Cserfes Percek: középsőnek lenni

A középső gyermek nincs könnyű helyzetben. Gondoljunk csak bele: nem ő volt az első, nem ő volt az, aki az első gyermeknevelési tapasztalatokat, örömöket szerezte a szüleinek. Ő csak a második volt, a kicsi, de annak az előnyeit is csak rövid ideig tudta élvezni, hisz' megjelent a még kisebb kicsi, akire most már az a fajta szülői figyelem vetül, amit rövid ideig ő is élvezhetett.

A testvér születése sohasem könnyű egy gyermeknek. Megoszlanak a vélemények, hogy melyek az ideális korok, amelyekben kevésbé viseli meg a gyermeket a testvér születése. Minden gyermekkori fejlődési állomásnak megvannak a maguk konfliktusai, mindegyik ponton érintheti rosszul a gyermeket a testvér születése. A középső gyermek, amíg ő volt a második, a kicsi, addig a példakép, a minta – a szülőkön kívül – a nagyobb testvér. Ő az, aki jobban tud mindent, aki okos, és aki érezteti is ezeket a kicsivel. Amikor megszületik a harmadik gyemek, mit is tehet a második gyermek? Két dilemma között örlődhet, aminek a középpontjában a következő kérdés áll: hogyan kapjak több figyelmet?

Figyelmet kérek!

Legyek újra én is kicsi, mint a tesóm, úgy figyelnek majd jobban rám? Legyek jobb, mint eddig, mert akkor jobban fognak szeretni és figyelni rám? A dilemmák megoldása pedig döntően afelé hajlanak, ami számára akkor a legjobb megoldásnak tűnik: ha úgy viselkedem, mint a kicsi, akkor rám is annyira fognak figyelni, mint a kicsire. A nagytesó már nagy, a legkisebb pedig nagyon picike, rá figyel mindenki, de ha én is kicsi leszek újra, akkor rám is figyelni fognak. Ezt a pszichológia regressziónak nevezi.

Előfordulhat, hogy a gyermek különböző tüneteket produkál. Elkezdhet újra bepisilni, ha már szobatiszta volt. Elkezdheti az ujját szopni, vagy esetleg aki addig szépen beszélt, elkezdhet újra olyan beszédfejlődési szintre regrediálni, amit már rég túllépett. Elkezdhet romlani a teljesítménye, a magatartása, mindegy milyen módon, de jelzi, hogy „rám is figyeljetek, én is itt vagyok!”. Megjelenthet pszichoszomatikus tünet, produkálhat hasmenést, lázat, bármit, amivel jelzi, hogy nem érzi jól magát. Ne feledjük, a gyermek nem tudja verbálisan megfogalmazni a valódi problémáit úgy, mint egy felnőtt. Az ő eszköztárában a lelki tünetek testi formában reprezentálódnak, ez az, amivel kifejezheti, hogy nincs jól. A másik kifejező eszköze a viselkedésváltozás. Nem féltétlenül lesz egy jó gyermekből rossz gyermek, előfordulhat, hogy az addig fecsegő, kíváncsi lurkó hirtelen csendessé, introvertálttá válik. Az is előfordulhat, hogy éppen a pozitív teljesítményeivel hívja fel magára a figyelmet. Jobban tanul, szinte megdöbbentő módon szorgalmas lesz, eredményesebben sportol. Itt pedig azt szeretné megmutatni: Rám is figyeljetek,

...én is értékes vagyok, látjátok?

Mit tehetünk, hogy csökkentsük a gyermek tüneteteit, szorongásait, negatív érzéseit? Kapjon több figyelmet a gyermek! Szervezzünk vele egyszemélyes programokat, vagy akár a nagytestvér mellett kétgyermekes programokat, ahol ő lehet a kicsi, de mégsem kell neki annyira kicsinek lenni, mint a legkisebbnek. Figyeljünk a gyermek igényeire, vegyük észre, ha változás állt be! Simogassuk meg, beszélgessünk, játsszunk vele! A lényeg a minőségi idő eltöltése, hogy érezhesse, ő is számít.

FGyN

Cserfes Gyermekműhely
4024 Debrecen, Szent Anna u. 35.
cserfesgyermekmuhely@gmail.com
+36 (20) 298-6272