Egy debreceni tejfog kálváriája
Tisztelt Szerkesztőség!
Gyermekem általános iskolás. Az egyik hátsó tejfoga a közelmúltban fájni kezdett, az egyik szakrendelésen kifúrták, betömték. Az orvos türelemmel, a mozzanatokat a gyereknek végig kedvesen magyarázva, szinte fájdalommentesen végezte a bevatkozást. Egy hónappal ezelőtt ugyanez a fog egy esti időpontban újra fájni kezdett. Ekkor szembesültem vele, hogy egy Debrecen méretű városban éjszakai fogászati ügyelet hétköznap egyáltalán nem létezik... Másnap reggel ugyanezen a szakrendelésen egy másik orvos a gyerek fogából a tömést eltávolította azzal, hogy a fog tisztuljon. Türelemmel, a mozzanatokat a gyereknek végig kedvesen magyarázva, szinte fájdalommentesen végezte a bevatkozást. Ám mivel kis időre rá a fogkefe által elérhetetlen, mély lyukat egy málnamag teljesen eltömte, a fog ismét begyulladt. Ugyanez a szakrendelés, ismét másik orvos. Az ételmaradékot eltávolította, a fogat átmosta. Türelemmel, a mozzanatokat a gyereknek végig kedvesen magyarázva, szinte fájdalommentesen végezte a bevatkozást. Közölte, hogy a szabály szerint a fogat csak az az orvos tömheti be (azaz ugye most már vissza), aki a tömést korábban eltávolította. Vicces, de megértem, oké. Két nap múlva rendelt a tömést eltávolító doktornő ugyanitt, aki azt mondta, nem kell tömés, hiszen a régi lyukas el sem bírná azt, és ugye alatta már nő az új fog. A fogat átmosta. Türelemmel, a mozzanatokat a gyereknek végig kedvesen magyarázva, szinte fájdalommentesen végezte a bevatkozást.
Szóval négy kezelés után most itt a gyerek ugyanolyan lyukas foggal.
Nem számoltam össze, a szakrendelésen hány percet várakoztunk összesen, mennyit izgult a gyerek, hogy szerveztük meg, hogy odaérjünk stb; sőt, tudom, hogy egyesével nézve jó szakemberek kezei közé került. Az viszont értékelném, ha bizonyos – nem túl bonyolult – kezelések/eljárások tekintetében konszenzus lenne az egy helyen dolgozó fogorvosok között. De minimum kommunikáció.
Egy anyuka
