Pünkösd: lángnyelvekben jött a Szentlélek
„Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Amikor pedig elérkezett a Szentlélek eljövetelének napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (2,1-4.)
Térjetek meg!
Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, és csodálkoztak, Péter beszélni kezdett és elmagyarázta, hogy amit látnak, az a próféciák beteljesedése, és erre a végkövetkeztetésre jutott: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette! E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. … Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (2,36-41.)
Bérmálások napja
A liturgiában az ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak – bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem – kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja.
A „Szentlélek a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) harmadik személyének a tulajdonneve. Jézus nevezi őt így is: Vígasztaló, Pártfogó, és az Igazság Lelke. A Szentlélek szimbólumai: Az élő víz, mely Krisztus átszúrt szívéből fakad és oltja a megkereszteltek szomját; az olajjal való megkenés, amely a bérmálás szentségi jele; a tűz, mely átformálja azt, amivel kapcsolatba kerül; a homályos vagy világító felhő, melyben az isteni dicsőség mutatkozik meg; a kézrátétel, mely közvetíti a Lelket; a galamb, mely leereszkedett Krisztusra a keresztségkor és rajta maradt.
