És akkor tejfölös sódert adtak uzsonnára

civishir.hu

2015.12.03. 22:54

És akkor tejfölös sódert adtak uzsonnára

Hazahozta a gyerek. Jó volt. Öngyilkossági kísérletnek.

Hirdetés

A december 3-i délutáni (köz)étkezésre előirányzott szezámmagkrémes franciakenyeret napokkal ezelőtt kinéztem magamnak a menükártyából. Láttam már szezámmagot, kóstoltam is ételdíszként – húsok bundáján, krékerek tetején, pogácsa üstökén –, de úgy vagyok vele, hogy itthonra nem kéne. Bár se az innovatív, se az ázsiai konyhának nem vagyok ellensége, nálam a szezámmag fogközi tömésnél nem vitte többre. A gyereknél még annyira se, igaz, az nem a szezámmag, és legkevésbé a menzareform hibája, mert a babgulyásból kiszedi a répát, a babot és a húst, a rántottába pedig nem kér tojássárgáját, ha megoldható. Nem csoda, ha naponta – precízen bezacskózva – érintetlenül hazavándorol a tízórai és az uzsonna. Olykor megkóstolom, máskor ellopja a kicsi. Még él. És én is. S amíg én élek, tudni akarom, hogy tényleg a gonosznak mond-e ellen a gyerekem, vagy rögeszmék rabja, netán megvezeti az össznépi szájíz, amit majd kinő.

A szezámmag annak ellenére, hogy keletről jött, egyáltalán nem terrorista, de – ahogy a mellékelt, halálfélelemmel vegyes hányinger mutatja – sok munkával azt lehet nevelni belőle. Aki a külsőre utazik, de rossz a szeme, annak kedvéért: a szezámmagkrémes franciakenyér pont úgy néz ki, mintha a lipicia ménes nemzőanyagát néznénk nagyító alatt. Hosszúkás, pej hímivarsejtek vesztegelnek nagy adag fehér szószban, igazán romantikus elegy. Az illata halványan emlékeztet egy tisztességesen termelő fatelepre, felrémlik egy marék forgács emléke is, ha egész közel hajolunk hozzá. Azért ilyenkor vigyázzunk a hajunkra, ne lógjon bele, mert lehet, hogy helyben kihullik.

Az íze túlélhető, mégis inkább büntetés, semmint jutalom a falat; érzi azt az ember, amikor a bélbolyhai térden állva könyörögnek kegyelemért vagy gyors halálért. Ja, és még fizikai meló is van vele: ropogtatni kell rendesen, vagyis a krémhez sok köze nincs, a sóderhez annál több. Mindent összevetve: egészségesen felfordulni nem biztos, hogy finom.

Na persze, lenne háború, meg Ceausescu, akkor megenném, mi? Miközben gyermekek tömegei éheznek, micsoda alávalóság kisiskolásként válogatni, ételt kritizálni nagy pofával, tele hassal. Ez a fajta kommunikáció azon kívül, hogy borzasztó unalmas, már csak azért is ostobaság, mert perpillanat az utód gyomorkorgásáért fizet a szülő, és pakolja neki otthon a szendvicset, hogy ne kelljen megennie a matekfüzetet. Tiszta haszon, de semmi gond. Tudják mit? Ne is adjanak uzsonnára mást nekik, csak szezámmagkrémes franciakenyeret! Mindig! Így válik majd egyértelművé számukra, hogy a menzareform voltaképp hőstett. Az intézkedés a nemzet felemelkedését szolgálja, máris sokat lendít a hajléktalanok helyzetén, hiszen a cucc nagy része a kukában köt ki. Igaz, még a kukát is sajnálom, ha beveszi a gyomra. Nem a szezámmagkrémet, hanem úgy egyben ezt az egész gyerekgyalázó sztorit.

Bereczki-Csák Helga

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés



Hirdetés