Hirdetés

Cserfes Percek: ételundor

Életmód

| 2016. 07. 06. | 18:31:00

Fúj, ez nekem nem kell. Nem kérem, nem szeretem. Utálom!

Hirdetés

A gyermekeknél előfordulhat, hogy az addig szeretett ételek hirtelen undorítóvá válnak, nem esznek többet belőle. Az is előfordulhat, hogy az étkezések korlátozódnak a spagettire, és csak a spagettire vagy rántott húsra. Produkálhatnak akár testi tüneteket is egy-egy étel elfogyasztásakor. Miért is lehet ez? Ne felejtsük el, nekünk felnőtteknek is adódik olyan étel, amelynek már említésekor is felfordul a gyomrunk. Természetesen először ki kell zárni a fizikai okokat. Amennyiben nincs mögötte valódi betegség, gyanakodnunk kell a pszichés tényezőkre.

Elsősorban meg kell vizsgálnunk az étellel kapcsolatos negatív élményeit a gyermeknek. Az ételfóbia mint zavar egyes formáiban akár nyelési problémák is megjelenhetnek, amelyek egyébként az étel állapota és a fizikai állapot egyáltalán nem indokol. Nézzük meg:

nem akartunk-e valamit nagyon erőltetni a gyermekre?
Nem volt-e olyan, amitől nagyon megcsömörlött?
Volt-e valami negatív élménye azzal az étellel kapcsolatban? (Hányás, hasfájás, hasmenés).

Könnyen társíthatjuk a negatív élményeket a kiváltó tárggyal vagy szituációval, ami később jelentkezik, akár egy illatra vagy látványra, és rögtön aktiválják a negatív élményeket.

A gyermek közvetlen környezete

Történt-e valami a családban? Nem feltétlenül az étellel kapcsolatos rossz élményekre gondolok, mint például a bezabálás jelensége vagy látta a szegény kis nyuszit vagy kacsát, és utána nem eszi meg a nyúlpörkölöt vagy a sült kacsát. Ez is felmerülhet, de lehet, hogy az ok nem ennyire nyilvánvaló. Mi történhetett? Gondoljunk rá vissza, mikor kezdődött. Volt-e akkor valami esemény? Családi gond, bármilyen betegség, esetleg haláleset. A legfontosabb, hogy ezeket tisztázzuk.

Mi a család hozzáállása az étkezéshez?
Fogyókúrázott-e valaki?
Nézzük szét az iskola vagy óvodatársai között!
Történt-e ott valami, látott-e valamit, nem szólt-e neki valaki rosszat, nem tettek-e megjegyzést rá?
Esetleg utánoz-e valakit a gyermek a környezetéből?

Freud egyik leghíresebb esetében leírja Anna O. történetét, aki egyszerűen képtelen volt pohárból vizet inni, a folyadékot csak gyümölcsök útján vitte be szervezetébe. Fogalma sem volt, miért tesz így, de amikor a vizet az ajkához emelte, rögtön rosszul lett. A kezelésekor kiderült, hogy miért van ez: Anna az angol nevelőnője szobájában – akit mellesleg szívből gyűlölt – látta, amint a kutyája a nevelőnő poharából lefetyeli a vizet. Ez olyan undort váltott ki belőle, ami miatt képtelen volt pohárból inni.

Nyilvánvalóan ez elég szélsőséges eset, de jól magyarázza azt, hogy az okok, amik undort válthatnak ki, lehetnek tudattalanok, amely egy elfojtott negatív élmény kapcsán kerül a feledés homályába. Ha az ételundor vagy maga az étkezéssel kapcsolatos frusztráció fokozódik, vagy bármilyen viselkedéses megnyilvánulás kapcsolódik hozzá, mint például sírás, toporzékolás, kiabálás, agresszió, akkor érdemes szakember segítségét hívni, mivel itt valószínűleg nem teljesen egyértelmű a kiváltó ok és a szülő nem tudja, miért történik.

A gyermekpszichológusok kiváló módszerekkel, legyen az játék vagy rajz, rávilágíthatnak a probléma valódi okára és orvosolni is tudják azt. Ne legyünk szégyellősek, ilyenkor szakember segítségét kérni, mert vannak olyan problémák, amelyek nem oldódnak meg maguktól és nem érvényes a „majd kinövi” szólásmondás.