Az ország, ahol szabályosan könyörögni kell a kritikáért
Sok fiatal eljátszik a gondolattal: milyen lenne külföldön tanulni, dolgozni, élni. Mindig is a terveid között szerepelt?
Deme Felícia: Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy én ehhez nem vagyok elég bátor és nagyon féltem a gondolattól. Több barátom már akkor járt ösztöndíjjal külföldre, de én úgy voltam vele, biztosan elvesznék ott. Aztán jelentkeztem nyári egyetemi ösztöndíjra, aminek a jelentkezési procedúrájáról tudtam, hogy bonyolult. Gondoltam, úgysem kapom meg, de legalább megnézem, milyen is a jelentkezési folyamat. Jelentkeztem, és megnyertem az ösztöndíjat. Meglepődtem, és kicsit meg is ijedtem, pedig ez csak egy háromhetes ösztöndíj volt. Akkor jöttem először Finnországba, Turkuba.
Mi sarkallt arra, hogy hosszabb időt is eltölts Finnországban?
Deme Felícia: A turkui lehetőség megnyitotta számomra a kaput. Valamint 2014-ben már tagja voltam az Erasmus Student Network Debrecen szervezetnek, ez volt a másik löket: akkor már beleláthattam, hogy például egy Erasmus ösztöndíj hogy néz ki, ám úgy voltam vele, majd mesterszak alatt útnak indulok, mert akkorra már meglesz a stabil nyelvtudásom, amivel látványosabb fejlődést tudok elérni.
A külföldön tanulásról általában valamilyen nyugati ország jut az eszébe a legtöbb embernek. Te mégis Finnországot választottad.
Deme Felícia: Engem valahogy mindig is jobban vonzottak az északi, skandináv országok. Másrészről finn szakosként nagyjából adott volt a választás. Abszolút nem bántam meg, szerintem a nyugatibb országokba könnyebben eljut az ember egy nyaralás során, de Finnországba inkább tanulni jön.
Ha belegondolunk, a döntéstől a költözésig hosszadalmas folyamat vezet.
Deme Felícia: Erasmus-ösztöndíjjal jöttem most az ősszel: be kellett nyújtani a jelentkezési lapokat, majd várni az eredményt. Miután megkaptam az ösztöndíjat, megvettem a repülőjegyet, és jöttem is.
Milyen volt az első benyomásod, mikor először voltál kint Finnországban?
Deme Felícia: 2014-ben az első benyomásom az volt, hogy itt nagyon meleg van. Ami furcsa, mert azóta is az volt a legmelegebb nyár Finnországban. A másik: annyira a természetben élnek, hogy az valami elképesztő; város és az erdő összefonódik. Ez annyira szép, nem tudja megszokni a szemem…
A finn egészen más kultúra, mint a magyar. Szembetűnő volt elsőre is?
Deme Felícia: Sokat tanultam a finn kultúráról, mielőtt kijöttem, és azóta is folyamatosan tanulom. Nem tartom nagyon távoli kultúrának, amit ne lehetne megszokni. Azért ennek ellenére is értek meglepetések. Kicsit más a mentalitásuk, nehezebben lehet hozzájuk közel férkőzni. Viszont ha sikerül velük összebarátkozni, az egy életre szól. Más étkezési szokásaik is vannak: nem olyan rossz a finn konyha, mint ahogy azt beharangozták. Sok halat esznek, húsgolyókat, salátát. Mindig van többféle ételvariáció az egyetemen, emellett korlátlan „saláta- és kenyérbár”. Mindig esznek vajas kenyeret az ebédhez és tejet isznak hozzá. Fura, mert mióta kipróbáltam, amikor itt vagyok, én is így eszem. Sokkal egészségtudatosabbak, mindenből esznek egy keveset. Kicsit kevesebb fűszert használnak, ami lehetne több, de nagyon finom ételeik vannak. Sütikben, lekvárokban verhetetlenek a finnek.
Meg lehet szokni az állandó hideget?
