A debreceni kutató, akinek csupa ötös van a bizonyítványaiban

Nem akármilyen társaság tagja lett a debreceni Kristóf Endre Károly. A Debreceni Egyetem 30 éves kutatóját a közelmúltban a köztársasági elnök jóváhagyásával kitüntetéses doktorrá avatták. Ezt az elismerést csak azok kaphatják meg, akik a gimnáziumtól kezdve a doktori fokozat megszerzéséig kizárólag ötös érdemjegyet szereznek. Akinek becsúszik egy négyes, búcsút mondhat a díjnak, így aztán nem is sokan büszkélkedhetnek ezzel a kivételes eredménnyel, hiszen 1990 óta Magyarországon mindössze 47-en kapták meg a fantasztikus teljesítményért járó aranygyűrűt, közülük 13-an voltak a Debreceni Egyetem hallgatói. Kristóf Endre Károly általános orvosként végzett 2011-ben, majd következett a hat évig tartó PhD-képzés, amelynek sikeres lezárása volt a doktoravató ünnepség.

Cívishír: Anélkül, hogy nagyon elmerülnénk a szakmai részletekben, milyen tudományos kutatásokban vett részt az elmúlt időszakban.
Kristóf Endre Károly: Vizsgáltuk például, hogy az emberi szervezetben hogyan zajlik az elhaló sejtek „eltakarítása”, illetve, hogy ennek a folyamatnak milyen következményei vannak. Köztudott, hogy minden nap több millió sejt hal el bennünk, miközben újak képződnek annak érdekében, hogy sejtjeink mindig megfelelő minőségűek legyenek. Ez a folyamat egész életünkben zajlik, és számtalan izgalmas kérdést vet fel. Később egy másik kutatási program keretén belül a különböző típusú emberi zsírsejtek kifejlődését, illetve a zsírsejtprogramok molekuláris hátterét kezdtük el vizsgálni. Léteznek ugyanis az emberei szervezetben olyan típusú zsírsejtek, amelyek nem elsősorban a zsírok felhalmozására, hanem elégetésére, ezzel pedig hőtermelésre képesek. Ennek a jelentősége az állandó testhőmérséklet fenntartásában van, ami fontos például nagyon aktív gyermekeknél vagy olyan populációknál, amelyek hidegebb éghajlati viszonyok között, mondjuk Skandináviában, Szibériában élnek. Ha ezeket a sejteket valahogy aktívan tudnánk tartani, akkor ezzel évente akár több kilogramm zsír elégetését is meg lehetne oldani, ami egy elhízott, cukorbeteg kezelésében óriási jelentőségű lenne.

Cívishír: Étvágycsökkentő szereket már régóta lehet kapni…
Kristóf Endre Károly: Igen, de azok mindegyike a központi idegrendszerre hat, és elég sok kellemetlen mellékhatásuk van. Nagyon intenzív kutatási terület ez manapság, főleg az Egyesült Államokban, ahol több olyan gyógyszert is kifejlesztettek már, amelyek nem a központi idegrendszerre hatnak, hanem ennek a hőtermelésnek a beindításával elégetik a felesleges zsír egy részét. Ezt a munkát mi is folytatjuk, hiszen sok kérdésre szeretnék még választ kapni.

Cívishír: Amikor először olvastam, hogy a gimnázium megkezdésétől az orvosi egyetemen át egészen a PhD-fokozat megszerzéséig csak ötöse volt, nem akartam elhinni. Tényleg nem kapott soha egy rosszabb jegyet, mondjuk egy négyest? Hármasra már gondolni sem merek…
Kristóf Endre Károly: Nem volt még négyesem sem, hiszen ha lett volna, nem kaphattam volna meg az aranygyűrűt, azaz nem lehettem volna kitüntetéses doktor.

Cívishír: Énekből, testnevelésből sem csúszott be soha egy gyengébb osztályzat?
Kristóf Endre Károly: Nem voltam túl jó se énekből, se testnevelésből, se rajzból, úgyhogy biztosan volt olyan helyzet, amikor kaphattam volna akár négyest vagy még hármast is. A tanáraim nyilván jólelkűen, kellő jóindulattal kezelték ezeket a szituációkat, és az egyébként jó tanulmányi eredményeimre tekintettel akkor is megadták az ötöst, ha esetleg nem ért annyit a produkcióm. Egyébként a készségtárgyakat szerintem nem is kellene osztályozni, inkább arra kellene törekedni, hogy a pedagógusok megtalálják a valóban tehetséges sportolókat, zenészeket, művészeket, és őket megpróbálják a helyes útra irányítani.

Cívishír: Gondolom, a reál tárgyak iránti vonzalma hamar kialakult…
Kristóf Endre Károly: A természettudományos érdeklődés a kezdetektől megvan bennem. Kémiából sok tanulmányi versenyen indultam, de már akkor is szerettem a biológiát és a fizikát is. Édesanyám orvos, édesapám mérnök, így az már elég korán eldőlt, hogy valami ilyen irányban tanulok majd tovább. A legszélesebb természettudományos tudást az orvosi képzés adja, ami ráadásul Debrecenben kiváló, nemzetközi szinten is jegyzett, ezért lényegében adott volt, hogy hol kezdem meg a felsőfokú tanulmányaimat.

