Egyedül voltam cigánylány a lovári nyelvvizsgán
Jól figyeljenek: ilyen történetet ritkán hallanak. Ahonnan Kovács Krisztina jött Debrecenbe, ott a legtöbb cigány – márpedig arrafelé van belőlük sok – nagyságrendekkel jobban él, mint a magyar, azon egyszerű oknál fogva, hogy dolgozik. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Öcsöd ilyen: az emberek libát tenyésztenek, földet művelnek, mindenki ismer mindenkit, senki nem lop, sőt, vigyáznak egymás dolgára, ha egy-egy háztól egy időre elmennek otthonról. A kapuk nyitva, az autókban benne van a kulcs. Újságolja is, a szomszédjuk rendőr.
A 21 éves Krisztinát két fiútestvérével édesanyja egyedül nevelte; a szülők 2001-ben váltak el, édesapja Kecskeméten építőipari vállalkozó. Hogy hogy jutott idáig? – Az apai nagymamám kemény asszony. Elvitte a gyerekeit libát tépni hajnal öttől délután ötig, vagy odaállította aput a kapa mellé, amikor a kapa még nagyobb volt nála. Mikor eljött az este, a nagymama megkérdezte, dolgozni akarnak, vagy az eszükből megélni. Attól fogva mindegyik gyereke bejárt az iskolába. Innen indult apu: tízen aludtak egy szobában, békák között, de sikerült kitörni. Ma nagy háza és szép autója van, mindkét testvérem nála dolgozik.
A gyönyörű cigánylány érettségi után ugyan jogra készült, de beszippantotta az állatszeretet, és angol bulldogok tenyésztésébe kezdett. Ám, mint meséli, édesapja két tanult húga bűvkörébe került, akik nagy hatással voltak rá: Nagy Ludmilla építészmérnök, későbbi romológus és Nagy Viola, aki Baján kezdte a lováriban való elmélyülést, majd Pécsen végzett mesterszakon, miközben elszánt segítője a jánoshalmai cigánygyerekeknek. Utóbbi nagynénje kísérte el Krisztinát a lovári nyelvvizsgára, ahol hamar bebizonyította: mindent tud ebből az izgalmas, dallamos nyelvből.
– Nem volt nehéz dolgom. Otthon, Öcsödön, mindenki cigányul beszél. Lovári az anyanyelvünk, aztán amikor bekerültünk az óvodába, az iskolába, akkor megtanultunk magyarul. A mai napig, ha hazamegyek, rohanok a szobámba átöltözni: hosszú szoknyát veszek, zárt felsőt, letörlöm a sminket, kontyba kötöm a hajam.
A konty mint családi állapot
Tudvalevő, a cigány hagyomány szerint a nők akkor viselnek kontyot, ha elkeltek. Krisztina idén télen az interneten ismerkedett meg a mátészalkai pedagóguscsaládból származó, de gyermekkora óta Debrecenben élő Mátéval. Néhány cserkeszőlői randevú után Krisztina szerelméhez költözött a cívisvárosba, azóta együtt vannak. Máté tolmács, Krisztina lovárit oktat, és következetesen úgy emlegeti az élettársát, az uram, a férjem. Pedig nem az. – Nagy roma lagzi már biztosan nem lesz. Fehér ruhát cigánylány csak akkor viselhet, ha szűzen megy férjhez. Össze fogunk házasodni két tanúval a hivatalban, aztán majd hazaviszem a bekeretezett fotót anyunak és a nagymamáknak, hogy lássák, elkeltem.
Máté, aki egyébként barnább, mint én – mondja nevetve – mindig vidáman meséli társaságban, hogy a nagymamáimnak aranyfoga és tetoválása van. Bizony: a régi asszonyok az alkarjukra íratták a családfát, valamennyi hozzátartozójuk nevét. A mai napig rózsás szoknyát viselnek, kék alapon fehér virágmintás kötővel. Édesanyám már lazább: melírozott szőke a haja van és szolidabb hosszú szoknyát visel. Tehát
aki megkérdezi, cigány vagyok-e, annak azt felelem: eredeti.
Már Debrecenben éltünk, amikor elkapott valami: beöltöztem a legszebb szoknyámba, gyógypapucsot vettem hozzá, kontyba kötöttem a hajam, és kimentem az utcára. Anyu azt mondta, hülyeséget csinálok, de végül nem bámult meg senki. Ahogy szerintem ma már egy ettől sokkal vadabb öltözetű járókelőre sem figyelnek fel az emberek… Szintén utcai élmény, de más jellegű: olyan cigányzenét hallgatnak magyar fiatalok, amit én sose hallgatnék. Még otthon se. Csettintgetnek bőszen, kiabálják a szöveget, holott nem is értik a nyelvet, azaz a mondanivalót. Számomra ez különös.
Pedig a lovári – a sokáig sztárolt, de végül be nem futott eszperantóval szemben – a világ legkönnyebb nyelve, hiszen minimális a szókészlet (200-300 szó) és puritán nyelvtani szabályai vannak. A nyelv egyszerűsége a vándorló, sátoros létformát őrzi: különféle dolgokat például ugyanazzal a szóval ír le. Ha te most a nulláról elkezdenéd tanulni, heti két másfél órás alkalommal 3-4 hónap alatt tökéletesen megtanulnád úgy, hogy otthon bele sem kellene nézned. A spanyolhoz, az olaszhoz tudnám hasonlítani a lendületességét. A nyelvvizsgán a magyar ételeket húztam tételként: 91 százalékosra teljesítettem, de csak azért, mert a tankönyv olyan alakokat ismertet, amit az élő nyelvben másképp használunk. Tudom, hiszen ebben élek benne.
Krisztinánál sokan tanulnak Debrecenben cigányul leendő papnőtől a tánctanárig. Lovári üzenete így néz ki. És remekül hangzik:
Ando Debrecina mishto hatyarav man. Thaj mure shavorenge perdal kamav te dav a romano ship.
Jól érzem magam Debrecenben, és át fogom adni a gyerekeimnek a lovári nyelv ismeretét.
Bereczki-Csák Helga
