És akkor lefolyt százezer köbméter cián a Tiszán...
Sokan emlékeznek még a 17 éve történt ökológiai katasztrófára. 2000. január 30-án éjszaka egy aranymosással foglalkozó nagybányai bányaipari vállalat telephelyéről százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. A vállalatnál nem volt kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet a szennyezés lokalizálására, enyhítésére. A Tisza élővilága magára maradt.
Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán. A szennyezés súlyosságát jelezte, hogy a minden élőlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt.
A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak enyhítésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásán dolgoztak, az élővilág megóvása mellett a tömeges halpusztulás után a tetemeket is eltávolították. Folyamatosan tájékoztatták a lakosságot, kapcsolatot tartottak az érintett településekkel és szakmai támogatást nyújtottak az önkormányzatok védekezési feladataihoz.
A ciánszennyezés végigpusztította a Hajdú-Bihar megyei Tisza-szakasz élővilágát, kisebb mennyiség bejutott a tiszalöki zsilipen keresztül a Keleti-főcsatornába is. A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét.