Cívishír: Az már az eddigiekből is kiderült, hogy jó gyerek volt, akivel nem sok gond lehetett. A szülőknek soha nem kellett nyaggatniuk, hogy kisfiam, tanulj már, csináld meg a házit, mert nem lesz belőled semmi?
Kristóf Endre Károly: A szüleim már gyermekkoromban is arra tanítottak, hogy a tudás értéke kiemelkedő. Olyan érték, amit nem lehet elveszíteni, éljünk is bármilyen rendszerben.

Cívishír: A 14 évesek többsége azért furcsa képet vágott volna, ha a szülők a tudás értékéről kezdenek el magyarázni, miközben alig várják, hogy lemenjenek focizni a lakótelepi grundra…
Kristóf Endre Károly: Szerettem tanulni, érdekelt minden. Nem igen volt olyan eset, hogy a szüleimnek noszogatniuk kellett volna, így ebből a szempontból tényleg könnyű dolguk volt velem.

Cívishír: Biztosan előfordult, hogy „rezgett a léc”, azaz úgy ment el vizsgázni, hogy azt mondta: csak ezt a tételt ki ne húzzam!
Kristóf Endre Károly: Ilyen sose fordult elő! Igyekeztem mindig felkészülni a lehető legjobban, ezért mindig volt egy stabil tudásom. Persze, előfordult, hogy valamit kevésbé tudtam, és tisztában voltam vele, hogy ha kihúzom, akár még a hármas is benne van a pakliban. Egyébként gyakran nüanszokon múlik, főleg már az egyetemen, hogy egy vizsga hogyan sikerül. A szerencsének is szerepe van, hiszen sokszor olyan mennyiségű anyagot kell elsajátítani, például egy anatómia, egy patológia vagy egy biokémia szigorlatra, hogy minden precízen gyakorlatilag megtanulhatatlan. Szerintem az egyetemi tanulás kulcsa, hogy mennyire tudja a hallgató kivadászni a leglényegesebb információkat abban a szűk időkeretben, ami alatt fel kell készülnie a vizsgára. Soha nem mentem úgy vizsgázni, hogy ne készültem volna, nem vagyok híve a „majdcsak lesz valahogy” hozzáállásnak, a vizsgablöffnek, az igazság pillanata ugyanis előbb-utóbb eljön, főleg egy hatéves orvosképzés során, aminek ráadásul általában évismétlés a vége.  

Cívishír: Az osztálytársai, csoporttársai nem súgtak össze a háta mögött, hogy a kis stréber már megint ötöst kapott?
Kristóf Endre Károly: Szerintem nem, legalábbis nem tudok róla, de ettől függetlenül lehet, hogy volt ilyen. Egyébként sosem voltam a társasági élet középpontja, de nem is kerültem a diákközösség perifériájára azért, mert jól tanultam. Nem közösítettek ki emiatt, sőt jó barátságok alakultak ki a gimnáziumban és az egyetemen is, olyanok, amelyek ma is tartanak.  

Cívishír: Egy idő után gondolt arra, hogy ha már eddig minden jegye ötös, akkor most már jó lenne megszerezni ezt az aranygyűrűt?
Kristóf Endre Károly: Az egyetem vége felé, az utolsó harmadában már kezdett foglalkoztatni ez a kérdés, fontos lett, hogy ha lehet, csináljam meg a tiszta kitűnőt. Úgy voltam vele, hogy ha a legnagyobb szigorlatokat is lehoztam jelesre, akkor a végén már nem kellene megbotlani. Büszke is vagyok rá, az az igazság, hiszen mégiscsak 15 év munkájának elismerése ez az aranygyűrű. A díjakat általában egy külső bizottság ítéli oda vagy valamilyen pontozásos rendszer alapján lehet elnyerni, ezt viszont azok kapják meg, akik egy előre lefektetett teljesítményrendszer mentén érik el a sikert. Ezért is különösen fontos nekem ez az elismerés.

Cívishír: Egy magára valamit adó kutató külföldön is kipróbálja magát. Tervezi ön is?
Kristóf Endre Károly: Persze, de nem mostanában. Egyelőre szeretném azt folytatni, amit elkezdtünk. Ugyanakkor tudom, hogy muszáj tapasztalatokat szerezni, megnézni, hogy máshol, a mienknél is jobb körülmények között hogyan csinálják.

Cívishír: Hatvan évesen hogyan képzeli el a saját szakmai pályáját?
Kristóf Endre Károly: Ebben a szakmában csak akkor lehet előre jutni, ha az ember folyamatosan jó teljesítményt nyújt. Most, hogy kezdő önálló kutató lettem, más felelősség terhel majd, mint az elmúlt években. Pénzt kell szerezni az önálló tervek megvalósításához, szerintem ez kulcsfontosságú lesz a következő 5-10 évben. Remélem, hogy sikerül létrehoznom ez önálló kutatócsoportot. Ha egy egyetemi oktató, kutató közegben egy önálló kutatócsoport vezetőjeként fiatalok munkáját, fejlődését segíthetem, akkor elégedetett leszek.

(T.T.)