagyok velük. Állandóan aggódom, hogy jól vannak-e, miközben dolgozom, pedig tudom, hogy nagyon jó  helyen vannak: most éppen a nagy oviban van, a kicsi édesanyámnál, de lehetne anyósomnál is, mindketten kiváló pedagógusok, mégis mindig aggódom, lelkileg is szenvedek. A gyereknevelés, az anyaság nehezebb feladat, mint az alpolgármesterség. Viccesen szólva: a munkatársaim például nem feleselnek vissza.

Cívishír: Két év után hol érhető tetten Széles Diána munkája Debrecenben?
Széles Diána: A legnagyobb örömmel az tölt el, hogy számos fiatalos kezdeményezést karolt fel a város általam. Szívügyemnek tekintettem a főtéri Debrecen feliratot, a karneváli héten megvalósult épületvetítést. Az országban egyedülálló ötlet révén hoztuk létre a Debreceni Karitatív Testületet, amelyben szívvel-lélekkel benne vannak a civil szervezetek, és rengeteg adományt gyűjtünk közösen a debreceni rászorulóknak.

Cívishír: A Cívishír gyűjtéséhez is hozzájárultak egy kisággyal egy beteg kislány számára. Köszönjük!
Széles Diána: Ezért vagyunk. Olvastam a portáljukon a gyűjtésre való felhívást, és mozdultunk. Eddig is fontos volt a karitatív munka a debreceni városvezetésben, csak talán a női gondoskodás hiányzott belőle, ami rám jellemző.

Cívishír: Rossz a város marketingje – mondta két éve. Most milyen?
Széles Diána: Abban voltunk elmaradva, hogy a turisztikai élet minden szereplője, az éttermektől a hotelekig, külön csinálta a saját maga marketingjét, nem volt egységes gondolkodás, így egységes csomagja sem volt a városnak. A mi brandünk ugyanis Debrecen, ezt a brandet pedig fel kell építeni. Ez lesz a feladata a városmarketing cégnek is, és két év munkájának a gyümölcse az is, hogy most már van egység. Hamarosan eljutunk oda, hogy országosan meghirdetjük: a város egy komoly turisztikai desztináció a belföldi turisták számára, egy city break, azaz a hosszú hétvégi családi kirándulások ideális helyszíne.

Cívishír: Debrecen olyan, amilyennek a lakói mondják: élni tökéletes benne, de turisztikai célnak az adottságai miatt kevés.
Széles Diána: Önmagában valóban az, de nagyobb turisztikai régióban gondolkozzunk! Hortobággyal, Hajdúszoboszlóval, Nyíregyházával, Tokaj városával együtt már egy jó csomagot tudunk kínálni. Debrecent már turisztikai régióként értékesítjük, így tettünk például Moszkvában is, ahol nemrég egy kormánydelegációval jártam.

Cívishír: Fontos, hogy a turisták szépnek és jónak lássák Debrecent, de az még fontosabb, hogy a debreceniek is olyannak lássák. A lakótelepiek például rossz járdákon járnak, lepukkantak a közösségi tereik, de a lakótelepek felújítása még mindig várat magára.
Széles Diána: A kormány a tervezés során nem megmondta, hogy mit csináljunk, hanem ide passzolta a labdát, hogy döntsük el mi, milyen fejlesztésekre van szüksége a városnak. Összeraktunk egy nagyon átgondolt fejlesztési programot, ennek megfelelően, ütemezve pályázunk. Az Új Főnix Terv keretében elindult 2016-ban a Vénkert, a Sestakert, a Libakert, a Dobozikert, az Újkert projektje.

Cívishír: Fideszes sajtótájékoztatón hangzott el a kampányban, hogy „heteken belül” kezdődik a tócóskerti futópálya kivitelezése. Két év telt el...
Széles Diána: A Tócóskert, és a Tócóvölgy projektjeit 2017-ben fogjuk beadni. A pályázatok megvalósítása nem egyszerű feladat, mindegyik fejlesztésnek át kell esnie azon a struktúrán, ami magában foglalja a pályáztatást, a szerződéskötést, a közbeszerzési eljárásokat. Több mint kettőszázmilliárd forint áll rendelkezésre az Új Főnix Tervre, de ütemezve.

Cívishír: Ennyi elfoglaltság mellett tud figyelni a választókörzetére?
Széles Diána: Számomra az mindig elsőbbséget élvez a munkában. A Nagysándortelep, a Fészek Lakópark és a Hatvan utcai kert egy része tartozik hozzám. Én minden hónapban megtartom a fogadóórát, mindig tolonganak ott az emberek, sokan csak azért jönnek el, hogy megkérdezzék, jól vagyok-e, de rendszeresen járom a körzetet, sajnos sok problémát kell megoldani. Az örömteli, hogy tíz év alatt – a Nagysándortelep ugyanis 2006 óta tartozik hozzám - a családsegítő egyesülettel telt házas rendezvényeket szervezünk, megtartunk mindent, farsangot, juniálist, a Nagysándor-telepi napokat, adventi ünnepséget. A lakók csapatokba szerveződve sütnek-főznek, közben kellemesen beszélgetünk, azaz igazi közösségi életet élünk.

Cívishír: Ennek az egyik terepe a Nagysándor-telepi iskola. Meddig tart ki?
Széles Diána: Sajnos az ott lakók lábon megszüntetik, ha így haladunk. Ha jól emlékszem, idén szeptemberben öt elsős jelentkezett az iskolába. Küzdenék az ellen, hogy megszűnjön, de nincsenek jó kilátások, nem kötelezhetem a szülőket, hogy ebbe az iskolába adják a gyermeküket.

Cívishír: Ugorjunk egy nagyot: a Nagysándor-telepről az Országházig. Mennyire érdekli az országos politika? Néz például parlamenti közvetítést?
Széles Diána: Amióta alpolgármester vagyok, azóta nincs időm a parlamenti közvetítésekre. Nagy hírfogyasztó voltam én annak idején, de ma már visszább vettem az időhiány miatt, hiszen vagy a család, vagy a munkám rovására menne. A mainstream politikával kapcsolatban azonban naprakész vagyok.

Cívishír: Miként látja a Fidesz és a kormány harcát az ellenzékkel, meg úgy egyáltalán az élettel?
Széles Diána: Kétségtelenül kemény ez a harc, de a rendszerváltás óta minden kormány kemény harcot vívott az ellenzékével, ez a parlamentáris demokrácia rendje. Az országos politika keményebb, durvább hangot követel meg a szereplőktől, mint például a debreceni viszonyok, ahol már csak azért sem kiabáljuk le a másik fejét, mert lehet, hogy rokon vagy szomszéd. Vagy a szomszéd rokona. Nekem ez sokkal jobban tetszik. Maradok is itt.

Cs. Bereczki Attila