Debrecenben folyt először vér a szabadságért
Sokan még mindig nem tudják Debrecenben, talán éppen ezért idézte fel Papp László, Debrecen polgármestere a héten a Déri Múzeumban az 1956-os kiállítások megnyitóján azt, hogy a szabadság zászlaját a cívisvárosban emelték először magasba: itt vonultak először az utcára az egyetemisták és a helyi munkások, 1956. október 23-án este hat óra körül ott dördültek el az első lövések, és Debrecenben voltak a forradalom első halálos áldozatai is.
A Cívishíren hét évvel ezelőtt, 2009-ben közöltünk egy összeállítást a debreceni eseményekről. Akkor Filep Tibor újságíró 1956-os forradalmár könyvét, illetve a Néplap korabeli számait használtuk forrásként. A forradalom hatvanadik évfordulóján érdemes újra felidézni a debreceniek bátor tetteit.
A cívisváros három órával megelőzte Budapestet!
A marxista-leninista ideológia két nagy szimbóluma, a vörös csillag és a vörös zászló október 23-án délután 2 óra körül hullott a porba a Vagongyár bejárati kapujánál.
Minden azzal kezdődött, hogy 23-án reggel debreceni diákok többezres tömege gyűlt össze az egyetem előtti téren.
„Fél 11 tájban Székelyhidi Ágoston negyedéves bölcsészhallgató felolvasta a 20 pontot az egyetem előtti téren, amelyet a jelenlevők kisebb vita után megszavaztak, és teljes egyetértésben döntöttek arról is, hogy követelik a Néplap különkiadásának megjelenését. A Kossuth egyetem alagsorában transzparenseket készítettek , képeket, zászlókat hoztak a térre, és 11 órakor 8-as sorokba rendeződve, zárt rendbe elindultak a belváros felé.”
(Filep Tibor: Debrecen 1956, p. 21-22.)
Gyülekezés az egyetem előtt
A diákok az egyetemtől jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve vonultak a belvárosi pártszékházhoz. A pártvezetés tárgyalt a diákok küldöttségével, majd Görbe János, a Csokonai Színház művésze az épület erkélyéről elszavalta Petőfi Sándor Még kér a nép című versét.
„A zászlóvivő Kozák József, a Mezőgazdasági Akadémia hallgatója. Egymást követték a kórusban hangoztatott jelszavak, a 48-as forradalmi dalok. A tüntetésen elhangzó, ismétlődő jelmondatok: Le a sztálinistákkal! Vissza Nagy Imrét! Munkásoknak nagyobb bért, ezt kéri a magyar nép! Független Magyarországot! Szűnjön meg a beadás, csökkentsék az adókat! Kossuth-címert akarunk! Farkas-ügyben nyílt tárgyalást! Szabad sajtó, szabad nép, visszahozzuk Nagy Imrét!...A járókelők a megdöbbenéstől felocsúdva integetve, tapsolva köszöntötték a felvonulókat.”
(Filep Tibor: Debrecen 1956 24p.)
Délután ötkor folytatódott a tanácskozás a debreceni egyetemen, majd a diákok hat óra körül ismét a városközpontba vonultak, de most már a város lakossága is folyamatosan csatlakozott hozzájuk.
Az Alföld palota előtt
„Az utcára ezrek és ezrek sereglettek, akik lelkesen tapsoltak a fiatalok megmozdulásának, és köszöntötték őket. A nézők közül százan és százan csatlakoztak a fiatalok hadoszlopához, s mire beértek a Nagytemplom elé, soraik több ezerre duzzadtak. A megyei pártbizottság előtt csatlakoztak hozzájuk, középiskolás diákok. Itt lelkes forró hangulatban újra felhangoztak azok a követelések, amelyet az egyetemi hallgatók fogalmaztak.”
(Néplap, 1956. október 24.)
A sortűz
Hat óra körül a megyei rendőrkapitányság Kossuth utcai székházából figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a békés tüntetőkre. A sortűznek két halottja és számos sebesültje volt.
Filep Tibor könyvéből kiderül, hogy ezután az ÁVH-sok kiszorították az embereket a Kossuth és a Piac utcáról. A megyei pártbizottság megalakította a Honvédelmi Bizottságot, éjjelre kijárási, másnapra csoportosulási tilalmat rendelt el. Október 24. és 27. között drámai napokat élt át a város. A telefon-összeköttetés a fővárossal megszakadt, a lapok már nem érkeztek meg Debrecenbe, az itteniek annyit tudtak a Budapesten történtekről, amennyit a rádióból, és az alig hallható Szabad Európa Rádióból meg lehetett tudni.
Végül Für Lajos egyetemi tanársegéd vezetésével történt meg a hatalomátvétel. A szabadság november 4-ig tartott Debrecenben.