Cívishír: – Több mint 100 videoklipet, számos koncertfilmet, reklámfilmet és image filmet rendezett. Melyik a kedvence?
Tokay Péter: – Több is van. A Tankcsapda Köszönet, doktor című klipjét nagyon szeretem, aztán az egyik zenekarnak készítettünk egy erotikusabb jellegű videoklipet, az nagyon jó kis forgatás volt. Igazából minden klipem tetszik, de mindemellett egyikkel sem vagyok megelégedve százszázalékosan. Talán a Tankcsapdával lehet videoklipek szempontjából a legjobban kiteljesedni; van elég idő rá, anyagi szempontból sem annyira korlátozottak a lehetőségek, s mivel rockerek, még jobban szabadkezet kapunk. Nekik már nem kell foglalkozni annyira a médiával, ezért jobban ránk hagyatkoznak, és készíthetünk kicsit duhajabb videoklipet is.

Cívishír: – Néz filmeket a szabad idejében?
Tokay Péter: – Szinte mindenfélét. Szimplán szórakozásból már nem tudok filmet nézni: ez szakmai ártalom. Ha beülök egy mozifilmre, elvárom, hogy képileg-hangilag látványos legyen, és sztori szempontjából is megállja a helyét – ritka, hogy ezek találkoznak. Nagyon kritikus vagyok, ha filmről van szó. Keresztapa-rajongóként szeretem a régi maffiafilmeket, egy-két újabbat is, például a Téglát.

Cívishír: – Jelölték a Beck’s példakép kerestetik kampányában.
Tokay Péter: – Nagyon örültem neki. A hét végén fog lezárulni a szavazás. Jelöltek zenészeket, sportolókat, rendezőket, olyan fiatalokat, akik letettek már valamit Magyarországon az asztalra; olyan nagy nevek is vannak köztük, akikre felnézek; remek érzés, hogy engem is ezek közé az emberek közé sorolnak.

Cívishír: – Önnek ki a példaképe?
Tokay Péter: – Sok van. Például Francis Ford Coppola. Ahogy tud bánni a karakterekkel, ahogy tudja vezetni nagyon lassan, de mégsem unalmasan a sztorit, a cselekményt… Színészek közül Al Pacino, Marlon Brando, Edward Norton, Robert de Niro… Magyarok közül Koltai Lajos. Szubjektív, hogy mi a jó film és mi nem. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz rendező. Hogy tetszik egy film, függ attól, hogy milyen állapotban nézi meg az ember és még egy sor dologtól. Amit inkább értékelek egy rendezőben, az a kitartás, az elhivatottság. George Lucas, mikor elkezdte forgatni a Csillagok háborúját, elfogyasztott több producert, de nagyon elszánt volt, és megvalósította az álmát. Minden szakmában példaértékű, hogy végig tudja csinálni, amit eltervez, tudjon ragaszkodni ahhoz, amit szeret.

Cívshír: – Van valaki, akit vetélytársnak tekint magyarok közül?
Tokay Péter: – Nincs. Sok embert ismerek a szakmában, jóban is vagyunk, azért keresnek meg, mert tudják, milyen a stílusom, vagy mert tudják, mire számíthatnak tőlem. Lehet a legjobb oparatőrrel is olyan klipet csinálni, ami egyáltalán nem tetszik nekem, és nagy előkészületek nélkül is létrejöhet valami jó. Ez történt a Supernem egyik klipjével, amivel megnyertem a Viva Commetet, holott szerintem egyszerű kis történet volt.

Cívishír: – Egy nagyjátékfilm az álma. Miről szól majd?
Tokay Péter: – Titok egyelőre. Már készül a forgatókönyve. Dráma lesz, egy pszichodráma. Sok első rendező úgy próbálkozik, hogy ismertebb, keresettebb legyen, hogy készít egy erőszakmentes, erotikamentes, vér- és káromkodásmentes filmet. Minél kevésbé legyen erőszakos, és ki lehessen tenni a 12-es karikát, és ez által legyen úgymond populárisabb, jobban eladható – én teljesen eltávolodom ettől. Jövő nyáron szeretnénk elkezdeni a forgatást, persze ennek még anyagi vonzata is van. Nagyon könnyen behatárolható a téma: kőkemény társadalomkritika, ami megállná a helyét bármelyik nagyvárosban, bármelyik országban a világon: persze át lesz itatva egy kis magyarság szaggal. Kulturális problémákról szól: arról, hogy a fiatalok hogy viselkednek, mihez hogy viszonyulnak, politikai, etnikai dolgokról, mi hogy működik és hogy nem. Fel vagyok készülve, hogy negatív kritikát kap majd, holott csak a valóságot tükrözi.

Cívishír: – Ausztráliában tanult, mi volt ott más?
Tokay Péter: – Teljesen más az oktatás. Az amerikai filmekben lehetett ilyet látni, mint amilyen volt az ausztrál Szívtipró gimi. Rengeteg fakultáció volt. Elsősként nem volt gond, ha nem tudtad, mivel akarsz foglalkozni. Felvehettél órákat, és ha nem tetszett, fél év után leadhattad. Persze voltak fix órák, amiket meg kellett csinálni, de szabadon eldönthetted, hogy mit szeretnél tanulni. Így vettem fel a multimédiát, és annyira tetszett, hogy főiskolán is folytattam. Ez nem olyan, mint itthon. Fejlett szoftvereken dolgoztunk, mellette pedig a filmezés művészeti részét is tanultuk. Szabadkezet kaptunk: egyszerre írtunk, és azonnal meg is csináltuk azt.

Cívishír: – Min dolgoznak jelenleg?
Tokay Péter: – Most fejeztünk be a Kölcsey Központnak egy filmet, a FőnixRendezvényszervező Kht. filmjét, a Campus Fesztivál és az EFOTT reklámszpotját, a Tankcsapda20 éves jubileumi koncert DVD-jét, egy Depresszió videoklipet… rengeteg mindent csinálunk.

Cívishír: – Valamelyik fesztiválon ott lesz?
Tokay Péter: – Talán az Azfesztre kimegyek, de nem dolgozni.

Cívishír: – A nőknél előny vagy hátrány ez a szakma?
Tokay Péter: – Rosszul viszonyulnak hozzá. Nincs szinte szabadidő, nincsenek hétvégék, ünnepnapok, nem könnyű összeegyeztetni a normális napi programmal ezeket a dolgokat. Nem igazán értik meg, ha például éjszaka kettőkor felhív valamelyik zenész, mert akkor jut eszébe valami, vagy elmegyünk és egy pubban tárgyalunk valamelyik együttessel. Nehezen tolerálják.

Cívishír: – Milyen díjakat szeretne elnyerni?
Tokay Péter: – Nekem az az elismerés, hogy aki egyszer dolgozott velem, az többször is visszajön. Hogy tudják, megbízhatnak bennem, és a végeredményben sosem csalódnak. A másik: nagyon sok megrendelővel baráti kapcsolat alakul ki. Ez az érték, és a visszaigazolás. A siker.

K.A.