Deme Felícia: Már négyszer jártam itt, minden évszakot megtapasztaltam. Ezért tudom azt mondani, hogy ha nem muszáj, nem szeretnék itt hosszú távon élni. Amikor az ember itt van félévig, és hónapokig -20 fok van, az még vicces, de ha itt él, akkor már nem annyira. Így viszont itthon már nem fázom annyira telente.
A finn oktatási rendszer a magyarok számára elképzelhetetlennek, már-már utópikusnak tűnhet.
Deme Felícia: Sokkal inspirálóbb az egyetemi közeg, mint otthon. Másabb, nem csak a felszereltség, de már az iskolák kialakítása is. Sokkal inkább arra mennek, hogy a diákok minél jobban érezzék magukat az épületben és az órákon egyaránt. A tanárok hallgatókhoz való hosszállása is teljesen más. Például volt egy olyan órám, amikor finnül kellett szövegeket írni, amit be kellett adni a tanárnak, hogy visszajelzést tudjon adni. Megírtam egy féloldalas levelet, majd a tanár öt percen keresztül dicsért, hogy milyen csodálatos a szöveg, és mellette fél percben összefoglalta, hogy amúgy volt benne 1-2 hiba. Rákérdeztem, mert szerettem volna tudni, mégis milyen konkrét nyelvtani hibákat követtem el, de azt mondta, az nem olyan fontos. Szabályszerűen könyörögnöm kellett a kritikáért, mert beléjük azt nevelték, hogy mennyire fontos a pozitív visszajelzés, ami igaz is. Egyébként ők mindennel így vannak: 90 százalékban az előnyöket hangsúlyozzák, még akkor is, ha nem igazán jó az elvégzett feladat. A diákok sokkal bátrabban kommunikálnak az órán a tanárokkal, nem az van, ami nálunk, hogy a lapok mögé bújnak.
Mint mondtad, tagja vagy itthon az Erasmus Student Network-nek. Debrecenben különböző programokkal segítetek a külföldi hallgatóknak beilleszkedni, megismerni a magyar kultúrát és egymást. Finnországban is jól működik az ESN?
Deme Felícia: A legtöbb itteni egyetemen igen. Odafigyelnek rá, hogy ne unatkozzanak a cserediákok. Tavaly nagyon sok erasmusos barátom volt, most már inkább a régiekkel barátkozom. Németekkel, olaszokkal voltam elsősorban, franciák is rengetegen vannak. Az ország méretéhez képest arányosan sok külföldi jön ide, ugyanúgy, mint Magyarországra.
Egy idő után biztos rád tört a honvágy. Minek a hiányát érezted leginkább (és itt most nem a túrórudira vagy a gulyásra gondolok)?
Deme Felícia: A gulyás nem hiányzik, mert azt most is főztem, viszont egy jó fehér kenyér igen. Főleg rozskenyeret esznek, meg toastkenyeret. A jó társaság miatt az 5 hónapos itt létemet sem éltem meg tragédiának, most pedig még csak három hete jöttem vissza. Nem mondom, hogy sose jött rám, hogy hazajönnék megölelni az anyukámat, de ki lehet bírni.
Megtapasztaltad a külföldön tanulás árnyoldalait is?
Deme Felícia: Magam miatt jöttem ki, a saját fejlődésem érdekében, így nem érzem azt, hogy áldozatot hoztam volna azért, hogy itt lehessek.
Mit adott neked Finnország?
Deme Felícia: Barátokat, akikkel biztos nem találkoztam volna, és most nagyon fontos szerepet játszanak az életemben. Nyelvtudásban is sokat fejlődtem. Úgy érzem, itt megtaláltam önmagam az ösztöndíj segítségével. Sokkal határozottabb elképzeléseim vannak arról, hogy ki vagyok, mit akarok kezdeni ez életemmel.
Mit tanácsolsz annak, aki szintén Finnországban tervez tanulni?
Deme Felícia: Hozzon sok téli cuccot: síkabátot, hótaposót. Anélkül ne jöjjön. (nevet) A nyelvtudás hiánya sem akadály: Finnországban mindenki beszél angolul, még a piaci kofa is. Nagyon sokan ezért is jönnek ide. Finnországban egy életet le lehet élni finn nyelvtudás nélkül – de nem érdemes.
Gönczy Anna
