Reformpedagógus arról, hogy első a gyerek. És a második. És a sokadik is

civishir.hu

2015.01.26. 09:10

Reformpedagógus arról, hogy első a gyerek. És a második. És a sokadik is

A debreceni Béres Mária saját módszerrel oktat. Békén hagyja a gyereket, nem öli ki belőle  a kíváncsiságot. Ahogy a közoktatás oly gyakran. Hisz’ meg van kötve a keze. Cívishír-interjú

Hirdetés

Cívishír: Minden szülő hajlamos azt hinni, az ő gyereke a legek lege. Aztán kiderül, hogy rosszul fogja a ceruzát, képtelen kontrollálni az indulatait, vagy épp nem érint meg egy ételt. Komplex dolgok ezek, nem lehet rájuk bevenni egy gyógyszert. Hol kell kezdeni?
Béres Mária: A legfontosabb, hogy el kell fogadnunk gyermekünket olyannak, amilyen. Tisztelnünk kell az ő egyéniségét, olykor a „másságát”. És itt nem csak, és nem kimondottan a SNI (sajátos nevelési igényű) gyermekekre gondolok. Ha megnézünk ma egy egészséges, ép értelműekből álló óvodai csoportot, vagy iskolai osztályt, bizony ott is óriási a különbség az egyes gyermekek között.  Szinte mindegyik MÁS! Vannak is problémák, viszont a hozzájuk való közelítés számomra elfogadhatatlan. Nem gondolnám, hogy azokat, akik egy kicsit eltérnek az átlagtól, egyből nevelési tanácsadóba, illetve pszichológushoz kellene küldeni. Ha az adott közösségben a pedagógus nem tudja megoldani, kezelni a problémát, akkor szerintem egy kívülállónak sem lesz egyszerű. Nem is biztos, hogy ilyenkor „kezelni” kellene. Csupán az a „problémás” gyermek nem fér bele a pedagógus által megálmodott „kockába”! Oda kellene rájuk figyelni! Én mindig elmondom, érdemes lenne utánanézni a dolgoknak. Olvasgatni egy kicsit az indigó, szivárvány és kristály gyermekekről is. Igazad van, állandó a szülői és pedagógiai aggodalom, hogy rondán ír a gyerek! Na, akkor gyorsan vegyünk neki füzetet itthonra, de még a mamákhoz is, hogy amikor egy kis ideje van szegény gyereknek, akkor írjon! De nem ám akármit! Hadd kanyarítsa azokat a köröket, írja a fecskevonalat (lehet, fecskét még sose látott…), írja a kapuvonalat, holott „olyan” kapu elvétve akad… Kanyarítsa a görbe esernyővonalat, pedig mennyi sok egyenes szárú esernyő van már! És még sorolhatnám. Nem ezekkel a gyakorlatokkal lesz szebb az írása. Nem! A kicsiny ujjait kellene, kellett volna felkészíteni az írásra a rengeteg olyan gyakorlatokkal, melyek az író kéz három ujját edzenék. Sok olyan gyermeki képesség van, amelynek a fejlesztése valóban háttérbe szorul. Erről viszont nem minden esetben tehet a pedagógus, hisz’ kötve van a keze.

Cívishír: Szakértőhöz fordulni egy gyerekkel a magyar néplélek szerint szinte még mindig szégyen. Az anyákra, apákra ráférne egy kis bátorítás, hiszen aki tanácsadásra megy, az nem feltétlenül beteg.
Béres Mária: Szükség van a szakértőkre, ez természetes. Viszont az én álláspontom az, ha az óvodai, iskolai csoporton belül, illetve a családon belül keletkezett problémát az ott lévők nem tudják megoldani, akkor nehezen hiszem el, hogy 45 perc alatt túl sok segítséget adhat kívülálló szakember, más környezetben. Az anyákra, apákra meg persze, hogy jobban oda kellene figyelni, hisz’ a napi hajtás után nem mindig jut idő, energia és kedv a saját gyermekeikre.

Cívishír: Maria Montessori pedagógiájának talaján fejlesztetted ki a saját módszered (BMM) – ennek egyik alapelve, hogy a gyermek szabad. Ám a mai magyar közoktatásról pont nem ez az első kép, ami beugrik, sőt.
Béres Mária: A gyermek megszületésekor szabad. Ez a szabadság, valljuk be őszintén, hellyel-közzel az óvodáskor végéig meg is marad. Akkor viszont történik valami. A mai magyar óvodák előszeretettel alkalmazzák az iskolai előkészítő foglalkozásokat, ahol tesztelik a gyermek tudását, és azt, hogy képes lesz-e megülni majd 45 percig. Hmmm.  Szívesen vitatkoznék azokkal, akik úgy gondolják, ez a tuti megoldás, és így reális képet kapnak. Tudvalevő, a gyermek a fejlődésének ebben a szakaszában már elér oda, hogy mindenre kíváncsi, minden érdekli, és szeret is „tanulni”. Ebbe tudnak talán belekapaszkodni a pedagógusok, és ez az, amit könnyen el is tudnak rontani.  Az iskolák, illetve a kollégák többsége ugyanis (megfelelve az előírtaknak) nem mer változtatni. Így aztán szépen, lassan kiöljük a ránk bízott csemetékből a kíváncsiságot, az érdeklődést. Hogy a közoktatás hibás-e? Nem reszortom eldönteni. De hogy nem jó irányba megyünk, és hogy valami nagyon nem jól működik, az egyszer biztos! Az egyik legnagyobb baj talán, hogy még mindig szívesen alkalmazzák sokan a poroszos oktatási rendszert, ami köztudott, hogy összeegyeztethetetlen a mai 6-7 éves gyermek viselkedésével.

