Megnyílt az új évad; az ünnep elmaradt
Senki, még csak halkan sem zúgolódott amiatt, hogy a megnyitót 25 perces késéssel kezdték. A sorokban - többek között - Cserhalmi Györggyel, Kóti Árpáddal, Dánielfy Zsolttal, az anyai örömök előtt álló Szűcs Katával mindenki a halálhír által letaglózva várakozott. Az ünnep elmaradt. A hétfőn este Szegeden, előadás közben tragikusan elhunyt Nagy László Zsolt emlékének néma felállással adóztak a megjelentek: ezúttal mindenki közönség volt, egyedül ő a színész.
Helyrehoznák a szabadtéri színpadot
Kósa Lajos polgármester részvétét fejezte ki a társulatnak fiatal kollégájuk halála miatt. Mint mondta, a várost is veszteség érte, az évadot így illik az ő emlékének szentelni. Ez után röviden méltatta a Csokonai közelmúltbéli teljesítményét, ami alapján számos vonatkozásban az ország egyik legjobb színháza lett. – Az elvárásoknak azonban tudni kell megfelelni. Nem lehet, hogy a Csokonai Színház finanszírozási vagy infrastrukturális problémák miatt ne tudjon lépést tartani más intézményekkel, hiszen képes megszólítani a debreceni színházkedvelőket és a régió közönségét is. Előrevetítette, komoly kihívások előtt áll a teátrum: amellett, hogy a világ egyik legjobb rendezőjét várja falai közé, bemutatkozik Párizsban és Moszkvában is. Szót ejtett a Latinovits Színházról mint legégetőbb „házi feladatról”: azt mondta, kizárólag önerőre támaszkodva nagyon nehéz lesz megvalósítani. A nagyerdei szabadtéri színpad sorsával kapcsolatban bizakodóbb volt: a debreceni nyári színjátszásnak majdan otthontadó terepet be kell építeni egy ésszerű Nagyerdő-rekonstrukciós programba.
Legyen a színház menedék!
Vidnyánszky Attila direktor – érthető módon – egyetlen szót sem ejtett az új évad darabjairól. Az utóbbi hónapokban elhunyt három munkatársra (Szenes Lajosra, Nagy Imrére és Nagy László Zsoltra) emlékezett. Felidézte, a színháznak menedéket kellene nyújtani a hétköznapok szennyével szemben. – Nem vigyáz ránk senki, ha egymásra nem vigyázunk – mondta megrendülten. – Nagy László Zsolt kovász volt. Tőle szeretetre méltóbb fiút a mai színházi életben nem lehetett volna találni. Talán fent megirigyelték, hogy köztünk van…
Bereczki-Csák Helga
