Cserfes percek: éjszakai rémségek

Az alvászavarok gyakoriak gyermekkorban. A gyerekek 10-15 százalékát is érinthetik. Nem kell tőlük megijednünk, jó eséllyel maguktól is megszűnnek.

A csecsemők napjuk nagy részét alvással töltik, az első időkben 18 órát is alszanak a 24-ből, persze nem összefüggően, leginkább 2-3 órákat egyben. Ahogyan fejlődnek, alvásigényük csökken, egyre inkább felváltják a pihenést az aktív tevékenységek. Az alvási idők viszont hosszabbodnak: szerencsés esetben megnyúlhatnak 6-7 órára is. A csecsemők sokszor felébrednek éjszaka, de nem feltétlenül vesszük észre, ez az úgynevezett „csendes ébrenlét” fázisa. Ilyenkor ébren vannak, akár gügyögnek is, izegnek-mozognak, de nem jelzik szükségleteiket, nem sírnak és nem sokkal később vissza is alszanak. Erre a szülők reagálhatnak, megnyugtatják, ringatják, felveszik. Így a gyermek, hogy éberebbé válik, sokkal nehezebben tud visszaaludni. Ilyenkor hagyjuk, hadd aludjon a kicsi magától vissza!

Az egyik legfélelmetesebb alvászavar a pavor nocturnus, amikor a gyermek pánikszerű sikoltozással ébred. Ez a szülőt nyilván nagyon meglepi és megijed tőle. A gyermek ilyenkor megnyugtathatatlan, és amikor ébreszteni próbálják, még zavartabb lesz. Ahogy vége, a gyermek visszaalszik, és sem utána, sem felébredve nem emlékszik az éjszaka eseményeire. Ez az epizód az alvásidő első harmadában, rendszerint éjfél előtt jelentkezik. Ahogyan a gyermek nő, az esetek ritkábbá válnak, majd teljesen elhagyja.

Ezt az alvászavart 6 éves korig nem érdemes pszichés okra visszavezetni, hiszen gyakorinak mondható. 7 év fölött már érdemes szakorvos tanácsát kérni.

Ébresszük? Ne ébresszük?

Ha nem reagál a megnyugtatásra, maradjunk ott, nehogy megsérüljön. Nem kell felébreszteni, inkább csak nyugtatni, hogy minél hamarabb visszaaludjon. Ne kérdezősködjünk másnap a történtekről! Mivel nem emlékeznek, így amikor faggatják őket, úgy érezhetik, nincs velük rendben valami. Az esetek nagy részében nyomtalanul elmúlik a gond.

Előfordul gyermekkorban az alvajárás is, ami legtöbbször úgy jelentkezik, hogy a gyermek felül az ágyban, olyan cselekvéseket végez, amelynek semmi célja nincs, vagy éppen beszél. Előfordulhat az is, hogy elhagyja az ágyat, de aztán visszatér. Ez az esemény is inkább az éj első harmadában jelentkezik. Ezek az alvajárások általában nincsenek kapcsolatban stresszel, nappal a gyermek viselkedése normális. Többnyire 10-15 percig tartanak. Ezeknek a száma is folyamatosan csökken a fejlődéssel és általában 14 éves korra eltűnik. Előfordulhat az is, hogy kezdődő lázas betegséggel esnek egybe.

Rossz álom

A lidérces álom is gyakori gyermekkorban. Ezek már később, leginkább hajnalban jelentkeznek. Ezeknek a tartalma valamilyen félelmetes esemény: szorongás, halállal kapcsolatos félelmek, önértékeléssel kapcsolatos problémák, leesés, megtámadás, stb. Lehetnek fizikai tünetek is, de a különbség a pavor és a lidérces álom között az, hogy a lidérces álomból a gyermek könnyebben ébreszthető és nagyon hamar éberré válik, tudja, hol van, mi történt. Mivel a kisgyermekek nem mindig tudnak különbséget tenni a fantázia és a valóság között, ezért álomtartalmakban gyakran megjelennek a fantáziák, árnyak, téves félelmek. A félelem már elalvás előtt jelentkezhet, és éjszaka rémálomként jelenhet meg. Azonban ha serdülőkorban is gyakran előfordul a rémálom, ott már állhat pszichológiai probléma a háttérben.

Figyeljünk oda arra, ha 5 éves kor után folyamatos az álmatlanság, az elalvás előtt jelentkező folyamatos félelem! Fontos, hogy levezessük a napot, olvassunk mesét, legyen meg az elalvás előtti szertartásosság. Hagyjuk, hogy a gyermek lenyugodjon, lecsillapodjon, hiszen akkor lehet nyugodt az alvása. Akkor kérjük szakember segítségét, ha ezek az epizódok hetente többször, akár mindennap előfordulnak, akár többször is éjszakánként és akkor is nagyon figyeljünk, ha a gyermek napközbeni viselkedése is megváltozik negatív irányba.

- FGYN -