Rehabilitált feminizmus

– Ha valaki feministának nyilvánítja magát manapság, akkor társadalmi ellenérzésekre számíthat. Ám azt mondom, hogy mindannyian, akik ebben a teremben ülünk, kivétel nélkül feministák vagyunk, bizonyos értelemben. Bebizonyítom – mondta Dr. Hadas Miklós szociológus október 28-án az Esélyegyenlőségi konferencián, majd kérte, hogy emeljék fel a kezüket azok, akik úgy gondolják, hogy a női agy biológiailag kevésbé képes komplex szellemi tevékenységre képes, mint a férfiaké. Száz évvel ezelőtt így gondolták, és nem járhattak jogi vagy közgazdasági egyetemekre a nők. Az, hogy ez – és még számtalan esély, lehetőség, előítélet vagy viselkedési szabály, amit régebben a férfiuralmi társadalom fogalmazott meg – megváltozott, sőt ellenkezője beépült a szemléletünkbe, a feminista mozgalomnak köszönhető.

Csökkennek a különbségek

Mára a nők többen járnak egyetemre, sőt jobban tanulnak – az más kérdés, hogy karrieresélyeik hatalmi pozíciókban továbbra is rosszabbak a férfiakénál, létezik az „üvegplafon”. A pedagógiai pálya például erősen elnőiesedett – többnyire az alacsony jövedelem miatt –, az iskolaigazgatók között ehhez képest kevés a nők aránya. – Nem arról van szó, hogy a nők kevésbé lennének alkalmasak a vezető szerepre, hanem arról, hogy hiába feminizálódott a pálya, a hatalmi pozíciókban a férfiakat találjuk. Ugyanez a helyzet a színházi, egyházi, gazdasági és egészségügyi intézmények körében.
A fizetésekben is találunk különbséget, jelenleg egy nő 91 százalékát kapja egy férfi fizetésének, ugyanazért a munkáért. Tíz éve ez az arány 85, negyven éve 60 százalék volt.
Igaz, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, vagy kisebb esélyük van vezető szerepre, de ez az esélykülönbség csökken.

Debrecen a leginkább női

A politikai életben közismert a férfiak túlsúlya, de az már kevésbé, hogy a parlamenti képviselők 12 százaléka nő, és ezzel nagyon rosszul szerepel hazánk az Európai Unió „ranglistáján”: Ukrajna, Albánia és Szerbia, Montenegro van csak mögöttünk a lista végén. A másik oldalon Svédország, Finnország és Hollandia áll, ezekben az országokban a parlamenti képviselőik 40-45 százaléka nő.
A fővárosi és a megyei önkormányzatokban szintén 12 százalékos a hölgyképviselet, kivéve Hajdú-Bihar és Heves megyét, közgyűléseiken a képviselők 20 százaléka hölgy.

„Asszony verve….”

A családon belüli erőszak kifejezi mikro- és intimszférában a férfiuralmi társadalom hátrányait. Ezeknek az erőszakos bűncselekményeknek a 87 százalékát férfi követi el a feleség, a gyerek vagy a szülők ellen. Évente 60-70 ember esik áldozatul az erőszaknak. – Tudatosítani kell, hogy a családon belüli erőszak közfelelősség: rajtunk is múlik, hogy mit tűrünk el a családban, a szomszédunktól, a rokonságban – fűzte a témához a szakember, s megjegyezte: nem állítom, hogy senki nem ért egyet azzal a szólással, hogy „asszony verve jó…”, de az, hogy ezt már nem merik felvállalni, akik így gondolják, az is a feminizmusnak köszönhető.

Kitért arra, hogy a történelmi férfiuralom számlájára írható az is, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek. Harcos, másokat legyőző szerepük arra készteti őket, hogy rizikósabb életet éljenek: később mennek orvoshoz, nem vigyáznak az egészségükre, kockáztatnak. Úgy érzik, helyt kell állniuk a munkaerőpiacon és a magánéletben. Hangsúlyozta, hogy ez a szerep nevelés, szocializáció eredménye – miként a nők gondoskodásra hangoltsága is nem biológiai eredetű, hanem a történelmi hagyományokra vezethető vissza.
E szerepek tükröződnek a pszichiátriai betegségekben is: az alkoholista emberek 80 százaléka férfi, a hangulatzavarral kezelt páciensek – neurózis, depresszió, gyógyszerfüggés – 75 százaléka nő.

Van fény az alagút végén

– Igen, mi Magyarországon férfiuralmi társadalomban élünk. De a férfiuralom brutalitása, magától értetődése nem olyan, mint régen: hosszútávon az esélyegyenlőséghez tartunk: „Van fény az alagút végén” – zárta szavait az előadó.

A fogyatékossággal élő fiatalok esélyegyenlőségeit kutatta Laki Ildikó, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének szakembere. – Nagyon rosszak tapasztalataink a munkáltatók közözött. Hét régió 21 szervezeténél jártunk. Legkevésbé az állami és gazdasági szervezetek foglalkoztatnának fogyatékkal élő embereket, és leginkább a civil és nonprofit szervezetek nyitottak – mondta Laki Ildikó. Felmérések mutatják, hogy vagy nem jutnak be munkahelyekre nehezebb sorsú társaink vagy nem kapnak értelmes munkát. Sok helyen a közlekedés is gond: 2008 decemberében például a hazai közintézmények 42,8 százaléka nem volt akadálymentesítve.
Ezzel ellentétes, pozitív eredményt hoztak az egyetemek. Az ország hallgatóinak 93-94 százaléka az elfogadásról, pozitív viszonyulásáról tett bizonyságot a fogyatékossággal élő fiatalok, azaz a kortárscsoport iránt. Két-három főiskolán esélyegyenlőségi képzést is tudnak indítani, van érdeklődés.
A kirekesztettség jut munkaerőpiacon, oktatásban, egészségügyi, szociális, sőt jogi téren a fogyatékossággal élőknek – s még az esélyegyenlőségi törvényben is akad hiányosság. Az érintetteket családjukkal együtt az elszegényedés fenyegeti – foglalta össze a kutató, de hozzáfűzte, hogy a modern kor előtt mindig a teljes kirekesztődés várt a nehéz sorsúakra, s ez a 21. században változott: a szemlélet, a paradigma inkább az integrációra és gyakorlati megvalósulására alapoz – A társadalom elfogadó mechanizmusa elindult és jó úton halad – jegyezte meg.

Piros Éva