Cívishír: Szülőként, pedagógusként tehetünk azért, hogy a tanítási anyag fölé emelkedjen a gyerek? Hogy ő legyen a fontosabb a maga egyediségével, kialakítva hozzá a megfelelő tanulási környezetet. Van erre idő és pénz?
Béres Mária: Tehetünk-e? Tennünk kell! Számomra ez soha nem volt kérdés. A gyermeknek kell, hogy a legfontosabb legyen, ő legyen az első, a második és a sokadik is a maga egyediségével. A tanításra szánt anyagot pedig kínáljuk fel, amiből majd ők választanak. A tananyagot eszközök, könyvek, lexikonok formájában helyezzük a nyitott polcokra, hogy mindenki lásson mindent. Hogy érdeklődésére hagyatkozva szemezgessen. Megfelelő tanulási környezet? Igen, az is nagyon fontos. Ehhez pedig pénz kell, nagyon sok pénz! Én nem voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy lett volna pályázati pénz az iskolában, így saját erőből lett a parkettázás megoldva, a festés, a nyitott polcok, szőnyegek, tanulásra szánt eszközök, … és még sorolhatnám. Idő? Kevés nekem a nap 24 órája.

Cívishír: Értelmileg akadályozott gyermekek között szereztél rengeteg tapasztalatot és értél el megannyi sikert. Mi a legmegbízhatóbb visszajelzés számodra?
Béres Mária: 28 évet töltöttem el a pedagógusi pályán, többnyire óvónőként, mikor éreztem, váltani kell. 2006 szeptembere óta járom a saját utamat. Hála és köszönet az akkori intézményvezetőmnek, Szabó Imre igazgató úrnak, ki lehetőséget adott, hogy elinduljak a göröngyös úton. Nálunk az a szokás, hogy elsőtől 8. osztályig visz egy pedagógus egy osztályt. Tehát a „régi” csoportom csupán 5 hónapja nincs velem. A 8 év alatt végig szabad tanulási formában dolgoztam. Soha nem voltak arra kényszerítve, hogy beüljenek a padba, és engem, a „mindentudó” pedagógust hallgassanak. Jöttek, mentek, kísérleteztek, felfedeztek, csodálkoztak. Szabadon! Öt hónap elteltével pozitívumként tudom elkönyvelni, hogy hiába nem ültek nálam órákon át, könnyen alkalmazkodtak a „szigorúbb” elvárásokhoz. Fejlődtek, okosodtak annyira, amennyire saját képességeik ezt lehetővé tették. Jól érezték magukat. Értelmileg akadályozott gyermekekről van szó. Tudom, nehéz élet vár rájuk és családjukra. Viszont az vigasztal, hogy hozzásegítettem őket ahhoz, hogy legyen életükben 8 gyönyörű év.

Cívishír: Meglátásod szerint melyek azok a gyermeki képességek, amelyek manapság leginkább háttérben maradnak, elnyomódnak, emiatt fejlesztésre szorulnak?
Béres Mária: Hiába van fejlesztőpedagógusi képesítésem is, úgy érzem, hogy eljön a gyermek életében az a szakasz, amikor nem a pedagógusnak kell őt fejleszteni. (Igazából nem is szeretem ezt a szót!) Tapasztalatom szerint nem azt a kort éljük már, amikor annyira bele kellene szólnunk a gyermek „életébe”, és irányítanunk kellene még a gondolatait is. Sokkal egyszerűbben és sokkal eredményesebben dolgozhatnánk, ha figyelembe vennénk a gyermekek különbözőségeit. Az osztályom kínálatát tekintve egy óriási svédasztal, amiből a gyermek mindig azt választ, amit szeretne, és azzal annyi ideig foglalatoskodik, ameddig éppen kedve van.  Az általam elkészített rengeteg eszköz pedig a gyermeki használat által válik fejlesztőeszközzé. Ha a gyermeki képességek fejlesztésre szorulnak, annak egyik meghatározó oka lehet, hogy a gyermek szabadságától megfosztottan éli napjait. Nincs ideje önállóan „fejlődni”. Mindig meg kell felelnie az elvárásoknak.

Cívishír: Anyaként a saját gyermekeidnél alkalmaztad a módszert? Ha igen, milyen eredménnyel?
Béres Mária: Áhhh, az én gyermekeim már felnőttek voltak, mikor nekem lehetőségem lett az álmaim megvalósítására. Az ő gyerekkorukban más volt még minden. Viszont akkor sem voltam egy egyszerű eset, ha a gyermekek szabadságáról volt szó. Harcoltam az igazamért.

Cívishír: Adódik alkalmad arra, hogy másokkal is megoszd a tapasztalataidat?
Van egy 30 órás akkreditált képzésem, aminek én vagyok az alapítója, indítója és trénere is.  Az elmúlt 15 hónapban 17 képzést tartottam pedagógusoknak, szülőknek. Ezekből kettőt határon túl: Csíkszentmártonban és Kuvaitban. Eszközeimet levédettem, a módszerem pedig a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által védjegyoltalommal védett. Hajlandó vagyok átadni tapasztalataimat bárkinek. Folyamatosan szerveződnek a képzések, melyeket mindig hétvégén, pénteken déltől vasárnap estig tartok. A képzésre én utazom, és viszem az eszközeimet is. Zárszóként kívánom, hogy átgondolva pedagógusi hitvallásunkat, egyre többen legyünk képesek változtatni, mást akarni. Én már MÁST AKAROK. Akarjunk együtt, közösen is MÁS-t!

- BCSH -

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés