Erőt ad, hogy még mondhatom: magyar vagyok

Mintha még az ég is az orosz fronton elhunyt katonákat siratta volna, szürke eső fogadta a megemlékezésre érkezőket a Medgyessy sétány világháborús emlékműve mellett. A zászlók és virágok mellett bús arc is figyelt: Baranyai Imrét, a doni katasztrófa egyik túlélőjét kérték fel, hogy – hajlott korára tekintettel tolmácsolásban – mesélje el emlékeit.
Szovjet földön
Rövid beszédben idézte fel a második világháború eseményeit Kulcsár Gergely, a Jobbik Hajdú-Bihar megyei alelnöke. A történelmi előzmények, a belépés okai és a háború kimenetele mellett külön kitért a Don-kanyarban szolgáló katonák méltatására, és az itthon maradott családok nyomorára. A 2. magyar hadseregben szolgáló férfiakat hősöknek nevezte, és reményét fejezte ki afelől, hogy a nemzet „megfogyhat bár, de meg nem törik”. Szőllősi István, aki a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében beszélt, szintén tiszteletét tette a katonák előtt, majd felhívta a figyelmet: fontos, hogy a fiatalok ne feledkezzenek meg hazájuk történelméről. – Erőt ad – árulta el –, hogy még mondhatom: magyar vagyok.
Újabb rendszerváltást
– A mai világban el sem tudják képzelni, mit kellett átélniük a katonáknak az orosz fronton – jegyezte meg a Jobbik országgyűlési képviselője, Kulcsár Gergely. Beszédében ő is megemlítette a történelmi hátteret és Jány Gusztáv szerepét a Don-kanyarnál történtekben, azonban nem csak a múlt eseményeiről szólt: kritizálta a mai politikai hatalmat, és felemelte hangját az egykori kommunista rendszer „maradványai” miatt is. – A hősökre mindig kötelességünk emlékezni, akárhányszor felejtették el kárpótolni ’90 óta a kommunista áldozatok rokonait – vélte. Végezetül új értékrendet tanácsolt, amelyben nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemzeti tragédiákról való megemlékezésre.
A megemlékezés koszorúzással és mécsesgyújtással zárult – az eljött szervezetek és magánszemélyek egyaránt elhelyeztek néhány szál virágot a műemléken szereplő katonák lába előtt.













































